Seiji Ozawa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Seiji Ozawa (Fenytien (most Shenyang), Liaoning tartomány, Kína 1935. szeptember 1.) japán karmester

[szerkesztés] Élete

Seiji Ozawa japán szülők gyerekeként született meg Kínában. Már fiatal korában magánúton zongorázni tanult, Johann Sebastian Bach zenéit tanulta Noboru Toyomasunál. Miután befejezte a Seijo Junior iskolát, 16 évesen a Toho School of Music tagja lett, mint zongorista. Amikor két ujja alkalmatlanná vált a zongorázásra, figyelme a karmesterségre és a zeneszerzésre fordult, elkezdett tanulni Hideo Saitonál. Néhány évvel később már első szimfonikus zenekarának, a Nippon Hosso Kyokainak karmestere lett 1954-ben.

Ezután rövid időn belül a Japán filharmonikusok karmestere, négy évvel később pedig 1958-ban első díjat nyert a Toho School of Musicnál zeneszerzőként és karmesterként. Ezek után Párizsba költözött, 1959-ben első díjat kapott Besançonban. A díj magkapása után Charles Munch invitálására a Berkshire Music Center-ben , Tanglewoodba ment tanulni. 1960-ban elnyerte a Koussevitzky-díjat, Tanglewood legmagasabb díját, mint külföldi tanuló. Rövid idő múlva Berlinbe ment, Herbert von Karajan tanítványaként. Tanulmányai után Leonard Bernstein meghívta a New York-i filharmonikusokhoz a következő 4 évet ott töltötte.

Az 1960-as években karrierje kiteljesedett, 1962-ben bemutatkozott a San Franciscoi Szimfonikus zenekarban a Ravinia Fesztiválon. 1965-ben, miután elhagyta a New York-i Filharmonikusokat, a Ravinia Fesztivál művészeti igazgatója lett, ezzel egyidőben betöltötte a Torontói Szimfonikus Zenakar művészeti igazgatói székét is 1969-ig. Ebben a periódusban igazgatta a Philadelphiai, valamint a Bostoni és a Japán Filharmonikus zenekart is. 1970-ben a San Franciscoi Szimfonikusok zenei igazgatója, ebben az évben egyben a Berkshire Zenei Fesztivál zenei igazgatója is. 1973-ban elnyerte a Bostoni szimfonikusok zenei igazgatói posztját. 1976-ban Európában és Japánban turnézott a Bostoni szimfonikusokkal. 1980-ban elnyerte a Japán Filharmónikus Zenekar zenei igazgatói székét.

2002-ben elhagyta a Bostoni Filharmonikusokat, és a Bécsi Operaház zenei igazgatója lett. A 2002-es Újévi koncertet már az ő vezényletével láthatta a világ. Számos fiatal tehetség tanult nála. Karmesterségére jellemző az energia, személyes varázs, a zenekart általában pálca nélkül dirigálja.

[szerkesztés] Díjai

• 1958 – a „The Toho School of Music” első helyezése karmesterként és zeneszerzőként.
• 1959. a franciaországi Besançonban megtartott nemzetközi karmesterverseny első helyezése.
• 1960. Koussevitzky díj Tanglewoodban a külföldi karmesterek hallgatói között.
• 2000. a Harvard Egyetem tiszteletbeli doktora.
• 2001: a francia Académie des Beaux-Arts de l'Institut tiszteletbeli tagja.
• 2004. a Sorbonne Egyetem tiszteletbeli doktora.