Amerikai polgárháború

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az amerikai polgárháború (1861-1865) Észak-Amerikában, az Amerikai Egyesült Államok területén lezajlott fegyveres konfliktus, 24 többnyire északi szövetségi állam (unionisták) és az Amerikai Államok Konföderációjába (konföderációsok v. szecesszionisták) tömörült 11 déli állam között. A déli államok 1860 és 1861 között kikiáltották függetlenségüket és kinyilvánították az Uniótól való elszakadáshoz (szecesszió) való jogukat. A háború több mint 970 000 fő veszteséget követelt (a lakosság 3,09%-a), ebből kb. 56 300 elhalálozás (1,78%), ami magasabb veszteség, mint amit az Egyesült Államok bármely más háborújában elszenvedett. A polgárháború okai (illetve maga a háború elnevezése is) vita tárgyát képezik. (A déli államok néhány szószólója nem fogadja el a polgárháború elnevezést, mondván független államok, államszövetségek közti konfliktusról van szó).

Tartalomjegyzék 1 Okok 1.1 Rabszolgaság 2 Előzmények 3 Események 3.1 1861 3.1.1 Bull Run 3.2 1862 3.2.1 Shiloh 3.2.2 Seven Pines és a 7 napos csata 3.2.3 2. Manassas vagy 2. Bull Run 3.2.4 Antietam 3.2.5 Fredericksburg (1.) 3.3 1863 3.3.1 Chancellorsville (Vadon csata) 3.3.2 Gettysburg 3.4 1864 3.5 1865 4 Következmények 5 Résztvevők 5.1 Politikusok 5.2 Tisztek 5.3 Ápolónők 5.4 Kémek 5.5 És még... 6 A polgárháború magyar résztvevői 7 A polgárháború az irodalomban 7.1 Regények 7.2 Regények magyar szerzőtől 7.3 Visszaemlékezések 8 Polgárháborús filmek 9 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Okok

[szerkesztés] Rabszolgaság

[szerkesztés] Előzmények

[szerkesztés] Események

[szerkesztés] 1861

1861. január

Abraham Lincoln köztudottan rabszolgaságellenes volt, ezért elnökké választásban fenyegetést látva Dél-Carolina kilépett az Egyesült Államokból. Tettét hat másik állam követte, (Mississippi, Alabama, Florida, Texas, Georgia és Louisiana). A kivált államok létrehozzák az Amerikai Konföderációs Államokat.

1861. február

A Konföderációs Államok megalkotják saját alkotmányukat, Jefferson Davist elnökké választják.

1861. március

A Konföderáció elkobozza a területén található Szövetségi erődöket, valamint visszavernek egy a Sumter erődbe tartó, utánpótlást szállító hajót, mely visszatér New Yorkba.

1861. április

Lincoln utánpótlást küld a Charlestoni-öbölben található Sumter erődbe. A déliek cseltől tartva felszólítják az erőd parancsnokát a megadásra. A visszautasítás után tüzet nyitnak az erődre, amelyet egynapos ostrom után a parancsnoka, Robert Anderson őrnagy felad szabad elvonulás ellenében. 1861. április 12-én megkezdődik a polgárháború.

1861. május

További négy állam csatlakozik a Konföderációhoz: (Virginia, Észak-Carolina, Tennessee és Arkansas). Virginia székhelye, Richmond lesz a Konföderáció fővárosa.

1861. június

Virginia nyugati megyéi nem támogatják a Konföderációt, megalkotják Nyugat-Virginiát, mely 1863-ban felvételt nyer az Egyesült Államokba.

1861. július

Az északi csapatok tengeri blokádot hoznak létre, hogy a déli csapatok utánpótlái vonalait elvágják.

[szerkesztés] Bull Run

A közvélemény nyomására az északiak felkészületlen sereget vetettek be a déliek ellen. A két fél a Manassas kereszteződésnél találkozott, 40 km-re Washingtontól. Július 21-én kezdetét vette az ütközet. Az északiakak kezdetben sikereket értek el a szintén "zöldfülű" déliekkel szemben, de az erősítéssel bővülő konföderációs csapatok ellentámadásba mentek át. Az északiak fejvesztve menekültek, Lincoln ekkor ismerte fel, hogy hosszú háborúra kell számítani. A vesztes csata után Irwin McDowellt leváltották, és helyére George B. McClellan tábornokot nevezték ki. A déli oldalon Thomas J. Jackson ekkor nyerte el a „kőfal” becenevet, mert a csapatai előtt az északiak megtorpantak, mintha kőfalba ütköztek volna.

