I. Erzsébet angol királynő
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 Anglia és Írország királynője |
I. (Tudor) Erzsébet angol királynő (Greenwich, 1533. szeptember 7., – 1603. március 24.), 1558. november 17-től Anglia és Írország királynője, az újkori Anglia egyik legnagyobb uralkodója. Uralma alatt országa tengeri és kereskedelmi nagyhatalommá vált.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A kor, amelyben élt
Angliában a reneszánsz a reformáció korára esett, kétszáz évvel az itáliai reneszánsz után. Ez egybeesik Erzsébet uralkodásával, melyet Anglia aranykorának tartanak. Shakespeare és a kortárs színészek kápráztatták el tehetségükkel az akkori közönséget; egyes híresztelések szerint Erzsébet is megtekintett néhány előadást. Kialakult a polgárság, pénzgazdálkodás és a kapitalizmus és az emberek érdeklődni kezdtek az asztrológia iránt is.
[szerkesztés] A Tudor-ház Erzsébet előtt
[szerkesztés] VII. Henrik
Yorki Erzsébet és VII. Henrik házassága volt az első nagyobb lépés, amely véget akart vetni a rózsák háborújának (trónviszályok a Lancaster-ház és a York-ház között Anglia területén 1455-1485-ig), és egyben a belviszályoknak. Két fiúk született, Arthur és az 1491-ben született VIII. Henrik. Második fiúként könnyű gyermekkora volt, bátyja vállalta magára a terheket, hisz ő volt a trónörökös s épp ezért szigorúbb neveltetése is volt. Politikai képzést kapott, hogy alkalmas legyen a trón elfoglalására. Henrikre kevesebb figyelem irányult, és neveltetése leginkább anyjától függött. Az intelligens és szép királyné békítő szerepet töltött be a gyakran intrikus családban. 1502-ben Arthur váratlan halála miatt Erzsébet megpróbált újabb gyermeket hozni a világra, de belehalt szülésbe, kislányával együtt. A 12 éves Henrik ekkorra trónörökös lett, és kezében volt a Tudor-ház jövője. Apjához került, mely a neveltetésének változását is jelentette: szigorúbb körülmények között kezdték felkészíteni az uralkodásra.
[szerkesztés] VIII. Henrik
1509-ben VII. Henrik is meghalt, s mikor még tizennyolcadik életévét se töltötte be, királyként uralkodhatott. Apja két főminiszterének elbocsátása után feleségül vette Aragóniai Katalint, bátyja özvegyét, amely megerősítette Anglia kapcsolatát Spanyolországéval. Házasságuk, csak úgy, mint Yorki Erzsébeté és Tudor Henriké, a rózsák háborújának ellenzéséül szolgált.
[szerkesztés] Mária
1511-ben fiúgyermekük született, akit Henriknek kereszteltek, de születése után pár nappal meghalt. 1516-ban a próbálkozások után végre megszületett Mária. Angliában nem volt formális akadálya a női trónutódlásnak, épp ezért taníttatása már felkészítette mindarra, amelyet egy uralkodónak tudnia kellett. Az angol külpolitika legfőbb célja Mária születését követően nem volt más, mint férjet találni a trónörökösnek. 1527-ben Mária Wales hercegnőjeként uralkodhatott, s ez volt az első eset, hogy egy nő saját jogán jutott el idáig.
[szerkesztés] Boleyn Anna
Henrik, miután Katalin megcsúnyult a sorozatos vetélésektől s csecsemőhaláloktól, s részben emiatt érvénytelenítették házasságukat, Boleyn Annát találta a legmegfelelőbb nőnek, akit feleségül vehetne. Először elutasította, majd hosszas levélváltások és udvarlás után már csak a pápa beleegyezésére vártak, hogy Henrik újabb házasságot köthessen, és 1533-ban titkon összeházasodtak. Katalint mélyen megsértette, amit férje tett, s teljes mértékben a katolikus vallásba menekült. Henrik elszakadt Rómától, és az anglikán egyház feje lett. Boleyn Anna már a házasság előtt teherbe esett, s ebben az évben királynévá is koronázták. Szeptember 7-én, a greenwichi palotában megszületett Erzsébet.
[szerkesztés] Erzsébet gyermekkora
Az, hogy Erzsébet nőnek született, már eleve gondokkal járt. A trónutódlás ugyan a nők számára is elérhetőbbnek tűnt a korban, mégis hátrányos helyzetből indult, csak úgy, mint Mária. Királyi hercegnővé nyilvánították, ami közelebb vitte a trónhoz. Henriknek csupán két lánya volt, és ő sem bízott abban, hogy Máriát képesek lesznek az emberek teljes mértékben elfogadni. Erzsébet születése után nem sokkal a számára kialakított gyereklakrészbe költözött, dajkájával együtt. A királyi nevelőnő már Mária mellett is bizonyította „szakértelmét”, ezért VIII. Henrik saját jogán bárónőként ismerte el. Boleyn Anna elhalmozta lányát szeretetével, ruhákkal és főkötőkkel kedveskedett neki, folyamatos látogatásai során. A gyermeket átköltöztették Elthambe, egy újjáépített „hercegi szárnyba”, ahol régen apja töltötte fiatal éveit. Ez közelebb esett Greenwichhez, s ezért még többet tudták látogatni szülei. Jó gyermek volt Erzsébet, szófogadó, s amikor elérte a kétéves kort, tanácskozást tartottak fejlődéséről. Nagy figyelmet kapott, ami miatt nővére féltékeny is volt. Máriát (csak úgy, mint anyját) kezdték semmibe venni, és törvénytelen gyermeknek nyilvánították. A két testvért egymás mellé rendelték, és ez sem volt túlságosan ínyére a nővérnek. Hatfieldben Boleyn Anna nagybátyjára és nagynénjére bízták őket, habár Mária hevesen próbált tiltakozni ez ellen. Erzsébetre és édesanyjára sokan ellenszenvvel tekintettek, hisz Henrik képes volt érvényteleníteni előző házasságát egy másik nő miatt, ami a vallásos Angliában felháborodást keltett. A Boleyn család vallásos volt, de ez a vallás inkább reformer volt, mint hagyományos. Katalin ortodox katolikus lévén ellentéte volt Annának. V. Károly követe, Chapuys, úgy vélte, hogy lutheránus eretnekek voltak, de a legtöbb mai történész inkább „evangélikusnak” tartja. (Az evangélikus vallás annyiban más, hogy a hívek nem tartják a szentek szerepét oly fontosnak, és „szabadabban” gyakorolhatják vallásukat, mint a katolikusok) Ellentéteket szült a reformáció és a hagyományos hit, ám VIII. Henrik semleges maradt a kiélezett helyzetekben, annak ellenére, hogy büszke maradt a katolikus ortodoxiájára.
