Prudentius
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Prudentius, Aurelius Prudentius Clemens (Saragossa vagy Calahorra, Kr. u. 318 körül - ?, Kr. u. 405 körül) hispániai latin költő.
[szerkesztés] Élete
Életéről mindössze versei előszavában tudósít szűkszavúan, egyébként is szerényen nyilatkozik magáról. Retorikai tanulmányok és állami hivatal után fordult -talán Szent Ambrus ösztönzésére- a költészethez.
[szerkesztés] Művei
A késő ókori világ legnagyobb keresztény költője. A „Cathemerinon liber" (A napszakokra énekelt himnuszok könyve) 12 himnuszt tartalmaz, ezek egy része a katolikus himnuszgyűjteménybe is bekerült (például „Ales diei nuntius": Babits Mihály: A hajnal szárnyas hírnöke). Az Ószövetség alapján új mitológiát szerkesztett, s a középkor számára iskolát teremtett az allegorizálással. A 12 himnuszban teljesen kidolgozta Mózes és Jézus párhuzamát, hogy Mózes alakjában Krisztust jelképezhesse. A gyűjtemény egyik legszebb darabja a „Hymnus Matutinus" (Hajnali himnusz):
- Éj, homály és fellegek,
- Ködös, kavargó torlatok:
- Kél már a fény, fehér az ég,
- Krisztus közelg, távozzatok!
- A föld homálya megtörik,
- Dárdáit szórja már a fény.
- A tárgyak színe visszatér
- Ő tündöklő tekintetén.
- (.....)
- Kiket még elsodor az éj,
- Fekete rút felhőibe,
- Szelíd arcod ragyogja be,
- Te hajnalcsillagos király!
- Szent, ki előtt ocsmány szurok
- Tündöklő tejjé változik,
- S ében kristállyá: eltöröld
- A bűn halálos kékeit.
- (Sík Sándor fordítása)
Kevésbé költői második versciklusa, a „Peristephanon" (A mártírkoszorúkról). A 14 vers hispániai, afrikai és római mártírok tiszteletére íródott, a 14 soros rövid költeménytől az 1140 soros kiseposzig. Egyéb írásai polémikus vagy telógiai jellegűek. Az „Apotheosis" (Megtestesülés) Krisztus megtestesülésének, a Szentháromságnak a doktrínáját fejti ki mintegy 1000 hexameterben.
Legnagyobb költői teljesítménye a keresztény óda megteremtése. Technikájának alapját Horatius és Vergilius, illetve Seneca és Lucanus jelenti. A középkor legnépszerűbb antik költője volt, több mint 300 kéziratban hagyományozták műveit.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)