1861. november

Északi csatahajók elhallgattatják Walker és Beauregard erődök ágyúit, lehetővé téve, hogy Thomas W. Sherman csapataival elfoglalja Port Royalt és a dél-carolinai szigeteket. Északi hajók elfognak egy Angliába tartó hajót, melyen két déli hivatalnok utazik. Anglia háborúval fenyegeti az USA-t, ha nem engedi el a foglyokat. „Egyszerre egy háború” – válaszol Lincoln, így decemberben szabadon engedik őket.

[szerkesztés] 1862

1862. január

Lincoln felszólítja az USA tengeri és szárazföldi erőit egy egyesített támadásra a Konföderáció ellen. McClellan tábornok (aki ekkor már a legfőbb parancsnok) nem engedelmeskedik a felhívásnak. Lincoln leváltja és kinevezi a Potomac hadsereg élére.

1862. február

Ulysses S. Grant Tennessee-ben elfoglalja a Henry, tíz nappal később a Donelson erődöt. Ekkor kapja becenevét mely szójáték a neve kezdőbetűivel ("Unconditional Surrender" Grant, azaz "Feltétel Nélküli Megadás" Grant). Lincoln 11 éves fia lázban meghal. A halál oka, hogy valószínűleg a Fehér Ház szennyezett vízéből ivott.

1862. március

A történelem során először csapott össze két vaspáncélos hajó, név szerint a déli Merrimac (korábban Virginia) és az északi Monitor. Az ütközet döntetlen, de a Merrimac-nek egy nappal korábban sikerült elsüllyesztenie két északi fahajót, jelezvén, hogy a tengeri hadviselés végérvényesen megváltozott. McClellan tábornok csapatai éllén megindul a dél ellen.

1862. április

6-án az északiak Shilohnál visszaverik a déli támadást. 11-én az északiak beveszik a Savannah folyó torkolatánál fekvő Pulaski erődöt. 17-én David Farragut főtiszt 17 hajóval elfoglalja New Orleanst, a déliek legnagyobb kikötőjét. Később felfelé hajózva a Mississippin egy folyami aknamezőn vezetve hajóit mondja híres mondatát, "Pokolba a torpedókkal, teljes sebességel előre." McClellan tábornok megkezdi "Félsziget" hadjáratát, folyamatosan nyomul Richmond felé de a déli főerőkkel nem sikerül megütköznie.

[szerkesztés] Shiloh

Déli csapatok április 6-án hajnalban meglepetésszerű támadást intéztek Grant csapatai ellen Tennesseeben. A támadás felkészületlenül érte az északiakat, de kitartottak, a nap végére azonban majdnem teljesen fel kellett adniuk a csatamezőt. Éjszaka erősítés érkezett a szövetségiekhez, és másnap ellentámadásba mentek át. A déli csapatok visszavonultak, Grant csak kis számú és fáradt csapatokkal üldözte őket, melyet a déli utóvéd visszavert. Grant feladta az üldözést. A halottak száma több volt, mint az USA addigi háborús vesztesége összadva. Az északiak oldalán a veszteség 13.000 halott, sebesült és eltűnt volt, a déliek vesztesége 10.000 fő. A súlyos veszteségek miatt többen követelték, hogy az elnök váltsa le Grant-et de az elnök válasza a következő volt: "Nem nélkülözhetem ezt az embert. Ő harcol".

1862. május-június

"Kőfal" Jackson a Shenandoah-völgyben megveri az északi csapatokat, akik visszavonulnak Washington védelmére. Az előrenyomuló McClellan majdnem eléri Richmondot amikor beleütközik a város védelmére érkező konföderációs erőkkel. Csaták sorozata alakul ki, végül Mclellan kénytelen visszavonulni. A Konföderációs seregek irányítását Robert E. Lee tábornok veszi át.

[szerkesztés] Seven Pines és a 7 napos csata

McClellan Május 31-én Richmond közelében találkozott a déli erőkkel, melyeknek főparancsnoka Joseph E. Johnston volt. A csata rosszul indult a déliek számára. James Longstreet tábornok rossz irányba indult csapataival, D. H. Hill tábornok így egyedül rontott rá az ellenségre. Az északiak könnyen visszaverték, míg végre befutott Longstreet. Mindkét fél egyre több egységet vont be a csatába, a veszteségek nagyok voltak, de egyik fél sem tudott igazi eredményt elérni. (Bár egyes vélemények szerint az északi csapatok vesztésre álltak, csak az időben érkező erősítés mentette meg őket.) Johnston megsebesült a csatában, helyét Robert E. Lee tábornok vette át.

