Bajza József

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bajza József (Szűcsi, 1804. január 31. – Pest, 1858. március 3.), költő, színigazgató, kritikus.

Tartalomjegyzék 1 Élete, munkássága 1.1 Bajza, a költő 1.2 Bajza a kritikus, színigazgató 1.3 Bajza, a politikus 2 Művei 3 Szakirodalom 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete, munkássága

Bajza művelt kisnemesi családban született 1804-ben. Tanulmányait Gyöngyösön kezdte a ferencrendiek gimnáziumában, majd Pesten 1818–22 között bölcsészetet, 1822–23-ban jogot hallgatott, ám már az egyetemen jobban izgatta az esztétika, filozófia, irodalom, mint a törvénykönyvek. 1824-ben végzett Pozsonyban. 1828-ban tett ügyvédi esküt.

[szerkesztés] Bajza, a költő

Az egyetemi évek alatt kötött életre szóló barátságot Toldy Ferenccel, aki felfedezte benne a tehetséges költőt, s beajánlotta Kisfaludy Károlyhoz, aki a magyar romantikát később megteremtő tehetséges fiatalokat gyűjtötte maga köré. 1831-ben elindította a Kritikai Lapok című folyóiratot, majd 1837-ben Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel közösen az Athenaeum folyóiratot, ahol már rendszeresen jelentkezik kritikáival. Bár költőnek indult, maradandót kritikáival és tanulmányaival alkotott.

[szerkesztés] Bajza a kritikus, színigazgató

1823-tól egy évet töltött Pozsonyban, 1829-től pedig Pesten, a német színházban ismerkedett a teátrumok világával, gyűjtötte színházi élményeit. Első programját, mely a színpadi romantika tárgyában jelent meg, Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színházbírálók számára című tanulmányában tette közzé 1836-ban. 1837-1838-ban a Pesti Magyar Színház igazgatójaként - mely a városban az első, az országban a negyedik magyar játéknyelvű színházként nyílt meg - kidolgozta a színház működési szabályzatát.

Az újonnan megnyílt színház műsorarányainak kérdéséről 1837-ben vita robbant ki, melynek következtében 1838-ban lemondott igazgatói pozíciójáról. Bajza az Athenaeum folyórat köré csoportosult liberálisokkal és a drámai színészekkel egyetemben attól tartott, hogy az Erkel Ferenc által erősen támogatott operaművek túlsúlya a magyar dráma ügyére káros hatással lesz.

A kor másik nagy vitája, a német és a francia romantika képviselői közt zajlott; Bajza felismerve a francia romantika demokratikus szellemét, Victor Hugo népszerűsítésével küzdött a magyar romantika megteremtéséért. Bajza irodalmi- és színikritikáival, vitáival sokat tett a modern irodalmi élet viszonyainak tisztázásáért, illetve kritikáival a kemény, polemikus hangú bírálat megteremtőjévé vált. Mindemellett aktív színházi ember is, 1847-48-ban a Nemzeti Színház aligazgatója, korábban a teátrum drámabíráló bizottságának a tagja volt.

[szerkesztés] Bajza, a politikus

Bajza ugyanakkor politikus alkat is volt, Kossuth híve. Az 1840-es évek közepén visszavonult az irodalmi és színházi kérdések vitatásától, minden idejét a politikai publicisztikának szentelte. 1848-hoz közeledve Bajza egyre cselekvőbbé vált, főszerkesztője lett a Kossuth Hírlapja című forradalmi napilapnak. Hivatalt ugyan nem vállalt a szabadságharc idején, tollával azonban harcolt. A bukás után menekülnie, bujkálnia kellett, közvetlen életveszélyben volt Vörösmartyval együtt. 1851-ben Haynau bukását követően szabadon visszatérhetett ugyan Pestre, ám az évekig tartó üldöztetés megterhelte: elborult az elméje, s bár néha ugyan kitisztult, mégis 1858-ban bekövetkező haláláig jórészt már szellemi sötétségben élt.

[szerkesztés] Művei

• Az epigramma teoriája, 1828
• A románköltésről, 1833
• Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színházbírálók számára 1836
• Összegyűjtött munkái (I–VI) 1899–1901

[szerkesztés] Szakirodalom

• A magyar irodalom története III. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.
• Fenyő István: A centralisták. Egy liberális csoport a reformkori Magyarországon. Budapest, Argumentum Kiadó, 1997.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
• Bajza József a reformkor szerkesztője, Fenyő István tanulmánya
• Bajza József művei a Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadónál