1939-es cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az 1. cannes-i filmfesztivált 1939. szeptember 1. és 20. között tervezték megrendezni, azonban a megnyitás napján kitört II. világháború miatt azonnal berekesztették és elnapolták.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Tervezett versenyfilmek 3 ”Kései kárpótlás” 3.1 ”1939-es szakmai zsűri” 3.2 Nagydíj 4 Forrás 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

A fesztivál ötlete valójában 1938-ban, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon született meg, mivel a náci Németország és a fasiszta Olaszország nyomást gyakorolt a nemzetközi zsűrire, hogy olasz és német propagandafilmeket hozzanak ki győztesnek. Válaszul az amerikai, brit és francia zsűritagok kivonultak a rendezvényről. A francia zsűritag, Philippe Erlanger történész, diplomata, a francia kultúrát külföldön népszerűsítő AFAA (Association française d'action artistique) igazgatója a rendezvényről hazatartva gondolt először egy új - "kényszer és kompromisszumok nélküli" - nemzetközi filmes seregszemle megszervezésére. Elhatározását csak erősítette, hogy egy évvel korábban már megakadályozták, hogy Jean Renoir filmje - az egyes kritikusok szerint a 20. század 10 legjobb filmje között számon tartott, a brüsszeli tizenkettő egyike - A nagy ábránd (La grande illusion) kapja a fesztivál nagydíját.

Mivel az események ilyetén alakulása a franciákból egyöntetű felháborodást és sértődést váltott ki, a "szabad világ" ellenfesztiváljának ötletét felkarolta Jean Zay, akkori francia közoktatási és szépművészetügyi miniszter. Előbb Belgiumot, majd Svájcot akarták rávenni a rendezésre, azonban azok – noha a rendezvény ötletét támogatták – elálltak annak megtartásától. A franciák viszont vállalták a fesztivál megszervezését.

A helyszín kiválasztásán sokat hezitáltak: nehezen tudták eldönteni, hogy a két - kellőképpen arisztokratikus - üdülőváros, Biarritz (Aquitánia) és Cannes (Côte-d'Azur) közül hol rendezzék a leendő fesztivált. Végül Cannes nyert, mivel felajánlotta, hogy a rendezés és a meghívottak elhelyezésével kapcsolatos költségek egy részének fedezetén felül, külön palotát biztosít a rendezvénynek. A város vezetése 1939 augusztusában kiegészítő forrásokat szavazott meg a Casino építésének gyors befejezéséhez, melynek 1200 főt befogadó nagytermét szánták a vetítésekre. A fesztivál szervezését Georges Huisman történész, szépművészetügyi főbiztos végezte.

A sikert biztosítása érdekében Hollywood is megmozdult, elsősorban a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió. Augusztustól már özönlöttek a sztárok Cannes-ba. Egy hajó is kikötött a tengeren túlról: fedélzetén ott volt Gary Cooper, Mae West, Norma Shearer, Tyrone Power, George Raft, Douglas Fairbanks... Ugyancsak odavárták Charles Boyer-t, Annabella-t, valamint a film feltalálóját, Louis Lumière-t, aki elvállalta a zsűri elnöki tisztet.

A filmes esemény szeptember 1-én kezdődött. A nyitófilm William Dieterle A Notre-Dame-i toronyőr című filmje volt Charles Laughton-nal a főszerepben. Ez alkalomból a párizsi székesegyház óriás másolatát is felépítették a tengerparton. Végül is ez lett az egyetlen film, amelyet bemutattak, mert közben érkezett a hír: Németország megtámadta Lengyelországot. Kitört a II. világháború…

Az 1. cannes-i fesztivált azonnal berekesztették. A szervezők előbb arra gondoltak, hogy a hivatalos megnyitót elnapolják szeptember 10-re, majd 1940 februárjára, „ha a helyzet nem súlyosbodik”, de végül is csak 1946-ban rendezték meg újra.