Június 25-én Lee tábornok támadásával megkezdődött a 7 napos csata. A terv grandiózus volt, ha sikerült volna akkor a déliek egy cannae-i vereséget mérhettek volna az északiakra. Az első nap nem hozott áttörést, az északiak tartották magukat, sőt csekély 600 métert nyomultak előre. Június 26-án "Kőfal" Jacksonnak a Shenandoah-völgyből hazatérve, egyesülve A. P. Hill tábornokkal kellett volna megtámadnia az északi jobbszárnyat. Jackson és a serege azonban kimerült volt és nem támadott, pedig McClellan nem erősítette meg a szárnyat annak ellenére, hogy számított a támadásra. Hill türelmetlen volt, Lee parancsa ellenére megtámadta ugyan az ellenség jobbszárnyát, de visszaverték, és csapatai súlyos veszteségeket szenvedtek. Bár az északiak taktikai győzelmet aradtak és nem volt nagy a veszteségük, McClellan azt hitte a déliek bekerítik a jobbszárnyát, ezért visszavonult. Többé nem szerezte meg a kezdeményezést. Másnap a csata folytatódott, Lee a háború legnagyobb déli támadását indította. Jackson is támadásba lendült, és bár az északiak több rohamot is visszavertek, végül vissza kellett vonulniuk. 27-én John B. Magruder megtámadta az északiakat, akik a kereszttűz elől visszavonultak, majd 28-án a Golding Farmnál visszaverték a délieket. 29-én Magruder folytatta a támadást, de Jackson ismét pihentette csapatait, így nem arattak döntő győzelmet. 30-án a lassan visszavonuló északiakat A.P. Hill és Longstreet tábbornokok támadták, de a tervet rosszul hajtották végre. Ennek ellenére áttörték az északi vonalat, és 2 tábornokot foglyul ejtettek, további 5 megsebesült. július 1-én Lee utolsó esélye is elszállt, hogy teljesen tönkreverje az északiakat. A szövetségi csapatok a csata során először, kedvező pozícióba kerültek. A terület mocsaras, és egy dombon fel tudták állítani az ágyúkat, innen az egész területet kontrollálhatták. Lee elkeseredetten támadott, de többszöri probálkozásra sem járt sikerrel. A déliek nagy árat fizettek a győzelemért. 90.000 emberből 20.000-et vesztettek, míg az északiak csak 16.000-et a 105.000-ből.

1862. augusztus-szeptember"

Lee tábornok megpróbálja északi területre vinni a háborút. Augusztusban Manassasnél győzelmet arat és elfoglalja Harpers Ferryt is, szeptemberben Antietamnál azonban vereséget szenved és visszavonul.

[szerkesztés] 2. Manassas vagy 2. Bull Run

Lee megpróbálta északi területekre vinni a háborút, 2 tábornokával hadjáratot indított Maryland és Pennsylvania államokba. Hogy megállítsák, John Pope és McClellan tábornokok seregeik egyesítését tervezték. Lee megakadályozta a tervet, Augusztus 9-én Cedar Mountainnál A. P. Hill és Jackson tábornokokkal megverte az északiakat, akik Manassas kereszteződésnél (Bull Run) (ahol 1861. nyarán az északiak egyszer már veszítettek) vették fel új állásaikat. Pope 29-én indította támadásait Jackson ellen, de nem tudta kivetni állásaikból, mely egy befejezetlen vasútvonal töltése mögött húzódott. A támadásai 30-án folytatódtak, mintha nem vette volna észre, hogy időközben Longstreet tábornok is megérkezett seregeivel. Pope támadást indított a nyílt mezőn keresztül, de a konfederációs tüzérség hatalmas pusztítást végzett a szövetségiek soraiban, nem sikerült elfoglalnia a töltést. (Érdekesség: Amikor a déliek a töltésen kifogytak a munícióból, kövekkel dobálták az északiakat, akik hasonló módon válaszoltak, hatalmas kőcsata zajlott le két fél között.) Longstreet eközben kezdte bezárni a gyűrűt, a polgárháború legnagyobb átkaroló hadműveletét hajtva végre. Az északiak fejvesztve menekültek, csak elképesztő bátorságuknak és egy ügyes ellenakciónak köszönhető, hogy nem semmisült meg a teljes hadsereg és egy része kijutott a gyűrűből. Pope-ot leváltották, Jackson szeptember 4-én elfoglalta Harpers Ferryt, megszerezve az ott található hatalmas mennyiségű utánpótlást. Lee serege már hónapok óta nem volt, és nem is lett többet ilyen jól felszerelve mint ekkor.

