Mandarin nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A standard mandarin nyelv Kína, Tajvan, Malajzia és Szingapúr hivatalos nyelve.

A standard mandarin a pekingi dialektusra épül, amely a mandarin nyelvjárások egyike, ezeket az ország nagy területén beszélik, a legjelentősebb kínai nyelvjárás.

A szárazföldi kínaiaik megnevezése a nyelvre Putonghua (egyszerűsített kínai: 普通话, pinjin: Pŭtōnghuà, magyaros átírás: putunghua, jelentése: „átlagos beszéd”). Tajvanban mint Guoyu hivatkoznak a nyelvre (tradícionális kínai: 國語, pinjin: Guóyŭ, magyarosan: kuojü, jelentése: „nemzeti nyelv”). Malajziában és Szingapúrban Huayu-nak hívják (tradícionális kínai: 華語, egyszerűsített kínai: 华语; pinjin: huáyŭ, magyarosan: huajü, betű szerint: „a kínai nyelv”).

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Hangtan 2.1 Előtagok 2.2 Utótagok 2.3 Tónusok 3 Átírások

[szerkesztés] Története

A kínai nyelv mindig is rengeteg dialektust számlált, de ezek között mindig is szükség volt egy közvetítő kapocsként szolgáló nyelvre. Konfuciusz a yăyán nyelvet (雅言, jajan, „elit nyelv”) használta, a Han-dinasztia a tōngyŭ nyelvet (通語, tungjü, „általános nyelv”) használta. De mivel ezek a nyelvek csak írásos nyelvek voltak, nincsenek információink a kiejtésükről és elterjedésükről.

A Ming-dinasztia vezette be a guānhuà (官話, kuanhua, „hivatalos nyelv”) nyelvet hivatalos nyelvként, amelynek az alapjául a Nancsing környéki nyelvjárás szolgált, de később a nyelv pekingi hatásra változott. A 17. században ezt a nyelvet teljesen átalakítják a pekingi nyelvjárásra alapozva. 1909-ben a Csing-dinasztia egész Kínában hivatalos nyelvvé teszi a mandarint, a pekingi dialektust (Guóyŭ, „nemzeti nyelv” néven). 1955-ben Kínában új nevet kap a nyelv, ezután Pŭtōnghuà (普通話,„átlagos beszéd”) lesz a neve.

Jelenleg mind Tajvanban, mind Kínában a mandarint tanítják az általános iskolákban. Így az ország minden részére elterjedt, habár anyanyelvként csak a kínaiak 53%-a beszéli. A mandarin mellett közvetítőnyelvként a kantoni nyelvet használják még mindig Dél-Kínában, illetve ez Hongkong hivatalos nyelve.

[szerkesztés] Hangtan

A mandarin nyelv alapvetően egyszótagú szavakból áll, bár egyre több két- és többszótagú szó jelenik meg. Az egyes szótagok csak bizonyos előtagokból és meghatározott utótagokból állhatnak. A nyelv hangkészlete nagyban eltér az európaitól, de azért vannak hasonlóságok.

[szerkesztés] Előtagok

A következőkben csak felsorolás látható, részletek a pinjin szócikk alatt láthatók.

	kétajki		labiodentális		foghang		kakuminális		lágyított foghang		veláris
Zárhang	p	pʰ			t	tʰ					k	kʰ
Nazális	m				n
Réshang			f		s		ʂ		ɕ		x
Zár-réshang					ts	tsʰ	tʂ	tʂʰ	tɕ	tɕʰ
Oldalréshang					l
Középréshang	w						ɻ		j		ʁ

[szerkesztés] Utótagok

A következőkben csak felsorolás látható, részletek a pinjin szócikk alatt láthatók.

z̩	i	u	y
ɑ	iɑ	uɑ
ɤ		uo 1
	iɛ		yɛ 2
aɪ		uaɪ
eɪ		ueɪ
aʊ	iaʊ
ɤʊ	iɤʊ
an	iɛn	uan	yɛn
ən	in	uən	yn
ɑŋ	iɑŋ	uɑŋ
ɤŋ	iɤŋ
		ʊŋ	yʊŋ

[szerkesztés] Tónusok

A mandarin nyelv, mint a legtöbb kínai nyelvjárás, tonális nyelv, azaz két szó megkülönböztetésében annak tónusa is szerepet játszik. A mandarinban négy (plusz egy tónus nélküli) tónus létezik.

Az első tónus magas, a második tónus emelkedő, a harmadik tónus mély, a negyedik tónus ereszkedő.

[szerkesztés] Átírások

A kínai nyelvnek a 19. századtól létezik latin betűs átírása. A legszélesebb körben elterejedt átírás a Hanyu pinjin, amelyet 1906-ban hoztak létre.

A továbbiakban a mandarin nyelv átírásához használt írások felsorolása következik:

• EFEO
• Gwoyeu Romatzyh
• Hanyu Pinyin
• Latinxua Sinwenz
• Lessing-Othmer
• Mandarin Fonetikus jelek
• Postai Pinyin
• Tongyong Pinyin
• Wade-Giles
• Yale

Magyarországi átírások:

• magyar népszerű átírás
• magyar tudományos átírás