Debrecen tömegközlekedése

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Debrecen tömegközlekedéséről két cég, a DKV Rt. és a Hajdú Volán gondoskodik. A villamosokat és trolibuszokat a Debrecen önkormányzatának tulajdonában lévő DKV, míg a buszokat teljes egészében a megye helyközi közlekedését is biztosító Hajdú Volán üzemelteti. A két cég igyekszik együttműködni.

Tartalomjegyzék 1 Közúti vasút 1.1 Járműpark 2 Trolibusz-közlekedés 2.1 Járműpark 3 Autóbusz-közlekedés 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Közúti vasút

A debreceni közúti vasút története 1880-ban kezdődött, a város rendezési tervében ekkor bukkant fel először egy lóvontatású, keskeny nyomtávú vasút vonala. A rohamosan fejlődő város ezzel a vonallal kívánta megoldani a belső személy és teherforgalom elvezetését, elsősorban a mai Malompark közelében állt István Gőzmalomét. Hosszas tárgyalások után a város Lehmann Józseffel kötött szerződést a vonal megépítésére, melyen a személyforgalom a Pályaudvar és a Gyógyfürdő között 1884. október 2-án indult meg, gőzvontatás segítségével. Az időközben Debreczeni Helyi Vasút Rt. (DHV) nevet felvett cég kötelezettséget vállalt a Kisállomásra (mai Segner tér) vezető vonal kiépítésére is, de végül azt Balla Mihály építette meg, a Hatvan utcán keresztül, a Baromvásártérig (a mai Böszörményi úton) A vonal 1888. október 7-étől üzemelt, lóvontatással.

A hálózat további fejlődését az 1896. szeptember 19-én megnyílt Kossuth utca - Attila tér - Dohánybeváltó vonal jelentette, a Hatvan utcai vonalhoz hasonlóan szintén lóvontatással.

A növekvő utazási igényeknek köszönhetően 1906-ban a Debreczen-Hajdúsámsoni Hév megindította forgalmát a Kisállomástól a mai Böszörményi és Füredi úton át Pallagra és Hajdúsámsonba. A mai Bem tértől északra a hév és a közúti vasút közös nyomvonalon haladt, de a növekvő forgalom miatt 1910-ben megépült a helyiérdekű vasút várost elkerülő nyomvonala a mai Botanikus kert és Klinikák területén.

Az első villamos 1911. március 16-án indult meg, a Csapó utcai vonalon, melynek végállomása a Sámsoni útnál, a Tüzérlaktanya kapujánál volt. 1912-ben további hálózatbővítés történt a Kossuth utcai vonalon, a MÁV nyíregyházi fővonala felett létesített felüljáró segítségével a szerelvények a Közvágóhídig közlekedtek. A hálózat nagysága ekkor 12,3 km volt.

A két világháború között a közúti vasút fejlődése Debrecenben töretlen volt. A DHV villamosította az időközben Nyírbátorig meghosszabbított Hév vonalát a nagyerdei végállomás és Pallag között, 1924-től villamosjáratot létesítve a pallagon megnyílt Gazdasági Akadémiához. 1925-ben szárnyvonal létesült az egyetem központi épületéhez, majd 1927-ben megépült a ma is létező nagyerdei hurok. A Csapó utcai vonal 1934-ben a Köztemető 1-es kapujáig, majd 1939-ben a főkapujáig hosszabbodott. 1943-ban a baromvásártéri vonalat Nyulasig hosszabbították. A háború kitörésekor már több, mint 10 viszonylat közlekedett a városban.

A közúti vasutakat üzemeltető cégeket 1950-ben államosították, majd összevonásukkal megalakult Debreceni Villamosvasút Községi Vállalat, amely később a Debreceni Villamosvasút Vállalat nevet vette fel. 1956-ban beindították a szintén államosított Hév nyomvonalán a Nagyállomás és Kisállomás között közlekedő 2-es viszonylatot, ez azonban az alacsony kihasználtság miatt hamar megszünt.

1957-ben a céget Debreceni Közlekedési Vállalatra nevezték át. A viszonylatok ekkor az alábbiak voltak:

1 - Pályaudvar - Nagyerdő
3 - Gyógyfürdő - Pallag
4 - Megyei Tanács - Vágóhíd
5 - Hatvan utca - Nyulas
6 - Arany Bika - Köztemető
7 - Gyógyfürdő - Tüdőszanatórium

Bár az utaslétszám a II. világháború utáni évtizedekben intenzíven nőtt, az 1968-as közlekedéspolitika koncepciónak megfelelően Debrecen egyvágányú villamosvonalait is felszámolták. 1970-ben megszünt a pallagi és a tüdőszanatóriumi vonal, 1971-ben a köztemetői, 1973-ban a nyulasi, s utolsó mellékvonalként 1975-ben a vágóhídi vonal is. A város mai közúti vasúti hálózata (egyetlen vonal) ekkor alakult ki.