[szerkesztés] Tervezett versenyfilmek

• BACHELOR MOTHER (Bachelor mother) - rendező: Garson Kanin (USA)
• BOEFJÉ - rendező: Detlef Sierck (Hollandia)
• EACH DAWN I DIE (Minden hajnalban meghalok) - rendező: William Keighley (USA)
• GOLDEN BOY - rendező: Rouben Mamoulian (USA)
• GOODBYE MR CHIPS (Isten vele, tanár úr!) - rendező: Sam Wood (Egyesült Királyság)
• L’ENFER DES ANGES - rendező: Christian-Jaque (Franciaország)
• L’HOMME DU NIGER - rendező: Jacques de Baroncelli (Franciaország)
• LA CHARRETTE FANTÔME - rendező: Julien Duvivier (Franciaország)
• LA FRANCE EST UN EMPIRE - rendező: Jean d'Agraives és Emmanuel Bourcier (Franciaország)
• LA GRANDE SOLUTION (?) (Csehszlovákia)
• LA LOI DU NORD - rendező: Jacques Feyder (Franciaország)
• LENIN V 1918 GODU - rendező: Mihail Romm (Szovjetunió)
• MAGIE AFRICAINE - rendező: Armand Denis (Belgium)
• NA GRANICE - rendező: Alexandr Ivanov (Szovjetunió)
• ONLY ANGELS HAVE WINGS - rendező: Howard Hawks (USA)
• ESLI ZAVTRA VOJNA - rendező: Efim Dzigan (Szovjetunió)
• STANLEY ET LIVINGSTONE (Stanley and Livingstone) - rendező: Henry King (USA)
• THE FOUR FEATHERS (A négy toll) - rendező: Korda Zoltán (Egyesült Királyság)
• THE HUNCHBACK OF NOTRE DAME (A Notre Dame-i toronyőr) - rendező: William Dieterle (USA)
• THE WIZARD OF OZ (Óz, a csodák csodája) - rendező: Victor Fleming, Richard Thorpe, King Vidor (USA)
• THEY SHALL HAVE MUSIC - rendező: Archie Mayo (USA)
• THREE SMART GIRLS GROW UP - rendező: Henry Koster (USA)
• TRAKTORISTY (Boldog ifjúság) - rendező: Ivan Pirjev (Szovjetunió)
• UNION PACIFIC (Acélkaraván) - rendező: Cecil B. DeMille (USA)
• VADORTJE LANG'REEN - rendező: Detlef Sierck (Hollandia)
• VI TVA - rendező: Ragnar Hyltén-Cavallius (Svédország)

[szerkesztés] ”Kései kárpótlás”

2002-ben, az 55. fesztivál idején, a versenyprogrammal párhuzamosan a fenti filmek közül levetítettek hetet (Acélkaraván, A négy toll, Isten vele, tanár úr! , Lenin v 1918 godu, Óz, a csodák csodája és La loi du nord), hogy utólagosan részleges kárpótlásban részesítsék a filmeket és alkotóikat. Az „1939-es szakmai zsűri” 2002. május 19-én egyhangú szavazással Cecil B. DeMille Acélkaraván című filmjének ítélte oda a nagydíjat, melynek főszerepét Barbara Stanwyck és Joel McCrea alakította, s melyben egy pisztolygolyóval idejekorán elhullatott fiatal mellékszereplő is játszott: Anthony Quinn. A 63 év késéssel érkezett „kárpótlás” kihirdetésekor az elnök elmondta: a zsűri „ragaszkodik ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson két fiatal reménységnek, akiknek forró és biztató jókívánságait fejezi ki, és megkockáztatja, hogy nagy karriert ígérjen nekik”. E két személy nem más, mint Judy Garland (Óz, a csodák csodája) és Michèle Morgan (La loi du nord)...

[szerkesztés] ”1939-es szakmai zsűri”

• Jean d'Ormesson, író, elnök (Franciaország)
• Dieter Kosslick, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója (Németország)
• Ferid Boughedir, filmrendező (Tunézia)
• Alberto Barbera, a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója (Olaszország)
• Lia Van Leer, a Jeruzsálemi Filmfesztivál igazgatója (Izrael)
• Raymond Chirat, filmtörténész (Franciaország)

[szerkesztés] Nagydíj

• UNION PACIFIC (Acélkaraván) - rendező: Cecil B. DeMille

[szerkesztés] Forrás

• Festival de Cannes (en: fr:)
• Cahiers de la Méditerranée (fr.)
• ZeStory (fr.)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A cannes-i fesztivál hivatalos honlapja (en: fr:)