Tahiti

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tahiti-az álmok szigete

Tartalomjegyzék 1 Jellemzői 2 Lakossága 3 Gazdasága 4 Történelme 5 Maraé 6 Tamará

[szerkesztés] Jellemzői

Tahiti szigete a hírét a világban csodás természeti szépségeinek, barátságos népének köszönheti. A szigeten található Francia Polinézia fővárosa, Papeete is.

Tahiti nagyjából nyolcszög alakú, éghajlata trópusi, mégis elkerülik a trópusi betegségek, a tífusz, kolera, malária ismeretlenek a szigeten. Mérges kígyók sincsenek.

[szerkesztés] Lakossága

[szerkesztés] Gazdasága

[szerkesztés] Történelme

A szigetet valószínűleg a spanyol hajósok pillantották meg először az európaiak közül, viszonylag igen korán, a 17. századelején. Az első európai, aki kikötött, az Samuel Wallis angol kapitány volt, 1767-ben , aki a szigeteket Anglia számára követelte. Wallis nem hagyott hátra sem telepeseket, sem helyőrséget, és így Bougainville francia kutató egy év múlva Franciaország részére birtokba vette a szigetet. Ő Új-Cythera szigetnek nevezte el, a görögországi Cythera (Kíthira) szigetéről, amely felett Aphrodité kiemelkedett a tenger habjaiból. A következő európai már a római szerelem istennőjét, Venust kereste Tahitin: Cook kapitány érkezett hamarosan a szigetre, hogy megfigyeje Venus átvonulását a Nap előtt. Cook Tahitit a Szerelem Szigetének nevezte el, melyet franciák Édes Földnek fordítottak. 1797-ben 18 metodista pap érkezett Londonból, akik zord és türelmetlen módon befolyásolták a helyi királyokat, a Pomaré-dinasztia tagjait. A metodisták elég hosszú idő alatt tudták csak megtéríteni a lakosság háromnegyed részét. Közben a franciák katolikus misszionáriusokat kültdek Tahitiba. Az újonnan katolikus és protestáns bennszülöttek között háború tört ki. Kétéves háború után a franciáké lett Tahiti, és az őt környező szigetek. 1880.-ban az utolsó független király, 5. Pomaré átadta országát a franciáknak.

[szerkesztés] Maraé

Maraé volt a neve a szigeti őslakosok templomának, a legépebben megmaradt maraé a fővárostól ali 20 km-re levő Arahurahu-templom. Lényegében a maraé egy négyzet alakú, hatalmas, fekete lávafallal körülvett térség, amelynek közepén lépcsőzetesen emelkedik ki az oltár. A fekete falak komorságát csak a korallból és vörös lávakőből készült gyér díszítések enyhítették. Minden maraé az istenek, a tikik védelme alatt állt, aki kegyetlen, vérszomjas istenek voltak, emberáldozatokat követeltek, és kaptak is.

[szerkesztés] Tamará

Így hívják a szigeten az ünnepélyes lakomát. Ma már elsősorban idegenforgalmi látványosság, melynek elkészítése hosszú és bonyolult mesterség. Földe vájt tűzhely, umu kell hozzá, ezt megtöltik vastag fahasábokkal, ezek felé pedig köveket raknak. A hasábok lassan égnek el, néha fél nap is beletelik, mire elhamvadnak. A mostmár vörösen izzó kövek beleolvadnak a hamuba, és ezt a vastag hamu és kőréteget befedik banán és hibiszkuszlevéllel. Ezen a levél-tűzhelyen sülnek az ünnepi malacok, és a körítés, amely édesburgonyából, kenyérfa gyümölcséből, vadbanánból áll. A sülthöz és a körítéshez fehér mártást szolgálnak fel, melynek fő alkotórésze a kókusztej. Amikor kész a tamará , ünnepélyesen meghívják a jelenlevőket lakomára. Ezt tánc követi.

Tahitit legtöbben talán Paul Gauguin festményeiről ismerik. A híres francia festő sok időt töltött a szigeten, és számos képet alkotott az ott lakókról.