Pogány Móric
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Pogány Móric (Nagyenyed, 1878. augusztus 13. – Budapest, 1942. július 4.) építész
[szerkesztés] Életpályája
1895-ben Kolozsváron Pákey Lajos irodájában kezdte pályáját, majd 1908-tól Budapesten Tőry Emillel létesített társas viszonyt. Ennek a korszaknak a kiemelkedő alkotása volt a torinói világkiállítás magyar pavilonja, amely a Lechner Ödön által elindított magyaros stíluskeresés szép példája. A sátorarchitektúrát mint ősmagyarnak tartott építészeti formát alkalmazta. Az Adria Biztosító épületénél már modernebb szerkezetet használt, Lajta Béla hatására. Később önálló irodát nyitott; nála dolgozott a fiatal Kós Károly is egy időben. 1926-ban Träume eines Baumeisters (Egy építőmester álmai) címen publikálta tollrajzait.
[szerkesztés] Művei
- Legismertebb műve a Batthyány-emlékmécses Budapest V. kerületében. A tervpályázatot Pogány 1907-ben nyerte meg; az emlékmécsest 1926-ban állították fel.
- A torinói világkiállítás magyar pavilonja (1911) (Tőry Emillel és Györgyi Dénessel).
- Első díj a bécsi Osztrák-Magyar Bank székházpályázatán (Tőry Emillel, 1912)
- Az Adriai Biztosító Társulat székháza (Budapest, Deák tér,később. Budapesti Rendőrkapitányság, ma: Hotel Méridien, tervpályázat alapján, Tőry Emillel)(1912 – 1918)
- A Nemzeti Színház pályaterve (1913, Tőry Emillel) (a kivitelezésére nem került sor)
- Lakóházervek
- urbanisztikai elképzelések,(pl. Lágymányos, 1930).
- A sátoraljaújhelyi kultúrpalota
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Magyar Életrajzi Lexikon
