Csang Kaj-sek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csang Kaj-sek (pinjin átírással: Jiang Jieshi, Wade-Giles átírással: Chiang Chieh-Shih; eredeti neve: Csiang Csung-cseng, pinjin átírással: Jiang Jongzheng, Wade-Giles átírással: Chiang Chung-Cheng) (Csiku, 1887. október 31. - Tajvan, 1975. április 5.) Kínai politikus, katona.

Csang Kaj-sek

Csang Kaj-sek falusi kereskedőcsalád sarja, a tokiói katonai akadémián tanul, ahol megismerkedik a három népi elven - nacionalizmuson, a nép jogain és a "népléten" - alapuló Egyesült Kínai Liga alapítójával, Szun Jat-szennel, a későbbi Kínai Köztársaság első elnökével. Az 1911-ben kirobbant kantoni katonai fölkelés hírére hazatér Japánból, hogy az egyik köztársasági ezred irányítását átvegye. A forradalom jelentős társadalmi változásokat indít el Kínában (lemond a császár, kikiáltják a köztársaságot, kihirdetik az alkotmányt), és gyakorlatilag 1912 áprilisában véget ér.

Csang Kaj-sek 1923-1924-ben Moszkvában tartózkodik, és bár az ottani változások és módszerek tetszenek neki, a szovjet pártapparátuson belüli viszonyokat látva csalódottan tér haza Kínába. 1925-ben átveszi a köztársasági csapatok feletti parancsnokságot és az 1912. augusztus 12-én megalakult Nemzeti Párt (Kuomintang) jobboldali csoportjának vezetője lesz. 1925 májusában kitör a sanghaji sztrájk, a Kuomintang - félve a forradalom térnyerésétől - államcsínyt szervez, mely elbukik. A forradalom részekre szabdalja Kínát: 1927-ben Csang Kaj-sek nemzeti kormányt alapít Nankingban, miközben a kettészakadt Kuomintang Vuhanba teszi székhelyét. Áttér a kereszténységre, hogy a Nyugathoz fűződő kapcsolatait erősítse és hosszú évekre abszolút hatalom összpontosul a kezében.

1927 és 1931 között a polgárháború szabdalta országban - kezdeti sikeres hadjáratai után - többször is vereséget szenved, ráadásul Japán - kihasználva a Kína meggyengülését - 1931-ben elfoglalja Mandzsúriát. Ez egységfrontba tömöríti a Mao Ce-tung és Csang Kaj-sek vezette erőket: 1936 és 1945 között közösen próbálják Északkelet-Kínát (azaz: Mandzsúriát) felszabadítani.

Időközben kitör a II. világháború. Kína 1941 után minden kapcsolatot megszakít a III. Birodalommal és Olaszországgal, így Csang Kaj-sek a szövetségesek oldalán vehet részt a békekonferencián. 1945-ben, Japán kapitulációját követően felbomlik a kommunisták és a nemzeti oldal szövetsége, a kínai hadsereg kettészakad, kezdetét veszi a harmadik polgárháború. Mao hadserege győzelmet győzelemre halmoz: 1948-ban felszabadítja Mandzsúriát, 1949 áprilisában elfoglalja Nankingot, Csang Kaj-sek kormányának székhelyét, október 1-jén kikiáltják a Kínai Népköztársaságot. Csang Kaj-sek és maradék serege Tajvan szigetére menekül. 1954-ben Csang Kaj-sek biztonsági szerződést köt az Egyesült Államokkal. Csang Kaj-sek haláláig nem mond le arról a tervéről, hogy fegyverrel foglalja vissza Kínát, annak ellenére sem, hogy az ENSZ 1971-ben kizárja Tajvant tagállamai sorából, 1978-ben (Csang Kaj-sek halála után) pedig még a diplomáciai kapcsolatokat is megszakítja vele (Tajvan ma sem tagja az ENSZ-nek).

Csang Kaj-sek diktatórik tajvani uralma alatt a sziget gyors gazdasági fejlődésnek indult. 1975. április 5-én, 88 éves korában halt meg.