Szlovák nemzeti felkelés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A felkelés emlékére készített emlékmű Besztercebányán

A szlovák nemzeti felkelés (szlovákul Slovenské národné povstanie) német- és Tiso-ellenes felkelés volt Szlovákiában a második világháború idején a szövetséges hatalmak támogatásával.

[szerkesztés] Előzmények

A müncheni szerződések értelmében 1938-ban a nemzetiszocialista Németország megkezdte Csehszlovákia feldarabolását. A németlakta területeket (Szudéta-vidék) hozzácsatolták a birodalomhoz, Cseh- és Morvaországból protektorátust hoztak létre, majd Jozef Tiso német támogatással kikiáltotta a független Szlovákiát, mely szintén német védnökség alá tartozott. A háborús részvételt és a náci befolyást ellenző szlovákok súlyos dilemma elé kerültek: Szlovákia hőn vágyott állami létére csak a hitleri vezetés jóindulata volt a garancia, semmi más. Ráadásul Tiso Szlovákiája viszonylag békés terület volt, és a német hadimegrendelések felvirágoztatták a gazdaságát.

Ezért aztán csak meglehetősen későn, 1944 elején kezdődött ellenállás szétszórva az egész országban. A partizánok a legkülönfélébb nézetekkel rendelkeztek: voltak köztük nacionalisták, kommunisták és az idő előrehaladtával egyre több átállt szlovák katona gyarapította az ellenállók sorait. A mozgalmat a londoni csehszlovák emigráns kormány, a kommunista partizánokat pedig moszkvai vezetők (pl. Klement Gottwald) koordinálták.

[szerkesztés] A felkelés

A Hurban páncélozott vonat Zvolenben kiállítva

1944. augusztus 29-én országos nagyságrendű felkelés tört ki Besztercebánya központtal: a szlovák nemzeti felkelés, amelyben a partizánokon kívül immár a hadsereg jelentős része (mintegy 60000 katona) is részt vett. Tiso kénytelen volt német segítséget kérni, amivel Nyugat-Szlovákiát viszonylag gyorsan sikerült pacifikálni, ám a Besztercebánya körüli hegyvidék kiváló terepet biztosított az ellenállóknak, akiket az amerikai és szovjet légierő jelentős mennyiségű támogatással látott el. A közelgő Vörös Hadsereg megállítására a nyilasok kezére játszott Magyarországról rendeltek át német alakulatokat a szlovák területre, amelyek október 27-én elfoglalták Besztercebánya városát is. A felkelés elfogott vezetőit kivégezték vagy koncentrációs táborokba szállították. A német hadsereg (Wehrmacht) és az SS egységei 93 települést teljesen leromboltak, Garamnémetfalva (Nemecká) faluban kb. 900 lakost, Keremcse (Kremnička) faluban kb. 750 főt mészároltak le. Ennek ellenére a környező hegyekben a világháború végéig kitartottak az ellenállók.

[szerkesztés] Jelentősége

Az 1993-ban függetlenedett Szlovákiában augusztus 29-e állami ünnep, sok városban utcákat, tereket neveztek el róla. Ennek ellenére a Nemzeti Felkelés megítélése mind a mai napig vitatott mind tudományos, mind köznapi szinten. Sok olyan vélemény is van, amely a felkelést kommunista jellegűnek tartja. Az ezeket hangoztatók - beállítottságuktól függően - vagy hősies „antifasiszta" küzdelemnek, vagy a függetlenségét frissen elnyert Szlovákiát veszélyeztető, hazaáruló lázadásnak minősítik az eseményeket.