[szerkesztés] VIII. Henrik házasságai
[szerkesztés] Aragóniai Katalin
1536-ban Aragóniai Katalin halála megkönnyebbülést váltott ki a királyi udvarban, s Henrik első reakciója így szólt: „Hála legyen Istennek – kiáltott fel - megszabadultunk a háborúnak még az árnyékától is!”
[szerkesztés] Boleyn Anna
Míg Katalin élt, Henriknek meg sem fordulhatott a fejében, hogy ismét más nőt vegyen feleségül, ám halálával megnyílt a kapu az újabb házasság felé. Boleyn Anna gyermeket próbált világra hozni, de sikertelenül. Henriket egyre nehezebben tudta maga mellett tartani, s végül házasságtörés és vérfertőzés vádjával kivégeztette saját férje. 1536-ban lefejeztette a Towerben.
Erzsébetet szörnyű csapásként érte anyja halála. Az etikett megkövetelte, hogy anyját elítélje, és apját tartsa igazságosnak, s ezentúl szinte sosem ejtette ki anyja nevét, és nem beszélt haláláról. Henriket kellett tisztelnie. Többé nem kapott ruhákat anyjától, és nem volt, aki törődött volna vele. Ahogy telt az idő, lassan nem volt mit felvennie, és ezt szégyenként élte meg, gyakorlatilag megfeledkeztek róla. Nevelője eljárt az ügyben, s levelet írt a király titkárának. Fejlődéséről is folyamatosan beszámolt, s úgy tűnt, Mária és Erzsébet között jobb viszony alakult ki.
[szerkesztés] Jane Seymour
Henrik ismét megházasodott. Jane Seymour 1508-ban született, és Henrik őt választotta harmadik feleségének. Fiú gyermekük született, Edward, aki születésével nyomban a trónutódlás élére került. Jane Seymourt elvitte a gyermekágyi láz, pár héttel szülés a után. VI. Edward herceg nővéreivel nevelkedett, és emiatt Erzsébetre ismét kevesebb figyelmet szenteltek, ami érthető. Catherine Champernon lett Erzsébet első udvarhölgye, ami azt jelentette, hogy egyben új nevelőt is kapott. Taníttatása igen kemény volt, de jó képességű gyermek lévén, ez csak javára vált. Hamar kimerítette Catherine tudását, és öccse tanítói tanították később. A királyi gyermekek idejük nagy részét Hertfordshire-ben töltötték, vadászattal, sétákkal múlatva az időt.
[szerkesztés] Cleves-i Anna
Henrik ismét megházasodott, Clevesi Annát vette feleségül, de hat hónap alatt megszabadult ettől a nem kívánt házasságtól.
[szerkesztés] Catherine Howard
Nem tudjuk, hogy Erzsébet találkozott-e Annával, de az biztos, hogy Henrik következő feleségével, Catherine Howarddal igen, azonban Catherine-t házasságtörés vádjával megölette Henrik.
[szerkesztés] Catherine Parr
Hatodik, s egyben utolsó felesége, Catherine Parr törekedett arra, hogy jó viszonyt alakítson ki Máriával, Erzsébettel és Edwarddal. A testvérek között már nem támadt viszály, és szívesen leveleztek mostohaanyjukkal. Erzsébet tíz éves volt esküvőjükkor. Az elkövetkezendő években Edward nagy tudásra tett szert, és elbűvölte mostohaanyját az általa írt levelekkel. Henrik Boleyn Anna kivégzése óta nem látta Erzsébetet, és csak a fejlődését követő levelekből tudta, miképp halad neveltetése. 1542-ben azonban személyesen is találkoztak, Máriával együtt. Henrik úgy vélte, hogy érdemes lenne Erzsébetet hozzáadni Arran grófjához, s határozottan célzott rá, hogy fontolgatja trónutódlási jógának helyreállítását.
1544-ben a parlament hivatalosan visszahelyezte a két lányt a trónöröklés sorába Edward mögé, s ennek örömére állófogadás keretében ünnepelt a királyi család. Erzsébet hálás volt apjának, és még jobban tisztelte cselekedetéért. Gyermekkorának ugyan voltak kellemetlen időszakai, ez mégis kárpótolta az elszenvedett hiányosságokért.
Henriknek sikerült az anglikán egyház által ideiglenes „békét” kötnie a katolikusok és protestánsok között, azonban az ellentéteket képtelenség volt teljesen megszűntetni, de a két félnek muszáj volt elfogadnia az anglikán reformációt. Anglia szakított Franciaországgal, és ismét kiszolgáltatottá vált a Habsburgokkal szemben. Henrik partraszálló seregeivel ostrom alá vette Boulogne-t, Franciaország legvédettebb kikötőjét, s ágyúkkal támadták a várost. Henrik hódítóként térhetett vissza Angliába. 1546-ban a franciák admirálisa Londonba érkezett, hogy békét kérjen a pápától, s megóvják Franciaországot a további ostromlástól. Erzsébet büszke lehetett apjára.
Erzsébet a királyné udvarába került, öccsével és nővérével együtt. Amíg Henrik távol volt, Catherine tartotta kezében a királyi udvart. Henrik újjászervezte a királyi tanácsot, kiegészült egy titkársággal, hivatali levéltárral, és a reformjai a gyakorlatban is pozitívan érvényesültek. Az angolok a franciák és skótok ellen is harcoltak, hisz amint a franciákkal elkezdődtek a háborúk, a skótok megragadva az alkalmat megpróbálták hátba támadni Angliát. Catherine Parr valószínűleg nagy hatással lehetett Erzsébetre. Catherine mélyen vallásosnak mutatta magát, ahogy azt a kor megkövetelte. Erzsébet neveltetésében fontos szerepet játszott a kereszténység, s természetesen neki is kötelessége volt, hogy mélyen vallásos legyen. 1545-ben elhagyta az udvart, s visszatért a hetfordi kastélyba.