[szerkesztés] Antietam

McClellan 90.000-es seregével űzőbe vette Lee-t, és a szerencse is mellészegődött. Kezébe kerültek Lee haditervei, hogy megosztotta seregét (egyes hadtestek több tíz km-re vonulnak egymástól). Most előtte volt a lehetőség, hogy a tábornok seregét apránként semmisítse meg, teljes vereséget mérve a déliekre. McClellan azonban túl óvatos volt, és ahogy Lee, úgy ő sem tudta megszerezni a döntő győzelmet. 14-én South Mountain-nál megverte Lee hátvédjét, ezután Lee visszavonult Sharpsburgba. Vonalait az Antietam patak mentén állította fel, itt csatlakozott hozzá Jackson. McClellan 17-én megtámadta a balszárnyat, de nem tudott áttörni. Burnside átkelt a patak hídján és a jobbszárnyat támadta, melyet a Harpers Ferryből idejében érkező A. P. Hill mentett meg. A csata tulajdonképpen döntetlen lett, de mivel Lee visszavonult, McClellan-t stratégiai győzelmet aratott. A csata 23.000 fős veszteségével a polgárháború egyik legvéresebb csatája lett. (11.000 fő északi és 12.000 fő féli veszteség). McClellan-t leváltották mert nem üldözte Lee-t, helyére korábbi tisztjét, Ambrose E. Burnside-ot nevezték ki.

1862. december

Burnside üldözőbe veszi Lee seregeit, és Fredricksburgnél megütközik a déli csapatokkal. Nagy nehezen átkel a Rappahanock folyón de a sorozatos támadások ellenére elveszti a csatát. Az északiak ismét rendezetlenül vonulnak vissza. Burnside utódja Joseph Hooker lesz.

[szerkesztés] Fredericksburg (1.)

Lee az antietami csata után kettéosztotta seregét, Jacksont ismét a Shenandoah-völgybe küldte. Longstreet A Fredericksburg-öt és a város fölé magasodó dombokat foglalta el. Később azonban Jackson is csatlakozott, mivel Burnside csapataival gyorsan közeledett a városhoz. Mivel nem tudták az északiak hol akarna átkelni a folyón, a csapatokat hosszasan elnyújtották a folyó mentén. Burnside parancsot adott 3 pontonhíd felverésére a folyón, de déli mesterlövészek kilencszer híúsították meg a próbálkozást. A tábornok ekkor parancsot adott a város lerombolására, 2 órán keresztül ágyúztatta Fredericksburg-öt, de a déliek továbbra is ellenőrzték a várost. Brnside ekkor önkénteseket küldött át csónakokkal, akik kemény harcok árán a nap végére kiverték a városból a délieket, a hidak elkészültek. December 13-án megkezdődött az igazi csata, az északiak 14 rohamot indítottak a jól beásott déliek ellen, de mindannyiszor viszzaverték őket. Csak Jackson vonala ingott meg egyszer, itt az északiak mélyen előretörtek, de az utolsó pillanatban Jackson észrevette a veszélyt és sikerült betömnie a vonalaiban ütött rést. Az északiak több mint 12.600 főt vesztettek, Burnside-ot leváltották, és Joseph Hookert nevezték ki a helyére.

[szerkesztés] 1863

1863. január

Lincoln kiáltványában felszabadítja a rabszolgákat. Ezentúl feketéket is felvesznek a szövetségiek seregébe. Grant a Nyugati-hadsereg parancsnoka lesz, parancsot kap Vicksburg bevételére.

1863. március

Toborzási nehézségek miatt az északiak bevezetik a sorozást a 20-45 éves férfiak körében, a gazdagoknak azonban 300 dollár fejében nem kell bevonulniuk. New York-ban emiatt lázadás tör ki, a déliek pedig szintén hasonló intézkedéseket hoznak, melyek hasonló reakciókhoz is vezetnek.

1863. május-július

Grant a háború legjobban sikerült hadjáratában Vicksburg felé nyomul, majd a visszavonuló délieket a városnál körbezárja. Eközben Hooker átkel a Rappahanock folyón, de Lee sokkal kisebb seregével három oldalról megtámadja. Hooker döntő vereséget szenved és visszavonul, azonban ez a déliek legnagyobb áldozatot követelő győzelme. (Chancellorsville) Lee ismételten északi területre szeretné vinni a háborút. Megkezdi hadjáratát, és 75.000 emberrel benyomul Pennsylvaniaba. Gettysburgnél megütközik a szövetségiekkel, de elveszti az ütközetet. Gettysburg a polgárháború talán leghíresebb csatája, a háború fordulópontját jelképezi. Gettysburgtől kezdve bár a déliek még képesek néhány csatát nyerni, az északiak végérvényesen átveszik a kezdeményezést és irányítást.Gettysburg után egy nappal, Vicksburgnél a konföderációs csapatok megadják magukat, a város bevételével pedig a Mississippi vonalán kettészakad a Konföderáció. Július 13-án az első fekete katonákböl toborzott ezred (az 54. Massachusetts-i Gyalogezred) Robert G. Shaw ezredes vezetésével támadást indít a Wagner erőd ellen Észak-Carolinában. Az ezredes és a 600 fős ezred fele elesik.

