Termodinamika

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A termodinamika (ma már ritkán használt magyar nevén hőtan) a fizika energiaátalakulásokkal foglalkozó tudományterülete. Termodinamikai rendszereket definiál és ezek kölcsönhatását teszi vizsgálhatóvá. Egy magára hagyott termodinamikai rendszerben az intenzív állapotjelzők eloszlása homogénné válik (a rendszer egyensúlyi állapota). Minen pontjában ugyanakkora nyomás, hőmérséklet stb. lesz. Termodinamikai elveken (is) alapszik pl.: időjáráselőrejelzés, robbanómotorok, repülőgéphajtóművek, hűtőszekrény, kuktafazék, kémény.

[szerkesztés] Fogalmak

Néhány fogalom, mely kapcsolódik a termodinamikához: tömeg, tömegáram, hőátadás, munka, hő, belső energia, nyomás, fázis, entrópia, entalpia, fajhő.

További fogalmak: ideális gáz, Carnot-körfolyamat.

[szerkesztés] A termodinamika főtételei

[szerkesztés] I. főtétel - Energiamegmaradás törvénye

Energia nem keletkezik vagy semmisül meg, csupán egyik formájából más formákba alakul (mechanikai munka (J-joule), belsőenergia (J), hőenergia (J)).

[szerkesztés] II. főtétel

Magára hagyott rendszer entrópiája csak növekedhet. Az I. főtételnek szab korlátot a valóságban tapasztaltak alapján. Vagyis a valóságban nem létezik olyan, hogy egy rendszer belsőenergiáját teljesen át tudjuk alakítani mechanikai munkává.

Azt is mondhatjuk, hogy nincs olyan folyamat, amikor hidegebb testről hő megy át melegebb testre. (Ha télen kinyitom az ablakot, akkor igazából nem a kinti 3 fok fog bejönni..) -> folyamatok iránya.

Ez a tétel kizárja a másodfajú perpetuum mobile létezését.

[szerkesztés] III. főtétel

Az abszolút nulla fokkal és közvetlen környezetével foglalkozik. Az anyagok fajhői abszolút nulla hőmérsékleten nullává válnának. Vagyis nem lehet egy rendszer hőmérsékletét abszolút nullára csökkenteni.