A parlamenti ülésszak lezárása volt az utolsó alkalom, hogy Henrik beszédet mondott. Utolsó beszédében őszintén mondta el érzéseit, melyet az egyik képviselő le is jegyzett. Elmúltak a karácsonyi és újévi ünnepek, s Henrik egészsége rohamosan romlott, szinte járni sem tudott. Egyre kövérebb lett, s bal lába is elfertőződött. (Felségárulás vádjával letartóztatták, majd megölették Surrey grófját és Henrik ellenségeit. A királyban volt még annyi élet, hogy ki tudja őket végeztetni) Végrendeletében arra törekedett, hogy a jövőben a konzervatív vezéralakok kimaradjanak Anglia kormányzásából, amely később reformokhoz vezetett.
[szerkesztés] VI. Edvard uralkodása
„Meghalt a király; éljen a király!” – hangzott a hírnököktől 1547. január 31-én, s VI. Edward apja halálát követően trónra lépett. A temetés és a koronázás között 4 nap telt el, a ceremónia a Westminster székesegyházban történt. A trónutódlási egyezmény szerint Mária, s utána Erzsébet következett, ám Henrik a végrendeletében emiatt nem tett nagy megkülönböztetést két lánya között. Mindketten tíz ezer font hozományt kaptak, férjhezmenetelükig háromezer font jövedelmet évente. Erzsébet túl fiatal volt ahhoz, hogy egyedül éljen, ezért Catherine-hez küldték. Catherine-ről sem feledkezett meg Henrik, s birtokokat adományozott neki a folyamatos hozomány mellett. Thomas Seymour, a király ifjabbik nagybátyja Erzsébet mostohaapja lett. A tizenéves Erzsébet igazi hölggyé cseperedett, tekintete nemes volt, fehér bőre és apjától örökölt vöröses szőke haja volt legfőbb jellegzetessége. Thomas Seymourral való kapcsolatáról keveset lehet tudni, de valószínűleg kedvelte mostohalányát, talán túlságosan is. Catherine teherbe esett, és leányt hozott a világra. Láza ledöntötte lábáról, s végrendeletet írt, melyben mindent férjére hagyott. 1548. szeptember 7-én meghalt. Thomas fontolgatta, hogy feleségül veszi Erzsébetet, épp ezért megtartotta Catherine udvarhölgyeit, hogy később Erzsébetet szolgálhassák. Seymourról az a hír terjengett, hogy Edwardot el akarta rabolni, majd kormányváltást akart követelni, ezért nem maradt más választás: letartóztatták, és megpróbálták kideríteni, igaz-e a szóbeszéd. Kihallgatások után úgy vélték, hogy a leghelyesebb döntés Thomas lefejezése.
[szerkesztés] Felnőtté válás
1548-ban saját háztartást alakított ki Erzsébet hatfieldi birtokán. Ez már azt jelentette, hogy készen áll az önállóságra. Edward és Mária között a viszony egyre feszültebbé vált, ő azonban mindkettőjükkel megőrizte a jó viszonyt. Kitűnően beszélte az olasz, francia s latin nyelvet, emellett görögül is tanult. Visszafogottan öltözködött, visszafogottan élte mindennapjait, s kedvelte az egyszerűséget. Szöges ellentéte volt Edwardnak.
[szerkesztés] Dudley-k
A Tudor és Dudley család sok szempontból összefonódott a történelem során. Edmund Dudley VII. Henrik titkára volt, de VIII. Henrik trónra lépésekor kivégeztette árulás vádjával. Fia, John Dudley nem tudta teljesen visszaszerezni becsületét és jó hírnevét. A katolikusok oldalán állt egy darabig, de 1549 karácsonyán otthagyta katolikus szövetségeseit. Ez a tett kedvezett Erzsébetnek, mert ugyanazon vallás híve volt, amelynek John „létrehozott” egy új uralkodócsoportot.
[szerkesztés] Ellentétek
Mária így háttérbe szorult, és talán épp ez volt az oka, amiért tiltakozást adott ki Edward uralkodása ellen. Úgy vélte, hogy az új vallási fejlemények elítélendők, és a konzervatív, mégis pápaellenes vallás a legmegfelelőbb. A protestáns reformációt megerősítették, az új ima- és szertartáskönyvek, az egyöntetűség törvénye is erősítette, ami Erzsébet számára új lehetőségeket jelentettek számára, míg Máriának hátránya származott belőle. Folyamatos veszekedések támadtak az idősebbik nővér és öccse között. Mária Edward szemére vetette, hogy túl fiatal még a vallási kérdésekhez, de a fivért sem kellett félteni, nyíltan nővére szemére vette, hogy misét hallgat a kápolnájában, minek következtében Mária sírva fakadt a megaláztatástól. Viszály volt a királyi családon belül, a királyság pedig két részre szakadt. Nagy esély volt a polgárháborúra. Erzsébet és nővére között versengés alakult ki, pompájukkal, díszes kíséretükkel próbálták egymást túlszárnyalni. Erzsébetnek jó kapcsolata volt fivérével, köztük nem alakult ki rivalizálás.
[szerkesztés] Edward halála
VI. Edward ifjú királyként tanulta meg a kormányzást, s emellett a lovagi sportokkal és játékokkal is megismerkedett. Egészséges gyermek volt, de 1552. április 2-án Krónikájában megírta, hogy megbetegedett kanyaró és himlő betegségben. Egyre súlyosabb volt állapota, 1553 tavaszára világossá vált, hogy tüdőbajban szenved, ami akkor gyógyíthatatlan betegségnek számított. A trónutódlás előtérbe került, és mivel Edwardnak nem volt utódja, így Máriát illette a korona, de ez a reformra nézve rossz következményekkel járt: valószínű volt, hogy Mária továbbra is megtartja katolikus vallását, és nem hajt fejet a fivére által megerősített reform előtt. Edward elítélte a női trónutódlást, ezért Erzsébetet is kizárta. Több oka is volt rá, többek között legkisebb testvérként mindig elnyomva érezhette magát két határozott nővére mellett, de leginkább protestáns nézetei befolyásolták, s teológiai alapon ellenezte a nők uralkodását. VII. Henrik minden örököse nő volt, ami igencsak nagy nehézséget okozott Edwardnak, de meghozta döntését, miszerint Lady Jane Grey (Henry Grey, Suffolk hercegének lánya) és férfi leszármazottai örökölhetik a trónt, hisz Jane volt a legközelebbi trónörökös Mária és Erzsébet után. A parlament összeült. Vonakodva bár, de teljesítették parancsát. Erzsébetet és Máriát fattyúnak nyilvánította, és megparancsolta, hogy csak külföldön mehetnek férjhez. Teljesen legyengült a szervezete, és 1553. július 6-án este meghalt.