[szerkesztés] Chancellorsville (Vadon csata)

Hooker, miután kinevezték a Potomac sereg élére, megosztotta csapatait. Egy részüket Fredericksburgnél hagyta, hogy Lee seregeit tobábbra is város dombjain tartsa, ahol megverték Burnside-ot. Másik részükkel átkelt a Rappahanock folyón, és nyugatról tartott a város irányába. Serege 105.000 főből állt, Lee serege csupán 60.000-ből. Hooker megtámadta Lee kommunikációs vonalait, hogy elvágja Lee-t Richmondtól, emiatt a tábornok visszavonuljon és eközben ő csapdába ejtse őket. Lee Richard A. Anderson-t küldte ki felderítésre, aki aki látva az északi seregeket, lövészárkokat ásatott, Jackson pedig szintén a Vadon felé indult, hogy feltartóztassa aszövetséges csapatokat.A déliek nem hátráltak, ahogy Hooker tervezte. Ekkor azonban különös dolog történt, a Chancellorsville felé közeledő északiak egyszerűen "átcsúsztak" Lee frontvonalán, anélkül, hogy észrevették volna őket. A két csapat május 1-én találkozott egymással. Hooker visszavonta csapatait egy sűrű erdőbe, melyet a helyiek Vadonnak hívtak. Itt védelmi pozíciót vettek fel, hogy a Vadonban a déliek rendezetlenül tudjanak csak nyomulni. Lee kockáztatott, tovább osztotta a seregét, és Jacksonra bízta a benyomulást az erdős területre. Jackson meg is futamította az északiak jobbszárnyát, a csapatai azonban szürkületkor kezdtek összezavarodni és megálltak. Jackson előrelovagolt felderítésre, ekkor a saját embere véletlenül megsebesítette. Később belehalt sérüléseibe. Utódja J.E.B. Stuart másnap a csata legvéresebb támadását indította, hogy egyesülni tudjon Lee-vel. Az északiak hátrálni kezdtek, ekkor Jubal Early befutott a hírrel, hogy az szövetségiek áttörtek Fredericksburgnél. Lee átcsoportosította a csapatit, és viszzaverte az áttörő szövetségieket. Mire visszatért Chancellorsville-be Hooker is visszavonult. Lee legnagyobb győzelmét aratta. Bár a veszteségek ijesztőek voltak (14.000 fő déli és 17.000 északi), Lee legnagyobb vesztesége mégis Jackson volt. Ráadásul míg az szövetségiek könnyen pótolták az emberveszteséget, a konföderációsoknak ez egyre nagyobb problémát jelentett, ráadásul a tengeri blokád miatt a hadianyag utánpótlás is egyre inkább akadozott.

[szerkesztés] Gettysburg

1. nap

Lee benyomult Pennsylvania államba, Washinton-t északról próbálta megtámadni. A déliek és az északiak egymással párhuzamosan haladtak a Kék-hegység mentén, igazából egyik sem tudta a másikról, hogy pontosan hol is tartózkodik. Lee eredetileg Harrisburg elfoglalását tervezte, de Henry Heth tábornok június 30-án éjszaka Gettysburg mellett táborozott, és felfedezte, hogy a városkában egy csizmaraktár van. Üzenetet küldött A. P.Hill-nek, hogy ha más parancs nincs, megszerzi a csizmákat. Lee utasította, ha ellenállásba ütközik, azonnal vonuljon vissza. A hooker tábornokot váltó George G. Meade tábornok felderítő lovasságot küldött ki, hogy kiderítse hol vannak a déli csapatok. A két lovasdandár, élükön John Buford tábornokkal Gettysburgtől északnyugatra felfedezi Heth hadosztályát. A tábornok felismeri a hely stratégiai fontosságát, és parancsot ad a déliek megállítására. Heth látja, hogy több mint 7.400 katonájával szemben alig több, mint 2.700 lovas áll, ezért a parancs ellenére megtámadja Bufordot. Buford lovasai olyan súlyos veszteségeket szenvednek, hogy a csata hátralevő részében nem harcolnak, viszont áldozatukkal értékes időt nyertek, és ezzel a tettükkel félig meg is nyerték a csatát. Az északi erősítés lassan, de biztosan több hullámban befutott. (A déli erősítés szintúgy). A konföderációs csapatok lassan nyomultak előre, a Papnevelde-gerincen (Seminary Ridge) és Tölgyfa dombon (Oak Hill) levő szövetsiegeket több oldalról támadva. Az északiak kezdetben tartották a gerincet, ráadásul az egyik legjobb szövetségi tábornok (John Reynolds is megérkezett a csapataival, ám egy déli mesterlövész lelőtte a tábornokot. "Kőfal" Jackson helyébe lépett Richard Ewell tábornok megfutamította az északiakat, azonban Lee parancsa ellenére nem üldözte őket kellő eréllyel. A megfutamodó "jenkik" Gettysburg-ön keresztül visszavonultak a Temető dombra (Cemetery Hill), 3500-an azonban fogságba estek a városban. A megérkező Winfield Scott Hancock tábornok végül megállította a visszavonuló csapatokat. A szövetségi csapatok kedvező pozíciókat foglaltak el a várostól délre eső, kampó alakban elhelyezkedő dombokon. (Cemetery Hill, Cemetery Ridge, Big Round Top, Little Round Top). Lee győzelme ellenére aggódott, hiszen látta, hogy az ellenség milyen kedvező védelmi vonalat talált, de hiába küldte parancsait tábornokainak, hogy vessék ki pozícióikból az északiakat, vagy nem támadtak kellő határozottságal, vagy nem sikerültek a rohamaik. A konfedárációs előrenyomulást megállították.

