Claudius
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tiberius Claudius Caesar Augustus Germanicus (Kr. e. 10. augusztus 1 – 54. október 13.), korábbi nevén Tiberius Claudius Drusus Nero Germanicus a Római Birodalom negyedik császára volt. Uralkodása 41. január 24-től 54-ben bekövetkezett haláláig tartott. A galliai Lugdunumban (a mai Lyonban) született. Apja Nero Claudius Drusus, anyja Antonia Minor volt. Claudius volt az első római császár, aki Itálián kívül született.
Sohasem tartották valószínűnek, hogy Claudius egyszer császár lesz. Rokkant volt és 37-es konzullá választásáig (a másik konzul unokaöccse, Caligula lett) semmilyen hivatalt sem töltött be. Talán testi fogyatékossága mentette meg attól, hogy Tiberius és Caligula tisztogatásainak célpontja legyen. Caligula meggyilkolása után azért választották császárrá, mert ő volt a család egyetlen felnőtt férfi tagja. Annak ellenére, hogy nem volt járatos a politikában, sikeresen irányította a birodalmat és több fontos építkezést indított el. Uralkodása idején a Római Birodalom újabb területeket szerzett; ezek közül a legfontosabb Britannia meghódítása volt 43-ban. Érdeklődött a jog és törvényhozás iránt, bírósági tárgyalásokon elnökölt, naponta húsz rendeletet hozott. Ennek ellenére a nemesség gyenge uralkodónak tartotta; azért, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét, Claudius több szenátort is kivégeztetett. Magánéletében több csapás is érte, az egyik végül a meggyilkolásához vezetett. Ezek miatt az ókori történetírók körében nem volt népszerű, ám a későbbi korok írói már tárgyilagosabban értékelték.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Claudius betegsége és személyisége
Suetonius részletesen ír Claudius betegségéről. Térdei gyengék voltak, nem tudott egyenesen állni, feje mindig remegett. Dadogott és beszéde gyakran zavaros volt. Amikor izgatott lett, nyáladzott és a taknya is folyni kezdett. Apokolokyntosis című művében Seneca azt írja, hogy Claudius hangja egyetlen szárazföldi élőlényéhez sem volt fogható, és a kezei szintén elég gyengék voltak. Ennek ellenére nem volt torz, Suetonius szerint amikor nyugodt volt, akkor magasnak, jókötésűnek látszott. Amikor ideges lett vagy nagy nyomás nehezedett rá, tünetei csak romlottak. A történészek egyetértenek abban, hogy trónra lépése után állapota sokat javult. Claudius azt állította, hogy életben maradása érdekében gyakran rájátszott betegségére.
A 20. század folyamán többféle diagnózis is született Claudius betegségét illetően. A második világháború előtt a legtöbben úgy gondolták, hogy gyermekbénulásban szenvedett. Robert Graves is ez alapján írta Claudiusról szóló regényeit. Sok tünetre azonban a gyermekbénulás nem ad választ, az újabb kutatások a szélütést valószínűsítik.
Az ókori történetírók Claudiust bőkezűnek, nem túl intelligensnek tartották, gyenge tréfákat mondott, állandóan nevetett és a plebejusokkal ebédelt. Vérszomjas, kegyetlen, könnyen dühbe jövő embernek írták le (az utóbbit Claudius is elismerte, többször nyilvánosan bocsánatot kért természete miatt). Gyakran túlzottan bízott a plebejusokban, feleségei és felszabadított rabszolgái könnyen befolyásolták. De azt is írták róla, hogy paranoid, közönyös, unalmas és könnyen összezavarható volt. Claudius fennmaradt művei egészen más képet festenek róla: egy intelligens, olvasott, lelkiismeretes adminisztrátorét, aki ügyelt a részletekre és igazságos volt. Ezek alapján Claudius igazi talány marad. Mióta a 20. században megtalálták az alexandriaiakhoz írott leveleit, rengeteg kísérlet irányult arra, hogy rehabilitálják és pontos képet kapjanak róla.