[szerkesztés] Mária a trónon
[szerkesztés] Jane Grey rövid uralma
El akarták fogni Máriát, de ő addigra elszökött, és királynővé kiáltotta ki magát. Követői nagy számmal akadtak. A Tower úgy határozott, hogy Lady Jane Grey apjának kell seregével Mária ellen vonulni, de Jane inkább megsemmisítette Edward törvényét, mintsem apját oda küldte volna. Így Mária trónra kerülhetett. Jane Greynek 9 napig sikerült megtartania a trónt. Mária katolikus híveivel Londonba vonult, s kegyetlenül elbánt ellenfeleivel.
[szerkesztés] Mária megkoronázása, házassága
Mária megkoronázása előtt Erzsébetre nagy nyomás nehezedett, hogy térjen át a katolikus hitre. A koronázás előtt Erzsébet kihallgatást kért nővérétől, és könnyek között kérte megbocsátását, amiért eddig nem a katolikus vallást gyakorolta, és tudatlanságával mentegetőzött. Hamar „meg kellett törnie”, hogy a koronázás már békében történjen, és Mária semmilyen elhamarkodott döntést ne hozzon ellene.
Mária fontolgatni kezdte, hogy Erzsébetet kirekeszti a trónutódlásból, s folyamatosan lealacsonyította húga szerepét. Megtehette, hisz ebben senki sem tudta gátolni vagy befolyásolni. Erzsébet engedélyt kért, és elhagyta az udvart, ami mindkettőjüknek kedvezett. Mária 1554-ben feleségül ment V. Károly császár fiához Fülöp herceghez. A házasság előkészületei nyugtalanították az angol pretestánsokat, s mozgolódni kezdtek.
[szerkesztés] Felkelés Mária ellen
1554-ben indult a Wyatt-felkelés, Sir Thomas Wyatt, Lady Jane Grey apja, aki nemrég szabadult a Towerből, a Carew-család, és Sir Thomas Croft vezetésével. Anglia déli és közép részeit felosztották egymás közt, annak érdekében, hogy Mária elveszítse a trónt, és Erzsébet foglalja el helyét, s Courtneay-hoz adták volna feleségül. Összeesküvés volt ez, amely nemcsak Mária posztját fenyegette, hanem élete is veszélybe került. Azt tervezték, hogy francia segítséggel meggátolják, hogy Anglia Habsburg-gyarmattá váljon, azonban kiderült, mit terveztek. A felkelők az ijedtségtől idő előbb léptek, és a négy felkelő területből három vereséget szenvedett. Hiába minden próbálkozás, a felkelés megbukott, Wyatt megadta magát, követői pedig vagy elfutottak, vagy elfogták őket. Guilford Dudleyt és Lady Jane Grey férjét lefejezték, és megcsonkított maradványaikat eltemették a St. Peter Vincula kápolnában. Lady Jane volt a következő, őt sem kímélték. Csupán tizenhét éves volt. Erzsébetben rémületet keltett nővére kegyetlensége, hisz a felkelők az ő nevében léptek fel, és nem Lady Jane nevében. Nagy esély volt arra, hogy ő is úgy végzi, ahogy a nála három évvel fiatalabb lány. Mária levelet írt húgának, melyben megkérte, hogy térjen vissza az udvarba, és megígérte, hogy szívélyesen fogadják majd. Erzsébet nem hitt neki, és betegségre hivatkozva visszautasította. Erzsébet sorsa a legfontosabb napirendi kérdéssé vált. Ambivalens híresztelések láttak napvilágot, és maga Mária is egyik nap azt állította, hogy lefejezteti húgát Courtenayval együtt, másnap pedig egy különítményt küldött érte, hogy elvitesse az udvarba. Továbbra is betegségre hivatkozva tért ki az ajánlat elől, egészen addig, amíg elég erősnek nem nyilvánították, és muszáj volt elmennie nővéréhez. Útközben valóban megbetegedett, és így sokkal később ért az udvarba, mint ahogy tervezték. A királynő nem volt hajlandó személyesen fogadni. Érkezése napján fejezték le Lady Jane apját, és folyamatosan gyűltek a bizonyítékok Erzsébet ellen. Wyatt a kihallgatások során tagadta, hogy Mária halálát akarták volna elérni a felkelésekkel, ám épp elegendő ürügyük volt arra, hogy Erzsébetet bezárassák a Towerbe. Hiába írt levelet, amelyben minden vádat cáfolt, csak időt sikerült nyernie: Winchester és Sussex grófja elmentek érte, és átvitték a Towerbe.