2. nap

Július 2-án megérkezett maga Meade tábornok is, és elégedetten nyugtoztáta a jó pozíciót, valamint látta, hogy több katonája van a cstamezőn mint az ellenfélnek, és tudta, még több érkezik. A másik oldalon Longstreet tábornok megpóbálta lebeszélni Lee-t a támadásról, javaslatot tett egy átkaroló hadműveletre. Lee nem hallgatott rá. Ewellnek megparancsolta, hogy támadja az ellenség jobbszárnyát, de a főcsapás a bal szárnyon indult meg Longstreet vezetésével. Az északiak balszárnyát Sickles tábornok emberei alkották, Meade nem számított itt támadásra. Sickles elhagyta pozícióját, és előrenyomult a barackos és a búzamező irányába, hogy a déliek ne tudjanak ott ágyúkat felállítani. Ezáltal viszont sebezhetővé vált a balszárny. Longstreet délután fél hatkor megindította támadását. Meade látta veszélyt, és a jobb szárnyól erősítést küldött. Ennek ellenére a déliek kűzték az ellenséget a búzamezőről és a barackosból, és kis híján elfoglalták a Round Top-ot és a Little Round Top-ot is. Az északiak csak Joshua Lawrence Chamberlain ezredesnek köszönhették győzelműket, aki a túlerő ellenére is megállította a déli támadást, megtartva a stratégiai fontosságú dombot.

3. nap

Lee utolsó próbálkozásként az unionista közép ellen indított rohamot. A támadás "Pickett rohama" néven vonult be a történelembe, mert a támadást ékét George E. Pickett vezette. Most a déli csapatok ismételték meg John Pope 2. Manassas-nél elkövettett hibáját, mert közel másfél kilométert kellett megtenniük gyilkos ágyútűzben. A támadás elérte az ellenség vonalát és rést ütött rajta, az északiak azonban gyorsan betömik, és visszaverik a délieket, akik újra a nyílt mezőre hátrálnak. Picket elvesztette embereinek csaknem 70%-át. 4000 déli katona esett fogságba, a támadás során viszont csak 1.500 fő az északi veszeteség. A 3 napos csata végeredménye több mint 50.000 elesett katona (több, mint 22.800 északi a 82.000-ből, - ebből 3.155 halott - és 28.000 déli a 75.000-ből - 3.903 halott.) Amerika soha nem látott és nem is lát több ilyen pusztítást a háború folyamán. Lee a csata után visszavonult déli területre.

1863. szeptember

Déli csapatok döntő győzelmet aratnak a szövetségiek felett Chikamagua pataknál Tennessee és Geogia állam ok határánál. Az északiak visszavonulnak Chattanoogába, ahol a konföderációs csapatok bekerítik őket.

1863. november

A hónap végén Grant megérkezik Chattanoogába, és megveri a várost ostromló délieket. A csata legdrámaibb pontja, amikor az északi katonák parancs nélkül, bosszúvágytól fűtve "Chikamagua! Chikamagua!" ordítással szinte lesöprik a délieket a Missionary-gerincről, ahol a déli vonal áttörhetetlennek tűnt.

