Csellószvitek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A hat, szóló csellóra íródott szvitsorozat (röviden Csellószvittek, BWV 1007-1012) Johann Sebastian Bach műve.

Azt, hogy Bach ezt a művet mikor, és miért írta, tisztázatlan. Feltehetőleg a kötheni udvar csellistáinak készült (Christian Ferdinand Abel és Christian Linigke).

A szóló hegedű műveivel ellentétben ennek a sorozatnak az egésze kéziratban fennmaradt, bár Anna Magdalena Bach 1730 körül készített egy másolatot, ami nehezíti a kutatást.

Manapság nem csak csellón adják elő. Elősorban brácsán, nagybőgőn és fagotton, de gitáron, harsonán, tubán is.

Következő hangnemekben van:

• Nr. 1 – G-dúr
• Nr. 2 – d-moll
• Nr. 3 – C-dúr
• Nr. 4 – Esz-dúr
• Nr. 5 – c-moll
• Nr. 6 – D-dúr

A tételek mindig ugyanazt a felépítést követik:

• Prelúdium
• Allemande
• Courante
• Sarabande
• Menüett I/II (Nr. 1 és 2), ill. Bourrée I/II (Nr. 3 és 4), ill. Gavotte I/II (Nr. 5 és 6)
• Gigue

Ezek a művek a csellóirodalom virtuózabb kategóriaájába sorolhatok, a kortárs műveknél (pl. Vivaldi Csellószonátáinál) sokkal nehezebbek.

Ez az egyik mű, amelyik beigazolta a cselló létjogosultságát szólóhangszerként.