Herculaneum

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Világörökség

m·v·sz

Herculaneum

Neptunus és Amphitrité - mozaik egy herculaneumi ház falán

Adatok

Ország

Olaszország

Típus

Kulturális helyszín

Felvétel éve:

1997

Herculaneum az ókori Római Birodalom egyik városa volt, a jelenlegi Ercolano község területén, Olaszország Campania tartományában. Pompejivel egyidejűleg pusztult el 79. augusztus 24-én a Vezúv kitörése nyomán. A nevét Herkulesről kapta, aki a legenda szerint a város alapítója volt. A várost első ízben Theophrasztosz említi Kr. e. 314-ben, ekkor még Herakleion néven. A pusztulás időpontjában kb. 4000-en lakták, tehát Pompejinél egyértelműen kisebb kikötőváros volt. A gazdaságot főleg a halászat, mezőgazdaság, és kéművesség jelentette. A házak berendezése azonban a lakók jólétére utal - a hely kedvező fekvése miatt több gazdag római itt építtetett nyaralóvillát magának.

[szerkesztés] Mitológia

Miután Herkules elpusztította a gérüóni szörnyeteget és elhajtotta a marháit, Ibériából visszatérve megállt Rómában. Fauna istennőtől kért volna vizet, de nem kapott, mert az istennőnek csak nők számára való szentelt vize volt. Herkules dühében egy saját magának szentelt templomot épített, és elrendelte, hogy nők nem vehetnek részt a szertartásokon és ünnepségeken. Közben Vulcanus egyik fia, név szerint Cacus ellopott néhány marhát Herkulestől. Herkules mindenhol kereste a jószágot, de hiába, ezért elhatározta, hogy továbbutazik Görögországba. Útközben meghallotta a csorda hangját és ezt követve, megtalálta Cacust és a lopott marhákat. Úgy tartották, hogy Herculaneum azon a helyen épült, ahol Herkules megölte a tolvajt.

[szerkesztés] Régészet

Az ásatások alaprajza

Az évszázadok során Herculaneum pontos helye feledésbe merült. A középkorban a Resina nevű városka (amelyet 1969 óta hívnak Ercolanonak) részben Herculaneum maradványaira épült rá. Már a 16. században találtak szobrokat és feliratokat, majd 1710-ben egy fölműves kútásás közben a herculaneumi színház romjaira bukkant. A területet Emanuel-Maurice von Lothringen, Elboeuf hercege vásárolta meg, aki az osztrák hadsereg tisztjeként Nápolyban állomásozott. A következő hónapokban saját költségére ásatott és kilenc szobrot talált.

A módszeres ásatások 1738-ban kezdődtek. A III. Károly spanyol király támogatásával megjelent részletes kiadvány, a Le Antichità di Ercolano [1] a korlátozott példányszám ellenére nagy hatással volt a kezdődő neoklasszicizmusra. A 18. század végén herculaneumi motívumok jelentek meg a kor belsőépítészetében, kezdve a freskóktól a háromlábú asztalokon át a füstölőkig és teáscsészékig. A Papiruszok villáját 1750-ben fedezték fel; ez új lendületet adott az ásatásoknak. 1750 és 1761 illetve 1764 - 1765-ben az ásatások Karl Weber svájci mérnöktiszt irányítása alatt folytatódtak. Weber pontos terveket készített, amelyek alapján ma is azonosítani lehet az egyes tárgyak lelőhelyét. 1765-ben a munkálatokat egy gázkitörés következtében leállították, a bejáratokat lepecsételték.

A munkálatokat 1828-ban I. Ferenc nápoly-szicíliai király indította újra. Az állam által megvásárolt 900 m² területen az ásatások Carlo Bonucci építész vezetésével folytatódtak 1855-ig. A következő szakasz II. Viktor Emmánuel olasz király támogatásával vált lehetővé, 1869 és 1875 között, amikor az ásatási terület egy részéről teljesen eltávolították a vulkanikus fedőréteget.

Az eltakarítás magas költségei miatt az ásatások több ízben is elakadtak. 1924-ben Amadeo Maiuri vezetésével kezdődött egy újabb ásatási szakasz, amely kis megszakításokkal jelenleg is folytatódik. Az 1990-es években a kikötőt és strandot tárták fel, ahol kb. 250 különböző nemű, életkorú és társadalmi helyzetű egyén csontvázát tárták fel. (Pompejivel ellentétben a holttestek nem konzerválódtak.) Ez volt az első jelentős római csontvázlelet az 1. századból, mivel az ókori rómaiak a 3. századig általában elégették a holttesteket.

[szerkesztés] Épületek

Augustus temploma
A papiruszok villája vagyis Lucius Calpurnius Piso Caesoninus villája. Piso Julius Caesar apósa volt, költők és filozófusok pártolója. Könyvtárat építetett ide, amely egyedüliként maradt fenn az ókorból. A villában talált tekercseket a nápolyi régészeti múzeumban őrzik. A tekercsek eléggé elszenesedtek, de néhányat kibontottak, váltakozó sikerrel. Számítógéppel támogatott multispektrális eljárással próbálják a tintát olvashatóvá tenni az infravörös tartományban. Reális esély van arra, hogy a ki nem bontott tekercseket röntgensugarak segítségével olvassák el [2].
Neptunus és Amphitrité háza