Proklosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Proklosz, Proklos, Proclus (Konstantinápoly, Kr. u. 412. február 8. - Athén, Kr. u. 485. április 17.) Görög neoplatonikus filozófus és író

Alexandriában az Idősebb Olümpiodórosznak, Athénban az újplatonikus Plutarkhosznak és Szürianosznak a tanítványa volt, majd az athéni újplatonikus iskolát vezette. Életrajzát tanítványa, Marinosz írta meg. Fönnmaradtak Platón „Timaiosz", „Állam", „Kratülosz", „Parmenidész" és „Első Alkibiadész" című műveihez, valamint Eukleidész „A geometria elemei" 1. könyvéhez írott kommentárjai. Önálló iratai közül a „Sztoikheiószisz theologiké" (Teológiai alapvetés) és az „Eisz tén Platónosz theologian" (Bevezetés Platón teológiájába) gyakorolta az utókorra a legnagyobb hatást. Mindkét mű teljes egészében fennmaradt. Az újplatonikus filozófia Proklosznak e műveiben nyerte el végleges formáját. Minden eddiginél szigorúbb és finomabb formáját szerkesztette ő meg a bölcseletnek, amelybe a teljes platóni-plótinoszi és részben az arisztotelészi filozófia fogalmait is beledolgozta. A lélekről alkotott tanítás kibővítésével Proklosz az elődeinél pontosabb magyarázatát adta a misztika központi jelentőségű mozzanatának, az „eksztaszisz"-nak, amelynek során a lélek közvetlenül megérinti az Ős-egyet. Hatása a bizánci, s ezen keresztül közvetve a keresztény misztikára jelentős. 18 könyvből álló, a kereszténység ellen írott munkája elveszett.

A latin és a muszlim filozófiára nagy hatást gyakorló „Liber de causis" (Az okokról) című műve, amelyet a középkorban Arisztotelész művének ismertek, valójában a „Teológiai alapvetés" parafrázisa. Kitűnő költő is volt, rán maradt több himnusza is. Neve alatt fennmaradt egy „Khrésztomatheia" (Szöveggyűjtemény) is, ennek szerzősége azonban vitatott.