[szerkesztés] Családja és gyermekkora
Claudius Kr. e. 10. augusztus 1-jén, Tiberius Claudius Drusus néven született a galliai Lugdunumban, amikor egy oltárt szenteltek fel Augustusnak. Ő volt a harmadik életben maradt gyermeke Nero Claudius Drususnak és Antonia Minornak; két testvére Germanicus és Livilla volt. Claudiusnak valószínűleg még két testvére született, de azok fiatalon meghaltak.
Anyai nagyszülei Marcus Antonius és Octavia Minor, Augustus nővére voltak. Apai nagyszülei Livia Drusilla, Augustus harmadik felesége és Tiberius Claudius Nero voltak. Uralkodása idején Claudius indította el azt a szóbeszédet, mely szerint apja valójában Augustus törvénytelen fia volt.
Kr. e. 9-ben Drusus váratlanul meghalt, talán egy sebesülés következtében. Claudiust ezután anyja nevelte, aki nem házasodott újra. Amikor Claudius betegsége egyre nyilvánvalóbbá vált, családjával megromlott a kapcsolata. Antonia szörnyetegnek nevezte és az ostobaság mintaképének tartotta. Claudiust évekig nagyanyja, Livia nevelte. Ő egy kicsit kedvesebb volt, de gyakran küldött neki rövid leveleket, amikben megfeddte őt. Egy „volt öszvérhajcsárra” bízták, hogy fegyelmezze meg, mert úgy gondolták, hogy túl lusta és akaratgyenge. Tizenéves korára állapota láthatóan javult, családja pedig észrevette érdeklődését a tudományok iránt. 7-ben Liviust bízták meg, hogy Claudiusnak történelmet tanítson, Sulpicius Flavus segítségével. Claudius rengeteg időt töltött az utóbbival és egy másik filozófussal, Athenodoros Cananitesszel. Athenodoros szerint Augustust meglepte Claudius szónoki tehetsége, komoly reményeket fűzött hozzá.
Végül ígéretes történészi munkája volt az, ami korai pályáját derékba törte. Vincent Scramuzza és mások szerint Claudius a római polgárháborúk történetén kezdett dolgozni, ami vagy túl igazságos, vagy túl kritikus volt Octavianusszal szemben. Bármelyik is az igazság, egy hasonló tett akkor még túl korai volt, és Augustust csak arra emlékeztette, hogy Claudius Marcus Antonius leszármazottja. Claudius anyja és nagyanyja véget vetett a munkának; bizonyára emiatt gondolták úgy, hogy Claudius nem lenne képes betölteni egy közhivatalt. Nem volt elég megbízható ahhoz, hogy valamelyik párt mellé álljon. Évekkel később, amikor újra a történelemmel foglalkozott, a második triumvirátus háborúit egyszerűen kihagyta munkájából. Ám családja egészen császárrá választásáig a háttérben tartotta. Amikor 8-ban felépült a paviai diadalív a császári család tiszteletére, Claudius neve (Tiberius Claudius Nero Germanicus, mert időközben a Claudii Nerones család családfője lett) felkerült a diadalív szélére - a két elhunyt herceg, Gaius és Lucius, valamint Germanicus gyermekeinek neve mellé. Néhányan úgy gondolják, hogy Claudius nevét évtizedekkel később saját maga írta az oszlopra.
[szerkesztés] Uralkodása
[szerkesztés] Megválasztása
[szerkesztés] A birodalom hódításai
[szerkesztés] Törvényhozás
[szerkesztés] Közmunkák
[szerkesztés] Claudius és a Szenátus
[szerkesztés] Központosítás
[szerkesztés] Vallási reformok és játékok
[szerkesztés] Halála, istenné avatása és hírneve
[szerkesztés] Házasságai és magánélete
[szerkesztés] Tudományos művek és hatásuk
[szerkesztés] Claudius a művészetekben
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Előző uralkodó: Caligula |
Római császár 41 - 54 |
Következő uralkodó: Nero |