[szerkesztés] Erzsébet a Tower-ben
A Tower délkeleti részében szállásolták el, egy királyi palotában. Édesanyját, Boleyn Annát is itt szállásolták el, mielőtt tárgyalásra vitték, s mielőtt lefejezték. Sussex állítólag megenyhült Erzsébet bezárása közben, s kérdőre vonta a többieket, hogy miképp járhatnak így el egy király leányával. Mária tanácsnokai eközben azon fáradoztak, hogy Erzsébetre egyértelműen rá tudják bizonyítani, hogy kapcsolata van a felkelőkkel. A gyenge és védtelen nő látszata ügyes trükknek bizonyult, habár cseppet sem volt az: a királyság második legnagyobb birtokosa volt, és kincstára tele volt pénzzel. Donningtoni birtokával próbálták kapcsolatba hozni az összeesküvést, de Erzsébet először azt mondta, hogy sosem járt még azon a birtokán, de mikor szembesítették Crofttal, már nem bizonyult hitelesnek. Azt állította, hogy nem akar Donningtonba költözni, és nem is állt szándékában soha, ám Mária leveleiben mégis ilyesféle kérdéseket tett fel neki, mintha húga álláspontját észre sem venné. Erzsébet megadta magát, nem volt más választása. Wyatt kivégzése komoly fenyegetést jelentett számára, ám Wyatt beszédében jelentette, hogy sem Erzsébetnek, sem Courtenaynak nincs köze a felkelésekhez. Lefejezése után tanácsnokok látogatták meg Erzsébetet a Towerben, és valószínűleg megpróbálták rávenni arra, hogy vallja be el nem követett bűneit. Sikertelen próbálkozás volt. Fogságának szigora rohamosan enyhülni kezdett. Délelőtt és délután sétálhatott a palota belső kertjében, és egyre kevesebb figyelem összpontosult rá. A Tower új parancsnokot kapott, és katonákat toboroztak. Erzsébetet elengedték, és házi őrizet alatt tartották Woodstockban. A felkelőket országszerte üldözték, lefejeztették, vagy feldarabolták. Anglia népe lassan jobban tisztelte és szerette a királynő testvérét, mint magát Máriát. Miközben Erzsébet a Towerből Woodstockba utazott, ajándékokkal és jókívánságokkal halmozták el. Sir Henry Bedingfield volt a börtönőre, ám ez a feladat cseppet se volt könnyű: Bedingfield Mária legnagyobb hívei közé tartozott, de iskolázottsága meglepően alacsony szinten volt. Úgy kellett óvnia a királynő húgát, hogy a házi őrizet nagy szabadságot adott neki, ráadásul Erzsébet nagyon okos nő volt. Csak azok az udvarhölgyek maradhattak mellette, akiket az uralkodó megbízhatónak vélt. Thomas Parryről tudták, hogy teljes mértékben Erzsébet mellett áll. Ő volt a háztartás pénzügyi irányítója, és Bedingfield nem tudta elvégezni munkáját, ezért kénytelen voltak továbbra is ott tartani. Parry körül feltűnően gyakran fordultak meg Erzsébet szolgálói, mert szükségét látták annak, hogy a háztartás érdekében felkeressék a kincstárnokot. Felmerült a gyanú, hogy összeesküvés áll a dolgok hátterében, de a pénzügyi irányító minden nyomot eltüntetett, ami erre utalt volna. Gyorsan lépett, hogy érvényesítse Erzsébet jogait. Erzsébet mindig is túl gyakorlatias és józan volt ahhoz, hogy részt vegyen az összeesküvésekben, vagy támogassa azokat. Sosem bízott abban, hogy ezek valóban sikerek lehetnek – noha azért tudni akart róluk. Tárgyalások által akart megegyezni Máriával, s levelezni kezdtek. Határozottan kijelentette, hogy ártatlan, és félreértéseken alapulnak az ellene szóló vádak. Továbbra is teljes erővel védte magát. Nővére levelében sajnálatát fejezte ki, amiért egyáltalán okot adtak a gyanakvásra, s hangsúlyozta nagylelkűségét, amiért vele nem úgy járt el, mint a többi felségárulóval. Ebben a hangvételben úgy tűnt, Mária mégsem gondolja meg magát, és továbbra is zavaró tényezőként tartja számon húgát. Hiába bizonygatta ártatlanságát leveleiben. A tanács megosztott volt. Erzsébetnek odaadóan kellett részt vennie a katolikus szertartásokban, s ezt minden akadékoskodás nélkül megtette. Egyetlen dolgot tett, ami egyeseknek szemet szúrt: angol nyelvű bibliát kért, a litániát és a rövid szentekhez való fohászkodást angolul mondta. Mária megkérte, hogy latinul mondja ezeket az imákat, s húga engedelmeskedett. A vádolás és mentegetőzés továbbra sem ért véget. Erzsébet kezdte feladni a reményt, hogy helyzete gyorsan megoldódhat, és kérvényt adott be, hogy közelebb költözhessen Londonhoz. Természetesen ezt is megtagadták tőle. Bedingfielddel továbbra sem jött ki, és nyílt megvetéssel kezelte. A férfi kérelmezte, hogy mentsék fel állásából, de még csak válaszra sem méltatták. A házi őrizet nem egészen egy évig tartott. Ez idő alatt gyorsan zajlottak az események, s ez az időszak volt talán Mária uralmának csúcspontja. „Karja biztonságot tett hatalmáról: szétszórta a szívükben gőgösködőket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket jóllakatta, de a gazdagokat üres kézzel küldte el”¬* Házasság Mária házasságról szőtt álmai beteljesülni látszódtak. Erzsébet konkrétan nem tudhatott arról, hogy valóban lesz esküvő, hisz megtagadtak tőle minden információforrást, de valószínűleg Parry titkos közvetítőhálózata által sikerült megtudnia. Nővére házassága azt jelentette, hogy elveszti jogcímét a koronára, és Fülöp veszi át a hatalmat. 1554. július 25-én megesküdtek a Gardiner katedrálisban, és maga a püspök adta őket össze. Jegygyűrűje egyszerű volt, hogy szűz hajadonok módjára menjen férjhez, s ez által is kifejezze mély vallásosságát. Érdekes módon Fülöpnek spanyol létére lenyűgöző angol származásvonala volt. Házasságuk a Lancaster családfa szerteszét futó ágainak találkozása volt.
[szerkesztés] Róma fennhatósága
A parlament mindeddig ellenezte, hogy ismét Róma fennhatósága alá kerüljön az anglikán egyház, s helyreállítsa az egyház kényszerítő hatalmát az eretnekekkel szemben. Az új parlament első dolga volt, hogy eltöröljék azt az ítéletet, miszerint Reginald Pole bíboros felségáruló. A bíboros egyben követ és pápai legátus volt, s célja az volt, hogy megbékítse Rómát Angliával. Kifejtette küldetését a parlament mindkét házában, s nem sokkal ez után mindkét ház elfogadott egy elvi határozatot arról, hogy visszatérnek Rómához. VIII. Henrik egykori Angliája rendkívül sikeres volt. A Rómától való elszakadás kellemes nemzeti érzést indított el az emberekben. Az ország elszigeteltsége büszkeséggel töltötte el a népet. Úgy vélték, hogy a vallás változhat, de Anglia sorsa és hivatása változatlan marad.
