József Károly Lajos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

József Károly Lajos (Pozsony, 1833. március 2. – Fiume, 1905. június 13.) osztrák főherceg, magyar királyi herceg, lovassági tábornok, 1869-től haláláig a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka, az MTA igazgatósági tagja. Apja József nádor, anyja József nádor harmadik felesége, Mária Dorottya württembergi hercegnő.

[szerkesztés] Katonai pályája

Alapos nevelést kapott, amely kiterjedt a katonai ismeretekre is. 1845-ben hadapródként lépett a császári hadsereg 12. (Nádor) huszárezredébe, amelynek a mindenkori nádor volt az ezredtulajdonosa. 1853-tól a 3. dragonyos ezred őrnagya volt, majd rövid időre elhagyta a lovasságot és a 60. (Wasa) gyalogezredben szolgált. 1855-től a 8. dragonyos ezred ezredese és a 37. gyalogezred ezredtulajdonosa lett. 1859-ben vezérőrnaggyá léptették elő. 1866-ban az osztrák IV. hadtest kötelékében részt vett a porosz–osztrák háború számos csatájában. A königgrätzi csata után átvette a IV. hadtest parancsnokságát. Vitézségéért még ebben az évben megkapta a Katonai Érdemkeresztet és altábornaggyá, rövidesen táborszernaggyá léptették elő. 1868-ban megbízást kapott a Magyar Királyi Honvédség megszervezésére, melynek haláláig főparancsnoka lett. A honvédség megszervezésében és a kiképzés tökéletesítésében szerzett érdemeiért 1874-ben I. Ferenc József királytól megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét, majd rövidesen lovassági tábornokká léptették elő.

[szerkesztés] Tudományos és társadalmi tevékenysége

József Károly Lajos nem csak katonai érdemei miatt volt népszerű Magyarországon, hanem mert a társadalmi és kulturális élet minden megnyilvánulásában sietett kimutatni, hogy magyar királyi herceg s mindenben a magyarokkal érez. Alig volt olyan nemzeti ügy vagy társadalmi mozgalom, amelynek pártját ne fogta volna. Házassága után Magyarországra költözött, és a család alcsúti birtokán telepedett le. Nagy szenvedéllyel gondozta az alcsúti arborétumot, botanikai kutatásokat végzett, melyek eredményét több tanulmányban tette közzé. Kisjenőn és Alcsúton kertészeti mintagazdaságot hozott létre. Az ő birtokában volt a budapesti Margitsziget is, melyet üdülőhellyé épített ki és számos növényritkasággal ültette be. 1871-ben ő építtette meg a szigeti lóvasutat, mely utolsó útját 1928. április 10-én tette meg. Jelentős részt vállalt a szigetet a Margit-híddal összekötő szárnyhíd megépítésének költségeiből is.

Még fiatal korában a Wasa gyalogezred tisztjeként cigány katonáitól megtanulta a cigány nyelvet és ettől kezdve behatóan foglalkozott a cigány nyelvvel és folklórral. Elsőként szorgalmazta a magyarországi cigányság letelepítését és állandó munkavállalását. Birtokaira cigányokat próbált letelepíteni, akik számára állandó megélhetést, gyermekeiknek iskolai oktatást biztosított. A cigánysággal kapcsolatos kutatásaival nemzetközi hírnevet szerzett. Ő írta az első cigány-magyar szótárt, és az első cigány nyelvtannal foglalkozó szakkönyvet, melyeket a Magyar Tudományos Akadémia adott ki. 1881-ben az Akadémia igazgatósági, 1888-ban tiszteleti tagjává választották. 1896-ban a budapesti, 1897-ben a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktora lett. A budapesti Philológiai Társaság és a londoni Japan Society is tiszteletbeli tagjának választotta.

Jelentős részt vállalt a magyar tűzoltóság megszervezésében. Szerkesztője volt az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben című kiadványnak, amely a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság kiadásában jelent meg az 1890-es években.

[szerkesztés] Családja

1864. május 12-én vette feleségül Klotild Mária Adelheid Amália szász-koburgi és gothai hercegnőt, Lajos Fülöp francia király unokáját, kitől a következő gyermekei születtek:

Erzsébet (Linz, 1865. március 18. – 1866. január 7.)
Mária Dorottya Amália főhercegnő (Alcsút, 1867. június 14. – Alcsút, 1932.) 1896. november 5-én férjhez ment Fülöp orléansi herceghez
Margit Klementina Mária (Alcsút, 1870. július 6. – Regensburg, 1955.) 1890. július 15-én férjhez ment Thurn-Taxis Albert herceghez, Erzsébet királyné nővérének fiához
József Ágost főherceg, tábornagy (Alcsút, 1872. augusztus 9. – Rain bei Straubing, Bajorország, 1962. július 6.)
László Fülöp Mária Vince főherceg (Alcsút, 1875. július 16. – Budapest, 1895. szeptember 6.) a honvédség 1. gyalogezredének hadnagya, vadászbalesetben halt meg.
Erzsébet Henrietta Klotild Mária Viktória főhercegnő (Alcsút, 1883. március 9. – Regensburg, 1958.)
Klotild Mária Rainera Amália Filomena főhercegnő (Fiume, 1884. május 9. – Alcsút, 1903. december 14.)

[szerkesztés] Főbb művei

Alcsúti ásatások (Archeológiai Értesítő, 1872)
Növényhonosítási kísérletek Fiumében 1881-től 1885-ig (Kolozsvár, 1885)
Egy rendkívüli tél hatása Fiumében (Kolozsvár, 1886)
Cigány nyelvtan. Romane Csibákero Sziklaribe (Budapest, 1888)
Fundamentum linguage Zingaricae (Budapest, 1888)
Eredeti cigány levelek (Egyetemi Philologiai Közlöny, 1890)
Háladatos cigányok, mint életmentők (Budapest, 1891)
Arboretum Alcsuthiense. Az alcsúthi kertben honosított fák és cserjék leltára (Kolozsvár, 1892)
Észleletek az Alcsúton letelepedett sátoros cigányokról (Budapest, 1893)
A cigányokról. A cigányok történelme, életmódja, néphite, népköltése, zenéje, nyelve és irodalma (Wloslocki Henrikkel, Budapest, 1894)
Thiere im Glauben der Zigeuner (Urquell, 1895. évfolyam)