[szerkesztés] 1864

1864. március-május

Grantet márciusban kinevezik az Egyesült Álaamok hadseregének élére, a nyugati seregek parancsnokságát William T. Sherman tábornok veszi át helyette. Grant 120.000 katonájával azonnal nekilát Lee 64.000 fős serege üldözözésének, és megütközik vele a Vadonban. A háromnapos csata döntetlenül végződik, az északi veszteségek nagyobbak, ugyanakkor könnyen pótolhatók is. Grant ezt követően folyamatosan támadja Lee csapatait, hogy felmorzsolja azt. Megütköznek Spotsylvania-nál és Cold Harbornál, ahol Grant 20 perc alatt 7.000 főt veszít. Ez Lee utolsó tiszta győzelme, de a katonái száma rohamosan fogy.

Grant júniusban megérkezik Petersburg alá, de nem tudja rögtön bevenni a várost. Az ostrom tíz hónapig tart.

1864. július

Jubal E. Early tábornok benyomul Maryland területére, hogy csökentse a Lee seregeire nehezedő nyomást. 5 mérföldre megközelíti Washingtont, de visszaverik. Sherman eközben 100.000 fővel megindul Atlanta felé, hogy megütközzön Joseph E. Johnston 60.000 fős seregével.

1864. augusztus

George B. McClellan demokrata színekben indul az elnökválasztáson, a republikánus Lincoln ellen. Joseph E. Johnston helyére John B. Hood tábornok kerül, aki hamarosan feladja Atlantát.

1864. szeptember-november

Szeptemberben Sherman tábornok porig bombázza Atlantát, a város megadja magát. A városban volt a déliek egyik legnagyob lőszerraktára. A győzelem nagyban segíti Lincoln újraválasztását. Októberben Phillip H. Sheridan lovastábornok döntő győzelmet arat a Shenandoah-völgyben Jubal E. Early tábornok konföderációs csapatai felett. Novemberben 2 hónapos pihenő után Sherman tábornok megindul a tenger felé. Elszakad az utánpótlási vonalától, ezért katonáinak engedi a fosztogatást. Georgia államban egy 480 km hosszú és csaknem 100 km széles sávban szinte mindent elpusztítanak.

1864. december

Sherman megérkezik a tengerhez, útközben elpusztítja a McAllister erődöt. 8 nappal később beveszi Savannah-t, amit karácsonyi ajándékként Lincoln-nak ajánl. Hood legyengült seregével (23.000 fő) Nashville mellett támadásra kényszerül, de George H. Thomas tábornok 55.000 fős csapatával tönkreveri, a háború legteljesebb győzelmét aratva. A Tenessee Konföderációs Sereg ezzel megszűnik, mint hatékony harcoló alakulat.

[szerkesztés] 1865

1865. január

Az északi csapatok beveszik a Fisher erődöt Észak-Carolinában. A déli csapatok a szállítási problémák és tengeri blokád miatt éheznek, nagyszámú dezertálás kezdődik. Jefferson Davis megpróbálja a déli seregeket fekete katonákkal feltölteni, de erre nem kerül már sor. Januárban módosítják az USA alkotmányát, melyben eltörlik a rabszolgaságot.

1865. február

Lincoln és a déli alelnök, Alexander Stephens Virginiában találkoznak, de a háború befejezésére irányuló tárgyalás eredménytelenül zárul. A háború folytatódik, bár már csak Lee serege Petersburg-nél és Johnston serege Észak-Carolinában amelyik még képes folytatni a harcot. Az északi katonák száma meghaladja a 280.000-et.

1865. március-április

Lee megindítja utolsó offenzíváját. Először március 25-én támad, de a támadás 4 óra múlva kifullad. Április 1-én újra támad, ismét sikertelenül. Április 2-án Grant indítja meg offenzíváját, és áttöri a déli védelmet.Ambrose P. Hill meghal a csatában. Lee evakuálja Petersburg-öt és Richmond-ot, majd nyugatra indul, hogy más csapatokkal egyesüljön. Richmondban zavargás tör ki. Az északiak bevonulnak, és felhúzzák a csillagos sávos lobogót. Április 7-én Lee és Grant seregei ismét találkoznak. Lee utolsó kísérletet tesz, hogy kimeneküljön a szűkűlő gyűrűből, de nem sikerül. Az északi csapatok három oldalról körülzárják. Lee 9-én megadja magát és Appomatoxnál leteszik a fegyvert. Grant megengedi, hogy a déli tisztek megtartsák oldalfegyvereiket, a katonák pedig lovaikat. Washington ünnepel. 14-én Ünnepélyesen felhúzzák a USA zászlaját a Sumter erődre. Még ezen az estén egy színházi előadás alkalmával John Wilkes Booth meggyilkolja Abraham Lincoln-t. Az elnök másnap belehal sérülésébe. A merénylőt 11 nap múlva egy égő pajtába szorítják, és egy északi katona agyönlövi. A merénylet további kilenc szereplője közül négyet felakasztanak, 4-et életfogytiglanra ítélnek, egyet felmentenek.

