Magyarországi Szociáldemokrata Párt
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) 1890-ben alakult magyar munkáspárt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Megalakulása
A párt Engelmann Pál Gábor (1854-1916) vezetésével, a II. Internacionálé útmutatásai alapján jött létre, alaptagságát a széteső Magyarországi Általános Munkáspárt tagjai biztosították. A párt legfontosabb célkitűzései között a tőkés társadalmi berendezkedés felszámolását, a termelőeszközök köztulajdonba vételét, az általános választójog megteremtését, munkásvédő törvények elfogadását fogalmazta meg. Jelentős szerepet játszott a különböző szakszervezetek létrehozásában és a parasztság felvilágosításában.
Engelmann 1892-ig állt a párt élén, ezután a párt irányítása eltérő álláspontokat kezdett megfogalmazni, radikális és mérsékelt szárnyakra bomlott, az MSZDP egyre inkább egy reformista szemlélet hatása alá került. Követeléseinek előterébe mindinkább az általános választójog bevezetése került.
A párt útkeresésére jellemző, hogy míg az I. világháború kitörése előtt pacifista, háborúellenes politikát folytatott, annak befejezése után azonban már saját érdekeiben álló társadalompolitikai érvekkel igazolta annak jogosságát. 1917-ben üdvözölte a nagy októberi szocialista forradalmat, de egy magyarországi hasonló forradalomnak nem mert az élére állni.
Az őszirózsás forradalmat követően ellenzéki koalícióra lépett a forradalomban részt vevő pártokkal, majd, így sem tudván úrrá lenni a kialakult politikai válságon, a gyűjtőfogházban lévő kommunista vezetők segítségét kérték. A két párt, vezetőik döntése nyomán, 1919. március 21-én egyesült, és kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Az egyesült párt neve a júniusban megtartott kongresszuson Magyarországi Szocialista Párt lett.
[szerkesztés] A Tanácsköztársaság után
A Tanácsköztársaság bukása után a Magyarországi Szociáldemokrata Párt reformista alapokon szerveződött újjá, a II. Internacionálé tagpártja lett. 1921-ben a párt megkötötte a Bethlen–Peyer-paktumot, amelynek eredményeként politikai működését a kormányzat biztosította, tagjai mentesültek a „fehérterror” elnevezésű kormányzati intézkedéssorozat hatása alól.
A Horthy-korszak alatt a párt vezetésében ismét heves küzdelem folyt a baloldali, a kommunistákkal szimpatizáló szárny és a jobboldali eszméket valló vezetői csoport között, jelentősen hozzájárulva ezzel a jobboldali hatalommal szemben fellépni kívánó szociáldemokrata-kommunista ellenzék szétzilálásához.
Csak 1936-ra érett meg az idő arra, hogy a MSZDP szorosabb együttműködést alakítson ki a KMP-vel, amely párt ebben az időben találta meg igazán az általa képviselendő fő ideológiai irányvonalat (munkásegységre épülő antifasiszta ellenállás szervezése).
A párt 1939-ben Szociáldemokrata Párt-ra (SZDP) változtatta nevét, 1943-ban antifasiszta, Hitler-ellenes megállapodást kötött a Kisgazdapárttal.
Az SZDP egyik legfontosabb vezetője volt Marosán György, aki 1943-1948 között a párt tikára, főtitkárhelyettese majd főtitkára volt.
[szerkesztés] A II. világháború után
1944-ben az SZDP illegalitásba kényszerült, és a párt hamarosan bekapcsolódott az antifasiszta erőket összefogó, fegyveres ellenállást szervező Magyar Front tevékenységébe.
1945 után a demokratikus átalakulás kérdései a párton belül ismét kiélezték a jobboldal, centrum és baloldal közötti ellentéteket, ezek az ellenségeskedések végül pártszakadáshoz vezettek. A párt jobbszárnyát 1948-ban kizárták, a maradék pedig Szakasits Árpád vezetésével egyesült a Magyar Kommunista Párttal, a házasság eredményeként jött létre a Magyar Dolgozók Pártja.
[szerkesztés] Jelenleg
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1989-ben, a Magyarországon lezajlott politikai rendszerváltás idején felújította tevékenységét és ma is működik.
Based on work by