Szent Jakab-út

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Világörökség

m·v·sz

Szent Jakab-út

Egy a Szent Jakab utat jelző kagyló Leonból

Adatok

Ország

Spanyolország

Típus

Kulturális helyszín

Felvétel éve:

1993

A Szent Jakab-út, gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is nevezik, középkori zarándokút, mely Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostellába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűskagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk.

Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található.

A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi.

[szerkesztés] A Camino története

Különféle útjelzők a Camino-n

Zarándok a Szent Jakab-úton (1568)

Szent Jakabot ábrázoló részlet a Codex Calixtinusból, Folio 4 recto

A burgosi székesegyház

A leóni székesegyház

A cél: a bazilika Santiago de Compostellában

A 11. században már ismert a 13 pihenőhellyel rendelkező zarándokút Compostelláig.
A 12. századra elterjedt a keresztény világban, jelentős zarándokúttá vált.
1130–1140 közt készült az Aymeric Picaud francia pap által írt első modern útikönyv, mely négyféle utat különböztet meg, és részletesen beszél az egyes településekről, szállásokról, az út praktikus tudnivalóiról. Ez a könyv később Codex Calixtinus néven vált ismertté, melynek az V. könyvét alkotja.

[szerkesztés] Különböző útvonalak

Az említett zarándokkalauz négy fő utat ír le, melyek Hispániában egyesülnek. Az úthálózat valójában ennél bonyolultabb, hiszen az eredeti utakhoz más híres kegyhelyeken átvezető utak is kapcsolódnak. A hagyományos négy út a kövtkező:

[szerkesztés] Via Tolosana

Az Itáliából érkező zarándokok fő útja, Arlesből indul. Útvonala a következő településekkel vázolható: Sain Gilles, Lunel, Montpellier, Saint Guillhem le Désert, Lodéve, Murat, La Slavetat, Castres, Toulouse, Auch, Morlaas, Lescure, Oloron, Béarn, Monréal, Puente la Reina. Itt csatlakozik a másik három úthoz.

[szerkesztés] Via Podensis

Ez az út Le Puyban kezdődik, és főleg a burgundiaiak és a teutonok használták. Útvonala: Aubrac, Espalion, Estaing, Conques, Figeac, Marcillac, Lactoure, Eauze, Aire sur Adour, Ostabat. Itt találkozik a következő két úttal.

[szerkesztés] Via Lemovicensis

Vézelaynél indultak el a zarándokok ezen az úton. A további települések, melyeken az út áthaladt: Nevers, Bourges, Déols, Saint Leonard de Noblat, Limoges, Périgueux, La Réole, Bazas, Saint-Sever és Ostabat.

[szerkesztés] Via Turonensis

A negyedik út Tours-on át vezetett, innen kapta a nevét. A németalföldi és az Észak-Franciaországból érkező zarándokok használták. Útvonaluk: Párizs, Longjumeau, Montlhéry, Étampes, Orléans, Tours, Poitou, Montbazon, Sainte Catherine de Fierbois, Châtellerault, Poitiers, Lusignano, Melle, Saint Jean d'Angély, Saintes, Bordeaux, Dax, Ostabat.

Az utóbb említett három út Ostabatban egyesült, és innen együtt vezetett át a Pireneusokon Saint Jean Pied de Port után az Ibañeta-hágón. A spanyol oldalon az első település Roncesvalles. Ez az út Pamplona (Navarra tartomány) után Puente la Reinánál csatlakozott a Toulouse-ból érkező úthoz.

[szerkesztés] Camino Frances

Francia útnak nevezik a már egyesült négy út találkozási pontjától induló utat, mely végigvezet egészen Composteláig. Állomásai: Estella, Los Arcos, Logroño, Nájera, Santo Domingo de la Calzada, Belorado, San Juan de Ortega, Burgos, Frómista, Sahagún, León, Astorga, Ponferrada, Villafranca del Bierzo, O Cebreiro, Sarría, Portomarín, Arzua, és végül a célpont, Santiago de Compostela.

[szerkesztés] Napjaink zarándokai

Ma már nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Camino-t, vagy annak egy részét végigjárják. 1993-ban július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esett, ezért ún. Szent év volt. Ebben az esztendőben Galícia tartomány különös figyelmet fordított az útra, elindította a Xacobeo 93 nevű kampányt, melynek keretében számos zarándokszállást, útjelzőt felújítottak. A zarándokok száma az ezredforduló után 50000 felett van. A 2004-es szent évben pedig minden addigi rekordot megdöntött. Ebben az esztendőben a zarándokok száma megközelítette a 180000-t.

[szerkesztés] Források

Czellár Katalin: A Szent Jakab-út: Santiago de Compostela zarándokútjai (ISBN 9638347813)
Pierre André Sigal: Isten vándorai (ISBN 963282234X)
Baán Csaba: Pamplonától Santiagóig (ISBN 9634309976)
Tolvaly Ferenc: El Camino - Az út (ISBN 9639593249)
Shirley MacLaine: Camino: a lélek utazása (ISBN 9635285523)
Paulo Coelho: Egy mágus naplója (ISBN 9631940766)