Nagyenyed

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Wikimedia Commons tartalmaz Nagyenyed témájú médiaállományokat.

Nagyenyed (románul Aiud, németül Strassburg am Mieresch, más néven Enyeden, latinul Egidiopolis, vagy Brucla): város a mai Romániában Fehér megyében. Közigazgatásilag Alsóorbó, Csombord, Felenyed, Kisapahida, Marosgombás, Muzsnaháza és Tilra tartozik hozzá.

Nagyenyed helye Romániában

[szerkesztés] Fekvése

Gyulafehérvártól 30 km-re északra a Maros jobb partján fekszik. (é. sz. 46°17′60’’ k. h. 23°43′0’’)

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve puszta személynévből származik. Ennek eredete a magyar Egyed személynév, mivel templomának Szent Egyed a védőszentje. Előtagja a Szászsebes és Vízakna közti Kisenyedtől különbözteti meg.

Nagyenyed látképe

[szerkesztés] Története

A szász alapítású várost először 1299-ben említi oklevél. Helyén egykor római castrum állott. Vártemplomát 1333 és 1335 között építették polgárai. Az árpád-kori várat a 14. és 15. században bővítették, nyolc torony őrizte. 1437-ben a parasztsereg elfoglalta, de rövidesen feladta. 1600 szeptember 17-én Mihály vajda, majd Basta is felégette. 1658-ban a tatárok rabolták ki, 1662-ben ide helyezték át Gyulafehérvárról a leégett főiskolát és kollégiumot. 1704. március 13-án Rabutin gyújtotta fel, a város védelmében 30 diák esett el, emlékművük a Kápolna-dombon áll. 1849. január 8-án az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópa vezette román felkelők pusztították el. A lakosság nem hitte, hogy az addig békés románok bántanák őket. Aztán január 8-án este, a görögkeleti karácsony idején, elszabadult a pokol. 4000 védtelen embert mészároltak le a felbújtatott csapatok. Sokan megfagytak a kegyetlen hidegben. A vártemplomban kitarthattak volna, csak nem számítottak veszélyre. A vérengzés január 17-ig tartott. A halottakat a vársáncba, az óvoda udvarára és felét az addig mészégetõ gödörnek használt, a vár sáncai melletti gödörbe temették, ahol az emléktábla áll.

Nagyhírű református kollégiumát 1622-ben Bethlen Gábor alapította, ahol kiváló tanárok tanítottak, sok neves ember került ki falai közül. Innen indult Kőrösi Csoma Sándor ázsiai útjára.

1910-ben 8663 lakosából 6497 magyar, 1940 román és 163 német volt. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásának székhelye volt. 2002-ben társközségeivel együtt 28 934 lakosából 22 596 román, 4787 magyar, 1464 cigány és 44 német volt.

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1759. október 17-én Sipos Pál író.
Itt született 1779. október 28-án Baricz György mérnök, műfordító.
Itt született 1825 június 15-én Szász Károly költő, műfordító.
Itt született 1846-ban Antal Géza orvos, az urológia nagy tudósa.
Itt született 1878. augusztus 13-án Pogány Móric építész, a Batthyány-örökmécses tervezője.
Itt született 1890-ben Makkai Sándor református püspök, történész, egyetemi tanár.
Itt született 1895. február 6-án Dési Huber István, grafikus és festőművész.
Itt született 1913-ban Jékely Zoltán költő.
Itt halt meg 1816-ban Benkő Ferenc (kisbaconi) lelkész, mineralógus