1865. május

Az utolsó konföderációs csapatok is megadják magukat. Május 10-én elfogják Jefferson Davis-t. A polgárháború befejeztével a két országrész ismét egyesül. Több mint 620.000 amerikai halt meg a harcokban, de a járványok miatt elpusztultak száma ennek a kétszerese. 50.000 túlélő tér haza amputált végtagokkal. Lincolnt Illinois államban helyezik örök nyugalomra.

[szerkesztés] Következmények

[szerkesztés] Résztvevők

[szerkesztés] Politikusok

• Abraham Lincoln
• Jefferson Davis

[szerkesztés] Tisztek

• Ulysses S. Grant
• Joshua Lawrence Chamberlain
• James Ewell Brown Stuart
• Nathan Bedford Forrest
• Pierre Gustave T. Beauregard
• Ambrose E. Burnside
• Jubal E. Early
• Carl Schurz
• George B. McClellan
• George G. Meade
• Robert E. Lee
• William Tecumseh Sherman
• John S. Mosby
• Edmund Kirby Smith
• Ambrose F. Burnside
• George A. Custer
• George E. Picket
• Thomas J. Jackson
• A. P. Hill
• D. H. Hill
• Joseph E. Johnston
• James Longstreet

[szerkesztés] Ápolónők

• Dorothea Dix
• Clara Barton
• Louisa May Alcott
• Harriet Tubman

[szerkesztés] Kémek

• Rose O'Neil Greenhow
• Allan Pinkerton

[szerkesztés] És még...

• Ambrose Bierce
• Joseph Pulitzer
• Henry Morton Stanley
• Mark Twain
• Walt Whitman

[szerkesztés] A polgárháború magyar résztvevői

Pivány Jenő adatai szerint kb. 800 magyar harcolt a polgárháborúban, közülük 7 volt tábornok (ebből 5 dandárparancsnok), 15 ezredes, 2 alezredes, 13 őrnagy, 12 százados és több alacsonyabb rangú tiszt.

Az elbukott szabadságharc után – részben a megtorlástól való félelmükben – sokan döntöttek az emigráció mellett. Nagy számú magyar harcolt pl. Garibaldi seregében és a krími háborúban is.

Amerikába a legtöbben Törökországon majd Hamburgon vagy Anglián kersztül jutottak. Ujházy László – a nagyobb arányú amerikai emigráció reményében – megalapította Új-Budát (New-Buda, ma Davis City, Iowa), ahol a legtöbb 48-as amerikai emigráns megfordult az 1850-es években.

A USA-ba kivándoroltak elsősorban (elvi okokból) az északi oldalon harcoltak a polgárháborúban.

• Albert Anzelm
• Asbóth Sándor
• Fiala János
• Figyelmessy Fülöp
• Majthényi Tivadar
• Perczel Miklós
• Stáhel-Számvald Gyula
• Zágonyi Károly

[szerkesztés] A polgárháború az irodalomban

[szerkesztés] Regények

• Margaret Mitchell: Elfújta a szél
• John Jakes: Szerelem és háború (Love and War)
• John Jakes: Titánok
• John Jakes: Titkos küldetés (On Secret Service)
• Bernard Cornwell: A lázadó 2005 (Rebel 1993)
• Bernard Cornwell: A szimpatizáns 2006 (Copperhead 1993)
• Bernard Cornwell: A lobogó 2006 (Battle Flag 1995)
• Bernard Cornwell: The Bloody Ground 1996
• Michael Sharaa: Killer Angels
• Charles Frazier: Hideghegy (Cold Mountain)
• Jules Verne: Észak dél ellen
• Peter Burchard: One Gallant Rush
• Lincoln Kirstein: Lay This Laurel

[szerkesztés] Regények magyar szerzőtől

• Bogáti Péter: Őrnagy úr, keressen magának ellenséget!

[szerkesztés] Visszaemlékezések

• Louisa May Alcott: Hospital Scetches
• The reminscences of Carl Schurz (3 kötet)

[szerkesztés] Polgárháborús filmek

• Elfújta a szél (Gone with the wind)
• Gettysburg 1993
• Hideghegy (Cold Mountain) 2003
• Farkasokkal táncoló (Dances with Wolves) 1990
• Az 54. hadtest (Glory)
• A jó, a rossz és a csúf (Il Buono, il Brutto, il Cattivo)1966

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Shotgun's Home of the American Civil War (angolul)
• American Civil War (angolul)
• The Civil War Home Page (angolul)