Lipari-szigetek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Lipari-szigetek (más néven "Éoli-szigetek", olaszul Isole Eolie) vulkanikus szigetvilág a Tirrén-tengeren, északra Szicília szigetétől. Népszerű turisztikai célpont, évente mintegy 200 000 látogató kíváncsi a szigetekre.
A legnagyobb sziget Lipari. A "Lipari-szigetek" elnevezés a hely turisztikai népszerűsítése miatt terjedt el, mivel ezt az elnevezést könnyebb kiejteni, mint azt, hogy "Éoli". A többi sziget: Vulcano, Salina, Stromboli, Filicudi, Alicudi, Panarea . Lipari városának kb. 11 000 lakója van. Vulcano az ún. "fango" fürdőkről híres.
[szerkesztés] Történelem
A szigetekre knídoszi telepesek érkeztek Kr. e. 580-ban, Pentathlosz vezetésével, és a mai Castello (más néven la Cittade) nevű falu helyén állapodtak meg. A területet a görög mitológiából ismert Aiolosz, a szelek istene után nevezték el, hiszen az ő jóindulata elengedhetetlen volt a hajósoknak.
Lipari városából a nekropolisz felé vezető út mentén fedeztek fel Démétér és Perszephoné szentélyét. A szigetek közelében zajlott a híres ütközet Róma és Karthágó között, a Kr. e. 260-as Lipari-szigeteki csata. Josephus Flavius írta egy embercsoportról, akik kapcsolatban álltak a Lipari-szigetekkel: "Elisza adta az Eliszeánusok nevét, kik az ő alattvalói voltak; ők a mai Éoliak". Elisza valójában egy bibliai alak: ő Elisah, Jáfet unokája, s Jáván fia.
1544-ben, mikor Spanyolország hadat üzent Franciaországnak, a francia király, I. Ferenc az ottomán szultántól, I. Szulejmántól kért segítséget. A szultán egy hajóhadat küldött a megsegítésükre, Khair ad Din vezetésével, aki győzelmet aratott a spanyolok fölött, és Nápolyt is elfoglalta. Az ütközet következtében a Lipari-szigetek elnéptelenedtek. Később érkeztek bevándorlók az olaszok lakta szárazföldről, Szicíliából. Spanyolország is újra telepeket létesített a szigeteken.
A Lipari-szigetek a Világörökség részét képezik.
[szerkesztés] Hivatkozások
- UNESCO Világörökség: a Lipari-szigetek
- Turisztikai információk, olaszul
- Princeton Encyclopedia of Classical Sites, 1976
|
||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
 |
természeti: | Lipari-szigetek |
 |
|||
| kulturális: | Valcamonica barlangrajzai | A Santa Maria delle Grazie-templom és kolostora Leonardo da Vinci "Utolsó vacsora" c. festményével | Firenze történelmi központja |Velence | A pisai Dóm-tér | San Gimignano történelmi központja | I Sassi di Matera | Vicenza városa és a Veneto Palladio által tervezett villái | Siena történelmi központja | Nápoly történelmi központja | Crespi d'Adda | Ferrara: a reneszánsz városa és a Pó torkolata | Castel del Monte | A „Trulli" stílusú épületek Alberobelloban | Ravenna kora keresztény műemlékei | Pienza városának történelmi központja | A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli vízvezetékkel és a San Leucio épületegyüttessel | A királyi rezidencia, Torinó | Botanikus kert, Padova | Portovenere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) | Katedrális, Torre Civica és Piazza Grande, Modena | Pompeii, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei | Amalfi tengerpartja | Agrigento régészeti lelőhelyei, a Templomok Völgye | Villa Romana del Casale, Szicília | Su Nuraxi di Barumini, Szardínia | Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika | A Cilento Nemzeti Park és a Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Certosa di Padula | Urbino történelmi központja | Villa Adriana, Tivoli | Verona | Az assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek | A Villa d´Este Tivoliban | A Val di Noto későbarokk városai, Dél-Kelet Szicília | Piemont és Lombardia szent hegyei | Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai | Val d’Orcia | Siracusa városa és Pantalica nekropolisza |Genova, a Le Strade Nuove |
|||||
| Vatikánnal közös: | Róma történelmi központja, a Vatikán birtokában levő terület és a San Paolo fuori le mura bazilika | |||||
Based on work by