Szent Ireneus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szent Ireneus

Szent Ireneus, Irenaeus, Eirénaiosz (Szmürna?, Kis-Ázsia, Kr. u. 140 körül - Lugdunum, ma Lyon, Franciaország, Kr. u. 202?) görög nyelvű ókeresztény író, püspök, az egyházatyák egyike

Ifjúságáról szinte semmit sem tudunk, egy írásában ő maga hivatkozik arra, hogy Szmürnai Szent Polükarposz ismertette meg az egyházi hagyományokkal. 177-ben lett Lugdunum püspöke, ezután tevékeny részt vállalt a korabeli egyház belső vitáiban, ezért mondja Caesariai Euszebiosz, hogy rászolgált nevére, Eirénaiosz ugyanis görögül annyit tesz: békés. Az életéről szóló legenda szerint mártírhalált halt.

Főműve az „Elenkhosz kai anatropé tész pszeudonomu gnószeósz" (Az úgynevezett „tudás" (azaz a gnózis) bírálata és cáfolata). E művének ismertebb címe a latin „Adversus Haereses" (Az eretnekségek ellen). A mű eredeti görög szövege elveszett, csupán egy pontos latin fordítása illetve szír fordítástöredékek maradtak fenn. A könyv egy nagyszabású áttekintés a Kr. u. II. századi gnosztikus nézetekről. A mű 1. könyve a gnosztikus tanok ismertetése, a 2-4. ezek cáfolata, mégpedig először a józan értelem, majd a szent hagyomány, végül a bibliai tanúhelyek szerint, az 5. könyv az eszkatológia kifejtése.

„Epeideixisz tu aposztoliku kérügmatosz" (Az apostoli tanítás szemléltetése) című műve századunkban bukkant fel örmény fordításban. Egyéb műveiből mindössze töredékek maradtak fenn.

[szerkesztés] Források

• Teológiai kislexikon
• Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma, Szent István Társulat 1988.