[szerkesztés] Mária „terhessége”
Ahogy a többi uralkodónőtől, Máriától is elvárták, hogy gyermeke foganjon. Pole megáldotta, s nem sokkal ezután beszélni kezdtek terhességéről. Károly nagy örömmel fogadta, hogy unokája lesz, s biztosra vette, hogy kisfiút hoz majd a világra. Az egész ország imádkozott és áldását küldte a királynőre. Szinte biztosra vehető, hogy Erzsébet nem csatlakozott az imákhoz, viszont kötelezően részt kellett vennie a pompás szertartásokon, amelyek a hírt követték. Április 30-án szárnyra kélt a hír, hogy a királynő egy egészséges fiúgyermeket hozott a világra, s megkondultak a harangok. Erzsébettel közölték, hogy milyen szerepet szánnak neki a keresztelési szertartáson, de másnap kiderült, hogy a hírből semmi sem igaz, és Mária továbbra is terhesnek vallotta magát. Erzsébetet behívatta magához nővére. Kései órában történt a váratlan találkozó, akár gyilkossági merényletre is számíthatott nővérétől. Már egy éve nem találkoztak. Mária kifakadt húgának, és kérdőre vonta, hogy miért nem vallja be bűnösségét továbbra sem. Erzsébet letérdelt, de továbbra sem engedett nővére követeléseinek. Mária egyre rosszabb állapotban volt, és egyre egyértelművé vált, hogy „terhessége” igazából valamilyen betegség szövődménye, hacsak nem valami cselszövés része. Felmerült, hogy Mária gyermektelenül hal meg, s Mária, a skótok királynője került volna trónra katolikus mivoltából fakadóan, de a Habsburgoknak ez veszedelmet jelentett: az ő uralma alatt egyesülne a két szigetkirályság, és francia-brit uralom jönne létre, ezért Erzsébetet tartották a legkecsegtetőbb trónörökösnek. Mária ragaszkodott terhességének illúziójához, hónapokon keresztül. Húga mindvégig mellette volt, s megpróbált rajta segíteni. Az emberek azt beszélték, hogy talán sosem volt terhes. Második csapás II. Fülöp nehezen bírta elviselni a híreszteléseket. Elhatározta, hogy mentheti, ami menthető, és távozik. Azt üzente, hogy néhány hétig lesz távol, de később jócskán meghosszabbodott ez a távollét. Mária helyzete ellenére elmondható, hogy mindent elért, amit akart: bevezette a katolicizmust, és hozzáment ahhoz a férfihoz, akihez akart, s sikerült megtartania trónját, de élete hanyatlani kezdett.
[szerkesztés] Erzsébet elhagyja az udvart, összeesküvések
Erzsébetnek sikerült elérnie, hogy elhagyhassa az udvart, s elindult saját birtokai felé. Londonon át vezetett az útja, s az emberek annyira lelkesek voltak, hogy kíséretének néhány tagját megkérte, csendesítsék el őket. Élete ismét olyan volt, mint kislány korában. Nővére kezébe vette a kormányzást, és húga ismét zavaróvá vált. Megnyitotta negyedik parlamentjét. Angliát sokan elhagyták ez eretneküldözések és az összeesküvések miatt. Újabb összeesküvésekhez készülődtek, Henry Dudley vezetésével és Ashton. Mária kormányzatát akarták megbuktatni ismét, Erzsébet és Courtenay trónra lépésével. Csupán hangnemében különbözött a felkelés a Wyatt-féle összeesküvéstől. Erzsébetről szabadabban beszéltek, és teljes mértékben őt használták fel a szervezkedéshez, tudta nélkül. Huszonkettedik életévében járt. Az ő egyénisége vált a felkelők legjobb toborzójává, habár a nyilvánosság előtt nem sokat beszéltek róla, és neve csak a trónutódlásra vonatkozó törvényben szerepelt nyilvánosan. Az összeesküvők sikeresen hozzájutottak a kincstárhoz, Dudley és Ashton elhajóztak Franciaországba, hogy embereket toborozzanak. Pole bíboros tudomást szerzett mindenről, mindazonáltal lassan tudták magakadályozni és összegyűjteni a felkelés tagjait, hisz a vezetők Franciaországban tartózkodtak. Erzsébet alattvalóit letartóztatták, és fegyveres őrséget állítottak háza köré. Legalább akkora veszélyben volt, mint a Wyatt-felkelések idején, de meg kellett őriznie higgadtságát. Londoni lakhelyén rábukkantak egy rejtekhelyre, amelyben tiltott könyveket, röpiratokat, a királynő és a katolicizmus ellen szóló dokumentumokat találtak. Fülöptől függött minden. A vád teljes egészében készen állt Erzsébet ellen, elrendelhették volna az udvarba, vagy a Towerbe, de akár Spanyolországba is száműzhették volna. Fülöp nagyon kedvelte őt, ezért úgy döntött, hogy arra utasítja Máriát, hogy ejtsen el minden vádat, és fejezzen be minden vizsgálatot ellene. Elengedték alattvalóit. Gyémántot küldtek neki a tisztaság szimbólumaként. A királynő teljes mértékben hallgatott férjére. Erzsébet nagyon hasonlított Henrikre. Henrik oroszlán volt; ő pedig az oroszlán lánya. Amint megérezték a gyengeséget, támadtak. Fülöp Erzsébet egyik legnagyobb támogatójaként lépett elő, s ez isteni ajándék volt. A királynő valódi érzései kiderültek tetteiből. Húga régi ellenségének fia kapott megbízást, hogy vezesse Erzsébet háztartását – hisz Fülöp erre nem adott ki különösebb parancsot. Sir Thomas Pope így őrizet alatt tartotta, persze finoman, jó látszatot keltve. (Bedingfieldnél biztosan jobban látta el feladatát) Kisebb lázadás történt, mert egy fiatal iskolamester grófnak adta ki magát, és Erzsébetet kiáltotta ki királynőnek, önmagát pedig királynak, de nyomban kivégezték. Mária levelet írt Pope-nak, hogy tájékoztassa, ha összeesküvést gyanít, és derítse ki, mi áll a mögött, hogy így meggyalázták nevét, de ennek a lázadásnak nem volt se ereje, se lendülete, és valószínűleg nem állt a hátterében összeesküvés. Októberben a királynő megszabadította húgát Pope felügyeletétől, és engedélyezte, hogy Londonba menjen a báli szezonra, s felajánlotta, hogy a karácsonyt az udvarban töltse. Erzsébet boldogan, s díszes pompával indult el, ám meghívását váratlanul visszavonták, és december 3-án elindult visszafelé Hatfieldbe. Büszke tartásával leplezte csalódottságát.
