Egressy Gábor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Egressy Gábor; Galambos (Sajólászlófalva, 1808. november 1. – Pest, 1866. július 30.): színész, a Nemzeti Színház első együttesének tagja, a Kisfaludy Társaság tagja (1863), Petőfi Sándor barátja, Egressy Béni bátyja.

[szerkesztés] Élete

Református pap gyermekeként született, otthonról háromszor is megszökött, hogy színésznek álljon.

Két esztendeig különböző vándorszínész-társulatokkal járta az országot, majd a kassai állandó színtársulatba került.

1831-ben megházasodott, Szentpétery Zsuzsika színésznőt, Szentpétery Zsigmond húgát vette feleségül. 1833-ban Kolozsvárra ment játszani, majd részt vett a Bánk bán ősbemutatójában. 1835-ben a budai Várszínház tagja lett.

1837–ben Bécsbe ment tanulni a színészmesterséget, de csakhamar hazatért, és 1837. augusztusában felvette őt a Pesti Magyar Színház, amely a későbbi Nemzeti Színház. 1838-ban vidéki vendégkörutat tartott.

Fontos kapcsolatot tartott fenn Vörösmartyval, 1844-ben pedig barátságot kötött Petőfivel.

1848. március 15-én ő adta elő a Nemzeti Színházban a Nemzeti dalt (sőt, néhány kutató szerint már a Nemzeti Múzeum lépcsőjén is). A szabadságharc idején nemzetőr, elkísérte Kossuthot a népfelkelést szervező toborzóútján, majd két hónapig Szeged kormánybiztosa volt. 1849-ben a fegyverletétel után Törökországba menekült, halálos ítélettel sújtották. Csak 1850. szeptemberében tért haza.

1851. október 7-én amnesztiában részesült, és hamarosan újra felléphetett a Nemzeti Színház tagjaként, ahol 1859-ig játszott.

1865-től a Színitanoda tanára lett. Obernyik Károly Brankovics című drámájának előadása közben kapott szélütést, és aznap elhunyt.