Beszterce

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Beszterce (románul Bistriţa, németül Bistritz, korábban Nösen) város a mai Romániában. Egykor Beszterce-Naszód vármegye, ma Beszterce-Naszód megye székhelye. Aldorf, Besenyő, Pinták, Sófalva és Vinda tartozik hozzá.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Látnivalók
5 Híres emberek
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Kolozsvártól 110 km-re északkeletre, a Beszterce folyó partján fekszik. é. sz. 47°7′60’’ k. h. 24°28′60’’

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét arról a folyóról kapta, amely mellett fekszik. Az pedig a szláv bystrica (= gyors folyású patak) víznévből származik.

[szerkesztés] Története

Már az őskorban lakott hely, majd dák és római település. 1141 és 1162 között szász bányászok települtek ide és Nősen néven alapítottak várost. Először 1241-ben említik, de rögtön ezután a tatárok elpusztították, majd 1284-ben ismét felégették a várost. Károly Róbert alatt fejlődött leginkább. 1330-tól szabad királyi város. 1452-ben 25 helységgel együtt leválasztották Doboka vármegyéről, és önálló grófság lett. 1453-ban a város feletti hegyen Hunyadi János várat épített. 1458-ban Szilágyi Mihály az ellene fellázadt várost felégette. 1464-ben Mátyás megszüntette a Besztercei grófságot. Ekkor a humanista műveltség egyik központja volt, itt nyomtatták ki Bonfini több munkáját is. 1465-ben a várat a város lebontotta, és a várost erősítette meg falakkal és 10 bástyával. 1530-ban Péter moldvai vajda eredménytelenül ostromolta. 1596-ban a városnak már gimnáziuma volt. 1602-ben Basta seregei vették be, 1603-ban Székely Mózes ostromolta. 1661-ben elfoglalta a török de a század végén felszabadult. 1705-ben Rákóczi vezére Pekry Lőrinc dúlta fel. 1717-ben a tatárok rabolták ki. 1848. december 31-én Bem serege kiszorította a városból a császári sereget. 1849. február 21-én itt verte szét Urban ezredes seregét. Június 25-én az oroszok rohammal bevették, de 26-án Bem visszafoglalta. Falait 1856-ban kezdték bontani, ma már csak a Bognár-torony és falmaradványok állnak. 1910-ben 13 236 lakosából 5835 német, 4470 román, 2824 magyar volt. 1992-ben a hozzá tartozó településekkel együtt 87 710 lakosából 78 833 román, 6369 magyar, 1866 cigány és 545 német volt.

[szerkesztés] Látnivalók

Főterén áll az 1563-ban épített impozáns gótikus szász evangélikus templom, 76 m-es tornya a legmagasabb templomtorony egész Erdélyben. A templomot a századok során barokk és reneszánsz elemekkel egészítették ki. Kőből faragott szószéke 16. századi. 16.-17. századi keleti szőnyegeit szász kereskedők adományozták.
A 15. századi lábasházak gótikus árkádsorai alatt folyt a középkorban a kereskedelem, a város a Moldvába vezető Borgói-hágó közelsége miatt jelentős kereskedelmet folytatott.
A ferences templom 1270 körüli gótikus, 15. századi falfestményei vannak. A templom később a görög katolikusoké, majd ortodox lett.
A városi múzeumban színvonalas történeti kiállítás látható.
A vármegyei levéltárban fedezték fel 1891-ben az 1410-ből származó, 1320 magyar szót tartalmazó Besztercei Szójegyzéket.