[szerkesztés] Erzsébet, mint feleségjelölt
A Fülöp által szánt vőlegény, Emmanuel Philibert, Piemont hercege volt. Jó kapcsolata volt a Habsburgokkal, épp ezért kérte meg unokatestvérét, Fülöpöt, hogy segítsen neki menyasszonyt találni. Erzsébet volt a legígéretesebb jelölt. Philibert spanyol volt és katolikus, a Wyatt-felkelések idején semlegesíthette volna Erzsébetet, de akkor maga Károly akadályozta meg házasságukat. Piemont hercege Angliába utazott, hogy hivatalos kérőként jelenjen meg, de ekkor Erzsébet még woodstocki börtönében volt, és hevesen tiltakozott az ötlet ellen. Megfenyegették, hogy ha nem házasodnak össze, akár meg is halhat. Máriát, a skótok királynőjét nevezték volna ki hivatalos trónörökösnek. Nehéz helyzetbe került. Ha a menekülés útját választotta volna, teljesen le kellett volna mondania arról, hogy később trónra kerüljön. Ki akarták csempészni külföldre, hogy ott majd akár akarja, akár nem, hozzáadják Philiberthez, de a francia követ figyelmeztette Erzsébetet. 1556. december elején, szemtől szemben visszautasította a javasolt házasságot. Mária kivételesen egyet értett Erzsébettel, habár eleinte teljesen máshogy vélekedett, végül sikerült megegyezniük. Teljes mértékben visszautasították az ajánlatot. Fülöp támogatása így már nem sokat ért.
[szerkesztés] Mária második „terhessége”
Fülöp 3 hónapot töltött Angliában, miután bevonta az országot a franciák elleni háborúba, és elvesztették Calais-t. Mária ismét úgy vélte, hogy áldott állapotban van, ám a terhességnek semmilyen jele sem mutatkozott 10 hónapon keresztül. Megírta végrendeletét, mert attól félt, hogy belehal a szülésbe. Az országban terjedő influenzajárvány őt is megbetegítette, és komolyan legyengült az állapota. A királynő beismerte, hogy nem lesz gyereke. Legjobban attól félt, hogy utód nélkül húga követi majd a trónon, és a katolikus hit elveszíti szerepét, de fejet kellett hajtani a törvények előtt: Erzsébet következett, és ez ellen semmit se tehetett. Kijelentette, hogy csak akkor uralkodhat, ha tartozásait törleszti, és megtartja a katolikus hitet, ám Erzsébet azt mondta neki, hogy úgy cselekszik, ahogy szíve diktálja, és ahogy az ország népének javára válik cselekedete.
[szerkesztés] Erzsébet útja a trónhoz
Fülöp továbbra is támogatta Erzsébetet, de félő volt, hogy azt gondolják majd; Erzsébet csak spanyol támogatással képes megszerezni az uralmat, ezért visszautasította segítségét. Mária haldoklott. Beismerte, hogy húgát illeti a trón, és 1558. november 16-án, a hajnali órákban eltávozott az élők sorából. Cseppet sem nyugodt élete ellenére csöndesen és békésen halt meg.
[szerkesztés] Erzsébet uralkodása
A Whitehall házai kikáltották Erzsébetet az új királynőnek. Egyes küldöncök szerint az ifjú királynőnek egy öreg tölgyfa árnyékában nyújtották át Mária gyűrűjét, de ez valószínűleg fikció. Az igazság az, hogy hasonlóan vitamentesen és nyugodtan történt a ceremónia, de nem ilyen romantikus körülmények között. William Cecil lett az új államminiszter, a tanács tagjait három csoportra osztotta; a Tudor-korszak előtti nemességre, a hivatalviselőkre és az újonnan nemességbe kerülő személyekre. Kinevezte Parryt a királyi háztartás irányítójává, Nicholas Bacont főpecsétőrnek. Döntéseit nagyon hamar meghozta, mintha erre a szerepre teremtették volna.
[szerkesztés] Koronázás
Január 15-ét vélték a legmegfelelőbb időpontnak a ceremóniára. Az előkészületeket hamar megtették; beszerezték a legelőkelőbb finom anyagokat, a ruhákat, szőrméket, az egyszerűbb emberekre is gondolva. A koronázás a Liber Regalis alapján történt, amely minden egyes mozdulatot pontosan előírt. A püspöki szék tagjai sorban visszautasították a felkérést, s végül a kar egyik legfiatalabb tagja, Ogelthorpe végezte el a szertartást. A fejetlenség oka nem más volt, mint Cantenbury érsek halála – és betöltetlen posztja, Durham püspükének pedig nem engedélyezték a távollétet. Erzsébet Mária koronázási díszruháját viselte, amit nővére után átszabtak, hogy karcsú derekát kellően kihangsúlyozzák.
[szerkesztés] Reformáció
A gazdaság igencsak gyenge volt, hajóhadak híján nehézkes lett volna akármilyen tengeri csata, Spanyolország fenyegető fellépése és Calais elvesztése igencsak nagy nehézségeket okozott a királynőnek. A vallási megosztottság még mindig megoldatlan volt, és az ebből következő ellentétek folyamatosan áldozatokat követeltek. Erzsébet megpróbálta kibékíteni a két félt, türelmes politikájával, kompromisszumos megoldásokkal, William Cecil tanácsait követve. 1559-ben az angol egyház kormányzója lett, apja Egyházfőségi rendeletéből adódóan. Henrik idején a lordok háza eleinte ellenezte az Egyöntetűségi törvényt, ezért királyként egyben neki kellett az egyház élére állnia, s megkapta a kormányzói címet, így képes volt elkezdeni a fokozatos megreformálást. A Harminchat cikkely, mely a vallás tételeit tartalmazta, az Egyöntetűségi törvény, és az Edward-féle imakönyv megreformált változatának bevezetése elősegítette az ellentétek elsimítását, habár a mélyen vallásos személyek továbbra sem békéltek meg. Az eretnekekkel szemben való eljárások kevésbé voltak szigorúak, ami Erzsébet kegyességét mutatja. A papság továbbra is fölesküdött a királynőre, különben tisztségüket veszítették volna. A királynő által bevezetett vallás a katolikus szertartások és a protestáns alaptételek tökéletes keveréke volt, s a parlament eltörölte a pápaság angliai jogait a parancsára. A gazdag városi polgárság támogatta Erzsébetet, ami védelmet jelentett számára az őt ellenző főpapokkal szemben.
