Pergamon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pergamon, (vagy Pergamosz, latinul: Pergamus vagy Pergamum; ma Bergama, Törökország) egy ókori görög város volt Kis-Ázsia északnyugati partvidékén (Anatólia).

Tartalomjegyzék 1 A név eredete 2 Története 3 A könyvtár és a pergamen 4 A feltárás 5 Források

[szerkesztés] A név eredete

Homérosz Iliászában Trója fellegvárát jelenti; de inkább ismert arról, hogy egyben egy, a Kaikosz folyó mellé települt müsziai város neve is, amely másfél évszázadon át (Kr. e. 282-133-ig) a Pergamoni birodalom központjaként és fővárosaként játszott jelentős szerepet.

[szerkesztés] Története

A települést Xenophón görög hadvezér és történetíró említi először, Kr. e. 400. körül, Anabaszisz, illetve Hellénika című műveiben, de igazi jelentőségre csak mintegy száz évvel később tett szert, amikor Lüszimakhosz trák király a pergamoni fellegvárban helyezte el (akkori szemmel nézve jelentős vagyont, mintegy kilencezer tálentumot őrző) kincstárát. A király pergamoni helytartója, Philetairosz azonban Kr. e. 282-ben elárulta az uralkodót, és annak ellenfeléhez Szeleukoszhoz pártolt át, aki ezért cserébe, Lüszimakhosz legyőzése után engedte, hogy vazallusa a korábbiaknál lényegesen nagyobb önállóságot élvezzen a város irányításában. Philetairosz utódai, Eumenész, illetve I. Attalosz uralkodása alatt Pergamon végleg függetlenedett a Szeleukida birodalomtól, és az azt, valamint a többi makedón utódállamot megdöntő Rómával alakított szövetséget, ami kedvezően hatott a birodalom fejlődésére. Folyamatosan növelni tudta kiterjedését, előbb Müsziát, Phrügiát és Lüdiát, majd Lükaoniát, Piszidiát és Pamphüliát magához csatolva, az Attalidák alatt a leghatalmasabb ország lett Kis-Ázsiában. Az uralkodók a birodalom kulturális életének színvonalát is igyekeztek növelni, hírneves iskolával, műemlékekkel és könyvtárral díszítették városukat (a műemlékgyűjtemények és a könyvtárak tartalmát sokszor rablással gyarapítva). Kr. e. 133-ban az utolsó pergamoni uralkodó, az utód nélkül elhunyt III. Attalosz, birodalmának örökösévé a római államot tette meg, amely az Arisztonikosz nevű trónkövetelőt legyőzve, Kr. e. 129-ben Asia néven római tartományt alakított belőle.

[szerkesztés] A könyvtár és a pergamen

II. Eumenész nagy műveltségű uralkodó volt, aki az alexandriai könyvtár mintájára megalapította a pergamoni könyvtárat. Az egyiptomi Ptolemaioszok a rivalizálás miatt megtiltották a papirusz kivitelét számukra. Ennek a kényszernek a hatására kifejlesztették a pergament, azaz az állati bőrből fehérített, véknyított, kétoldalas írásra alkalmas lapokat. A pergamen lapokat, a korábbi tekercsekkel ellentétben, könyv formában lehetett használni.

[szerkesztés] A feltárás

A Pergamoni ásatások, különösen Humann és Conze kutatásai (1878-1886) gazdag anyagot szolgáltattak a Kr. e. III. és II. sz. görög kultúrájának ismeretéhez. Szerintük a város a várhegy környékén teraszokon épült, melyeket gondosan aláfalaztak, az alsóbb szinteken több híres szentély (Aklepios, Athéna), a színház és a csarnokokkal ellátott könyvtárépület; fent a hegytetőn a királyi palota és a Trajaneum (a római világuralom temploma) volt megtalálható. A legismertebb azonban a piac felett kiásott Zeusz-oltár, melynek domborművei az isteneknek a gigászokkal való küzdelmét ábrázolják, központban Zeusz és Pallasz Athéné alakjaival. Az oltár korhűnek szánt rekonstrukciója Berlinben a Pergamon Múzeum egyik legfőbb nevezetessége.

[szerkesztés] Források

• http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/muvtort/tevan/html/fejez7.htm
• http://www.hupe.hu/info/kg/cikkek/2003_1.pdf

---