Útfüggőség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az „útfüggőség” a pozitív visszacsatolású összetett dinamikus rendszerek egyik jellegzetes viselkedési formája mely arra a megfigyelhető jelenségre utal, hogy az ilyen rendszerek működésének korai szakaszában fellépő apró, lényegében jelentéktelen és véletlenszerű események alapvetően határozzák meg a rendszer végső állapotát még akkor is, ha kezdetben az összes lehetséges végső állapot valószínűsége egyenlő.

[szerkesztés] Példák

Egy szemléletes példa a vízválasztó felett képződő két esőcsepp története lehet. Mindkettő pontosan a vízválasztó felett keletkezik, de a cseppek hullása során az egyik kissé nagyobb lökést kap egy enyhe fuvallattól és kétszáz méterrel később a másiktól néhány milliméternyire esik a földre, s ennek következtében idővel a Csendes-óceán helyett az Atlanti-óceánba jut. E jelentéktelennek ítélhető fuvallat hatása ezer mérföldes különbséget okozott a cseppek végső állapotában.

Más példákként említhetőek azok a történetek amik leírják hogy az órák miért járnak az „óramutató járásával egyező irányban”, vagy hogy a legtöbb országban miért vezetnek az út jobb oldalán, és miért van az, hogy a világ gyémánt kereskedelmének túlnyomó többsége New York 47. utcájának nyugati részén történik. Hasonlóképpen hogy lehet az, hogy a várakozással ellentétben a világ legtöbb írógépe a hatékonytalannak tartott QWERTY billentyűzetet használja? Microsoft Windows operációs rendszere és az Intel chip páros csaknem egyeduralmat élvez a sokkal jobbnak értékelt más rendszerek helyett. Az útfüggőség ad kielégítő magyarázatot olyan kérdésekre is mint hogy miért gazdagodnak a gazdagok a szegények rovására, akik többnyire csak szegényednek, vagy hogy lehet az hogy tudatlan hangyák vagy méhek elképesztően fejlett társadalmi életet élnek, vagy hogy alakultak ki a városok a várostervezők fellépése előtt? Tényleg ki döntötte el hogy a Fő utca ne mellék utca legyen? Hogy alakult ki az, hogy a világ legtöbb vasútvonala 1435 mm-es síntávolságot használ? Ez elég változatos példák felsorolása során önkéntelenül is felmerül a kérdés hogy mi a kapcsolat közöttük és ha az útfüggőség az, akkor mi annak a lényege?

[szerkesztés] Útfüggőség lényege

Az útfüggőség tehát az a jelenség, mely a rendszerek fejlődését írja le. Lényege az, hogy a pozitív visszacsatolású rendszerekben a lényegében alapvetően véletlenszerű események nem véletlenszerű fejlődést hoznak létre, hanem az egyre meghatározottabb úton („kerékvágásban”) halad. Statisztikailag megállapítható, hogy az ilyen rendszerek az első 500 esemény (választás, döntés) után a végső állapot 90%-át elérik. (Pl. egy társadalmi forradalom során ez a szint már a második héten elérhető.!)

[szerkesztés] Gyakorlatban

E jelenség gyakorlati jelentősége rohamosan növekszik korunkban. Mivel életünkben a pozitív visszacsatolás, a növekedés motorja központi jelentőségű, az útfüggőség életünk csaknem minden területét befolyásolja. Ennek megfelelően a modern szervezeti vezetéselméletek egyre fokozottabb hangsúlyt helyeznek a szervezeti rugalmasságra, azaz a piaci igények változásait követni tudó szervezeti változási képességre. A „változás” egyfajta kulcsszónak tűnik a modern vállalati vezetés köreiben annak ellenére, hogy a változás maga nem jelent meghatározott irányt. Minthogy a változás egyformán lehet pozitiv, vagy negatív azt gondolhatnánk, hogy a változás szó nem alkalmas a kívánt képesség megnevezésére, hiszen a szervezetnek nem „változnia” kell, hanem „javulnia”, vagy „fejlődnie” – a változás iránya ugyanolyan fontosnak tűnhet mint a változás maga. A modern szervezeti vezetéselméleti kutatások azonban arra felismerésre vezetnek, hogy az egyre gyorsuló üzleti versengés környezetében a kívánatos változás nem mindig becsülhető meg hosszútávon és a szervezeti kultúra változtatásának üteme nagyságrendekkel lemarad a piaci változások üteme mögött. Emiatt a jelenlegi stratégia a szervezet rugalmasságára helyezi a hangsúlyt egy adott szervezeti kultúra kialakítása helyett. Jobban mondva a kívánatos kultúra fő jellemvonása többé nem a szervezeti identitás magáévátétele (mint azt pl. az IBM hős-korában megfigyelhettük), hanem az alkalmazkodási képesség kifejlesztése. Napjainkban a változásra késztelen, megállapodott (begyöpesedett) vezető értéke a szervezet számára lényegesen lecsökken olyannyira, hogy az az egy értelmes fiatal versenyképessége alá értékelődhet még a tapasztalatszerzés költségei ellenére is. Ez a gondolat húzódik meg amögött, hogy nagyobb szervezetek „gondolkodás nélkül” áldozzák fel a hosszú tapasztalattal rendelkező munkatársaikat tapasztalatlan, iskolából frissen kikerülő „zöldfülű”-ekkel.

[szerkesztés] Pólya-folyamat

Az útfüggőség egyszerű matematikai modelljét Pólya György (1887–1985) fejlesztette ki. Példájában fehér és fekete golyót helyezett egy tálba oly módon, hogy a tálból véletlenszerűen kiválasztott golyó színének megfelelő golyót dobott a tálba. Ezzel a módszerrel biztosította, hogy az újonan adott golyók a tálban lévők színeloszlását képviseljék, azaz a ezzel a modellezte a rendszer pozitív visszacsatolását. Mondjuk, hogy egy fekete és egy fehér golyóval a tálban kezdünk. Csukott szemmel kiveszünk egy golyót és színének megfelelően kettőt helyezünk vissza. Ha fekete golyót vettünk ki, akkor két feketét teszünk vissza. Most két fekete és egy fehér van a tálban. Ezt a módszert követve a tálban lévő golyók színösszetétele idővel egy adott értékhez konvergál – meglehetősen gyorsan.