[szerkesztés] Az uralkodás
Skóciában is áttértek a protestáns államvallásra 1560-ban. Mária, a skótok királynője szorult helyzetbe került, mert a puritán nemesek fellázadtak ellene. Katolikus vallása miatt a kálvinisták elítélték, és gyors újraházasodása miatt azzal vádolták, hogy férjét ő maga gyilkolta meg. Erzsébet a fenyegetőző skótok miatt próbált, de nem tudott segíteni Márián. Raboskodása után átmenekült Angliába, emlékezvén arra, hogy Anglia királynője milyen harciasan kiállt mellette. Erzsébet kételyek közt ugyan, de bezáratta, mert félő volt, hogy katolicizmusa később gondokat okoz (valószínűleg ő lett volna a trónörökös). Mária merénylettervei és a többi katolikus fáradozása, hogy kiszabadítsák, csak még jobban bebizonyította, hogy Erzsébet helyesen cselekedett. 1587-ben kivégezték. A katolikus Spanyolországgal megromlott a viszony. A pápa, és az északon élő katolikusok fellázadtak; nem tűrték tovább szó nélkül, s Erzsébetet kiátkozták az 1570-ben kiadott Regnans in Excelsis című bullával. Az országban útra keltek a felfedezők. A földkörüli utakat támogatta a királynő, s viszonya a kalózokkal igen jó volt. Vezetőjük Drake és Hawkins admirális volt. Kifosztották a portugál és spanyol hajókat, hogy kincseket szerezzenek a király jóváhagyásával. Ennek egy részét befizették a királyi kincstárba, s a kalózok Anglia első észak-amerikai gyarmatát a szűz királynőről nevezték el Virginiának. Felfedezték az Új-Fundlandban rejlő halászati lehetőségeket, cukornád ültetvényeket szereztek, és a portugáloktól elvették a négerkereskedelem monopóliumát is. 1600. december 31-én a királynő szabadalomlevelet adott az Angol Kelet-indiai Társaság részére, mely felhatalmazta a társaság tagjait a kizsákmányolásra és gyarmatosításra. Egyre jelentősebb lett a tengeri kereskedelem. A kereskedelmi vámok a bevételi forrás fontos részét képezték. Fülöp nem nézte jó szemmel, hogy Erzsébet ily módon támogatja a kalózkodást, és a vallási ellentétek miatt is neheztelt rá. 1588-ban a spanyol és portugál (ekkor a két ország perszonálunió volt) hajóhadat, a Nagy Armadát küldte ellene. Az angol flotta jól időzített támadásával és a tengeri viharok pusztításával sikerült visszaverniük a Nagy Armadát. Anglia a tengeri flották megerősítésével és a győzelmekkel végre nagyhatalommá vált. A gyapjúkereskedelem, a juhtenyésztés virágzott, a fémipar pedig fejlődésnek indult. Megalakult a londoni tőzsde intézménye, a Royal Exchange, mellyel London megalapozta gazdagságát.
[szerkesztés] Magánélet
Csak úgy, mint a többi uralkodónál, fontos volt a házasság, és az újabb uralkodó kérdése. Ezek alól Erzsébet sem volt kivétel. Miután Fülöp nem tudta belekényszeríteni a házasságba, és Seymour meghalt, mielőtt megkérhette volna kezét, kérő nélkül kezdett el uralkodni. Úgy tartották, hogy egy királynő addig nincs biztonságban, amíg férjhez nem megy, és keresni kezdték a megfelelő kérőt számára. Lord Robert Dudley, aki állítólag kísértetiesen hasonlított Seymourra, mindig Erzsébet közelében volt; gyermekkoruk során, a Towerben és később királyi istállómesterként. A szóbeszéd szerint igen szoros kapcsolatban álltak egymással, de a királynő ezt tagadta. Nem házasodhattak össze, sem a közvélemény, sem a tanács nem engedte volna, így hát Erzsébetnek vissza kellett lépnie. A következő férfi Anjou herceg volt, II. Henrik és Medici Katalin legfiatalabb gyermeke. A királynő már negyvenes éveiben járt. Anjou volt az első olyan kérő, aki személyesen látogatta meg. Különös természete, és szeszélyessége nem tetszett Anglia népének, de Erzsébetnek annál inkább, ám ebben az esetben is vissza kellett lépnie, hogy ne teremtsen viszályt. Idősebb korában ismét akadt egy férfi, Essex earlje, de az admirálist egy állítólagos összeesküvés miatt muszáj volt kivégeztetnie. Erzsébet elvárta, hogy szűz királynőként emlegessék. Sosem ment férjhez, ám tekintélye ettől még nagyobb lett, és a tény, hogy egy nő egymaga képes arra, hogy egy egész országot irányítson, örökre belevéste magát az utókor emlékezetébe.
[szerkesztés] A királynő halála
1602. november 17-e különleges nap volt. 47. éve volt Anglia királynője. A 70 éves királynő gyönyörű kort élt meg. Utolsó évében már nagyon makacs volt, s gyógyszereit sem akarta bevenni, állapota rosszabbodott, és enni sem akart. Merengéssel töltötte napjait. Gyűrűjét, melyet koronázásakor kapott, le kellett fejteni az ujjáról, mert egészen halála pillanatáig viselte, s túl szoros volt ahhoz, hogy le tudják szedni.
[szerkesztés] Erzsébet utókora
Március 24-én meghalt gyermek nélkül, a hajnali órákban, akárcsak nővére. I. Jakab, Mária fia, VII. Henrik ükunokája lett a trónörökös. Jakab 1603-tól 1625-ig uralkodott, s az anglikán egyházra támaszkodva az abszolutizmusra tört. Erzsébet alakja, jelentősége a művészetben A királynő meghatározó szereppel bírt a reneszánszkori Anglia divatjában. A róla készült festményeken és portrékon látható, hogy mindig a korban újnak és különlegesnek számító ruhadarabokat és kiegészítőket viselte. A festőművészek gyakran megszépítve festették le uralkodójukat, hogy ezzel kedvükben járjanak, egyes esetekben a kérők a házasság előtt választottjukról csak egy portrét láttak. A háttérben általában szimbolikus jelek láthatóak, melyre a legjobb példa az Armada-portré, melynek hátterében a hajók sokasága jelenti a sikeres flottákat és a Nagy Armada leverését.
A keze alatt lévő földgömb a hódításokra utal. Vastag ruhája annyival magyarázható, hogy a királyi udvarban a kőfalak igencsak hidegek voltak, és Anglia időjárása sem volt túlságosan kellemes a hidegebb frontok közeledtével. Erzsébet köztudottan magas és karcsú volt. Jellegzetes fűzőt viselt, amely leszorította derekát, és az alján lévő elefántcsont függelékek kihangsúlyozták csípőjét. Woodstocki fogsága alatt verseket és szonetteket írt unaloműzés céljából. A költőket, muzsikusokat megihlette személyisége, s az újonnan megalakult színházakban is mintáztak róla szerepeket.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Előző uralkodó: I. Véres Mária (1516-58) |
Anglia királya 1558-1603 |
 |
Következő uralkodó: I. Jakab (1566-1625) |
Based on work by