Szabó bácsi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szabó János (Zaguszény, 1897. – Budapest, 1957. január 19.) gépkocsivezető, az 1956-os forradalom idején a Széna téri ellenálló csoport legendás parancsnoka, akit mindenki Szabó bácsi néven ismert. A forradalmat követő megtorlások során kivégezték.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Édesapja tanító volt, de meghalt, amikor János hároméves volt. Édesanyja elhagyta a gyermeket, aki így először menhelyen nevelkedett, majd egy család vette magához 15 éves koráig. Temesváron két polgári iskolát végzett el és megszerezte a géplakatosi szakmát.
"Szerény kisöreg volt" - emlékszik meg róla Gosztonyi Péter, aki 1956. november 3-án találkozott vele, amikor Szabó bácsi hiába kereste Maléter Pált a Kilián laktanyában. Ugyancsak Gosztonyi megemlékezése szerint a műegyetemisták "56 Bem apójának" nevezték Szabó bácsit.
[szerkesztés] 1956-ban
Az ellenállókhoz október 26-án csatlakozott. A tömegben állva figyelte, ahogy beérkezett egy fegyverekkel megrakott teherautó. A felkelők szóltak az ott állóknak, hogy segítsenek lerakodni. Szabó bácsi saját elbeszélése szerint ő maga is bevitt pár puskát és amikor nézegetni kezdte az egyiket, valaki azt mondta neki. "Na bátyám, ha már a kezében van, tartsa is meg, és maradjon köztünk azzal a nagy bajuszával, legalább megismerjük." Szóba elegyedett a "fiatal gyerekekkel", és miután úgy látta, ugyanazt akarják, amit ő, úgy döntött, hogy tényleg marad. Szabó bácsi a későbbiekben is nagyon népszerű volt a Széna téren harcoló pesti srácok közt és részben ennek köszönhette, hogy végig megmaradt főparancsnoknak. (A Corvin közben leváltották a fővezért és más csoportoknál is gyorsan változott a vezetés.)
[szerkesztés] A fegyverszüneti tárgyalások
Eörsi László történész habozó, óvatos vezetőnek mutatja be Szabó bácsit, aki hajlott arra, hogy a konfliktusok helyett kompromisszumos megoldásokat keressen, arra is képes volt azonban, hogy keményen és határozottan képviselje emberei és a forradalom érdekeit.
Az október 25-án alakult Széna téri csoportot a másnap este tárgyalásra érkező Kővágó Sándor alezredes, a Bem laktanya parancsnoka szerint kezdetben nem Szabó bácsi, hanem egy nem azonosított egyetemista vezette, aki határozottan visszautasította a fegyverletételt a szovjetek kivonulásáig és az ÁVH feloszlatásáig.
Az alezredes másnap már Szabó bácsival találkozott, mint a csoport vezetőjével, aki hajlandó volt tárgyalni arról, hogy ne lőjenek a szovjetekre és hogy küldjék haza a tizenhat éven aluliakat. Ezek egy része valóban haza is ment, a legtöbben azonban nem voltak hajlandóak.
Még ugyanaznap este Deák Ferenc őrnagy a Forradalmi Szövetség vezetőivel, Butkovszky Emánuellel és Kovács Dénessel ismét a Széna téren jártak, ahol ismét tárgyaltak a felkelőkkel, köztük Szabó bácsival és Bán Róbert és Ekrem Kemál parancsnokhelyettesekkel. A felkelők felhördültak, amikor a katonák reggel hét óráig fegyverletételre szólították fel őket a szabad elvonulás fejében.
A tárgyalás forró légkörben folyt - egy ízben a fegyverletételt követelő Kovács Dénesre fegyvert is fogtak, Deák őrnagyot pedig állítólag géppisztollyal térítették vissza, mikor el akart rohanni - és Eörsi László szerint Szabó bácsi hajlott volna arra, hogy teljesítsék a katonák követelését (és ajánlatát, hogy a 18 évnél idősebb felkelők fegyveres őrségben maradhatnak a Klement Gottwald Gyárban), de végül a mindezeket határozottan elutasító társai mellé állt.[1] Deák azzal fenyegette őket, hogy harckocsikkal megerősített lángszórós és vegyi alakulatokkal megsemmisítik a csoportot. A döntést Szabó bácsi hozta meg, hogy senkit nem küldenek haza, másnap reggel azonban a csoport nem vállalta az egyenlőtlen harcot a magyar katonák, rendőrök szovjet harckocsikkal megerősített támadása ellen. Szabó bácsi adta ki a parancsot, hogy hagyják el a bázist, mert azt a tankok rommá fogják lőni, de másnap térjenek vissza (később a tárgyalásokat követően a felkelők valóban visszakapták).
A felkelők, főleg a saját lakhelyükről kiszorított ipari tanulók, nem nyugodtak bele a fejleményekbe. A fegyverszüneti tárgyalásokban ezután Ekrem Kemálnak jutott főszerep. Október 29-én megszületett a megegyezés, a felkelők együtt járőrözhettek a honvédekkel.
Szabó bácsi ekkor mutatta meg "másik", konfliktusvállaló arcát. Súlyos vitája volt a megállapodást megkötő Ekremmel, amiért nem követelte ki, hogy az elkobzott fegyvereket is visszaadják felkelőknek. Sérelmezte, hogy Ekrem Kemál az ő kikerülésével kötötte meg a "Tüzet szüntess!" egyezményt. ("Parázs vita keletkezettt, mire ő az automata puskáját rámfogta azzal a kijelentésel, hogy inkább agyonló, de nem hagy magának dirigálni" - emlékezett vissza vitájukra Ekrem Kemál).
Ezután a Bem laktanyába is bement még aznap délelőtt és azzal fenyegette meg a katonákat, hogy felmondja a megegyezést. Miután a rendőrség is elégedetlen volt, új tárgyalások kezdődtek, amelyeknek a Köztársasági téri csata híre vetett végett: Szabó bácsi sietve elhagyta a laktanyát a hírnökkel együtt.
[szerkesztés] Érdekességek
Szabó János egyike annak a két közismert magyarnak, akit a családi nevét a bácsi szóval egybefűzve emlegetnek és így is általánosan ismert, kiről van szó. (A másik „Öcsi bácsi”, vagy „Puskás Öcsi”, azaz a legendás labdarúgó Puskás Ferenc.)
Based on work by