Hosszú évek óta érik az az elképzelés, mely a 31-es, 32-es buszokat villamossal váltaná ki. A vénkerti és újkerti lakótelepet egyaránt kiszolgáló viszonylat előreláthatólag a Nagyállomás és a Doberdó utca között közlekedne, a Dózsa György út - Thomas Mann u. tengelyen. A vonal megvalósulása a tervezésre 2005. őszén kiírt közbeszerzéssel nagyott lépett előre.

[szerkesztés] Járműpark

1962 és 1984 között 32 úgynevezett „bengáli” villamost állítottak forgalomba, ezek jórészét a budapesti széria alapján Miskolc és Szeged részére is a DKV gyártotta. Jelenleg nyolc van a társaság állományában, kivétel nélkül kétirányú, kétoldali ajtósok. A jellegzetes kék villamosokat az (KCSV6-1S – Közúti Csuklós Villamos 6 tengellyel, 1. sorozat) 1993-ban gyártott prototípus alapján gyártották, az egész világon csak ez a 11 darab van belőlük.

[szerkesztés] Trolibusz-közlekedés

Az első debreceni trolibuszvonal kiépítését 1978. december 31-i határidővel tervezték a megszűnt 6-os villamos vonalán, azonban a telephelytől való távolsága miatt ezt a vonalat elvetették, az ugyanekkor kigondolt Segner tér–MGM vonal viszont zöld utat kapott. A fejlesztési tervek összehangolása miatt az első debreceni trolibuszvonal végül 1985. július 2-án indult meg, a mai 2-es viszonylat vonalán. A 3-as viszonylat 1988-ban, a 4/A 1995-ben indult meg. 1996-ban Debrecen a Közlekedéstudományi Intézettel elkészíttette a város közlekedési koncepcióját, mely a trolibuszhálózat bővítését javasolta az alábbiak szerint:

• 4. vonal: Vincellér u.–Derék u.–Kishegyesi út–Nyugati u.–Széchenyi u.–Kossuth u.–Faraktár u.–Rakovszky u.–Munkácsy u.–Víztorony u.–Ótemető u.
• 5. vonal: Vincellér u.–István út–Széchenyi u.–Kossuth u.–Faraktár u.–Rakovszky u.–Munkácsy u.–Víztorony u.–Ótemető u.
• 6. vonal: Sumen u.–Klaipeda u.–Burgundia u.–Rákóczi u.–Hunyadi u.–Bethlen u.–Egyetem sgt.–Thomas Mann u.
• 7. vonal: Segner tér–Nyugati u.–Erzsébet u.–Wesselényi u.–Hajnal u.–Rakovszky u.–Nyíl u.–Hadházi út–Füredi út–Böszörményi u.–Pesti u.–Segner tér
• 8. vonal: Galamb u.–Vágóhíd u.–Szent Anna u.–Miklós u.–Nyugati tehermentesítő út–Dózsa út–Nádor u.–Thomas Mann u.–Mikszáth u.–Békéssi u.–Kartács u.–Doberdó u.

A bővítési javaslat ellenére a DKV 2000-ben megszüntette a 4/A vonalat is, melynek vonala csak az új Solaris trolibuszok megérkeztével kapcsolódott be újra a rendszerbe.

[szerkesztés] Járműpark

A ZIU-9 típusú trolibuszokat a Szovjetunióban gyártották, 1985 óta huszonhatot helyeztek forgalomba belőlük. A négy darab csuklós IK280 trolibuszt, melyből egynek az elektronikája helyben készült, 1991-ben állították forgalomba. 2005 áprilisától folyamatosan érkeznek az alacsonypadlós Solaris Trollino típusú trolibuszok, amelyek a korszerűtlen szovjet járműveket váltják fel,dízel-aggregátorukkal új lehetőségeket teremtve a debreceni trolibusz-közlekedés számára.

[szerkesztés] Autóbusz-közlekedés

A Hajdú Volán a 6. Számú Volán jogutódja. 1949-ben alapították a MÁVAUT Autóbuszközlekedési Nemzeti Vállalatot, melyhez tartozott. A Hajdú Volán biztosítja Debrecen és négy másik város helyi közlekedését és a megye vidéki közlekedését. 350, többnyire Ikarus típusú autóbuszából körülbelül 170-et Debrecen 50 autóbusz-viszonylatán üzemeltet.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• DKV hivatalos oldal
• Hajdú Volán hivatalos oldal
• Debrecen tömegközlekedése
• Debrecen Város Közösségi Közlekedése
• Debrecen helyi és helyközi tömegközlekedése
• A debreceni villamos múltja képekben
• A debreceni villamoshálózat története (megszűnt villamosvonalak)
• Budapest és más nagyvárosok kötöttpályás járművei

Tömegközlekedés a magyar városokban
Baja | Budapest | Debrecen | Győr | Miskolc | Pécs | Szeged