Mandarin nyelv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ez a szócikk a kínai nevek pinjin átírását használja. |
A standard mandarin nyelv Kína, Tajvan, Malajzia és Szingapúr hivatalos nyelve.
A standard mandarin a pekingi dialektusra épül, amely a mandarin nyelvjárások egyike, ezeket az ország nagy területén beszélik, a legjelentősebb kínai nyelvjárás.
A szárazföldi kínaiaik megnevezése a nyelvre Putonghua (egyszerűsített kínai: 普通话, pinjin: Pŭtōnghuà, magyaros átírás: putunghua, jelentése: „átlagos beszéd”). Tajvanban mint Guoyu hivatkoznak a nyelvre (tradícionális kínai: 國語, pinjin: Guóyŭ, magyarosan: kuojü, jelentése: „nemzeti nyelv”). Malajziában és Szingapúrban Huayu-nak hívják (tradícionális kínai: 華語, egyszerűsített kínai: 华语; pinjin: huáyŭ, magyarosan: huajü, betű szerint: „a kínai nyelv”).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A kínai nyelv mindig is rengeteg dialektust számlált, de ezek között mindig is szükség volt egy közvetítő kapocsként szolgáló nyelvre. Konfuciusz a yăyán nyelvet (雅言, jajan, „elit nyelv”) használta, a Han-dinasztia a tōngyŭ nyelvet (通語, tungjü, „általános nyelv”) használta. De mivel ezek a nyelvek csak írásos nyelvek voltak, nincsenek információink a kiejtésükről és elterjedésükről.
A Ming-dinasztia vezette be a guānhuà (官話, kuanhua, „hivatalos nyelv”) nyelvet hivatalos nyelvként, amelynek az alapjául a Nancsing környéki nyelvjárás szolgált, de később a nyelv pekingi hatásra változott. A 17. században ezt a nyelvet teljesen átalakítják a pekingi nyelvjárásra alapozva. 1909-ben a Csing-dinasztia egész Kínában hivatalos nyelvvé teszi a mandarint, a pekingi dialektust (Guóyŭ, „nemzeti nyelv” néven). 1955-ben Kínában új nevet kap a nyelv, ezután Pŭtōnghuà (普通話,„átlagos beszéd”) lesz a neve.
Jelenleg mind Tajvanban, mind Kínában a mandarint tanítják az általános iskolákban. Így az ország minden részére elterjedt, habár anyanyelvként csak a kínaiak 53%-a beszéli. A mandarin mellett közvetítőnyelvként a kantoni nyelvet használják még mindig Dél-Kínában, illetve ez Hongkong hivatalos nyelve.
[szerkesztés] Hangtan
A mandarin nyelv alapvetően egyszótagú szavakból áll, bár egyre több két- és többszótagú szó jelenik meg. Az egyes szótagok csak bizonyos előtagokból és meghatározott utótagokból állhatnak. A nyelv hangkészlete nagyban eltér az európaitól, de azért vannak hasonlóságok.
[szerkesztés] Előtagok
A következőkben csak felsorolás látható, részletek a pinjin szócikk alatt láthatók.
kétajki | labiodentális | foghang | kakuminális | lágyított foghang | veláris | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Zárhang | p | pʰ | t | tʰ | k | kʰ | ||||||
Nazális | m | n | ||||||||||
Réshang | f | s | ʂ | ɕ | x | |||||||
Zár-réshang | ts | tsʰ | tʂ | tʂʰ | tɕ | tɕʰ | ||||||
Oldalréshang | l | |||||||||||
Középréshang | w | ɻ | j | ʁ |
[szerkesztés] Utótagok
A következőkben csak felsorolás látható, részletek a pinjin szócikk alatt láthatók.
z̩ | i | u | y |
ɑ | iɑ | uɑ | |
ɤ | uo 1 | ||
iɛ | yɛ 2 | ||
aɪ | uaɪ | ||
eɪ | ueɪ | ||
aʊ | iaʊ | ||
ɤʊ | iɤʊ | ||
an | iɛn | uan | yɛn |
ən | in | uən | yn |
ɑŋ | iɑŋ | uɑŋ | |
ɤŋ | iɤŋ | ||
ʊŋ | yʊŋ |
[szerkesztés] Tónusok
A mandarin nyelv, mint a legtöbb kínai nyelvjárás, tonális nyelv, azaz két szó megkülönböztetésében annak tónusa is szerepet játszik. A mandarinban négy (plusz egy tónus nélküli) tónus létezik.
Az első tónus magas, a második tónus emelkedő, a harmadik tónus mély, a negyedik tónus ereszkedő.
[szerkesztés] Átírások
A kínai nyelvnek a 19. századtól létezik latin betűs átírása. A legszélesebb körben elterejedt átírás a Hanyu pinjin, amelyet 1906-ban hoztak létre.
A továbbiakban a mandarin nyelv átírásához használt írások felsorolása következik:
- EFEO
- Gwoyeu Romatzyh
- Hanyu Pinyin
- Latinxua Sinwenz
- Lessing-Othmer
- Mandarin Fonetikus jelek
- Postai Pinyin
- Tongyong Pinyin
- Wade-Giles
- Yale
Magyarországi átírások:
- magyar népszerű átírás
- magyar tudományos átírás