Paul von Hindenburg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Paul von Hindenburg

Paul von Hindenburg (Posen, 1847. október 2. – Neudeck, 1934. augusztus 2.) német tábornok, köztársasági elnök.

[szerkesztés] Életpályája

[szerkesztés] Katonaként

A Hindenburg-család élete a 13. század óta egybeforrt a katonasággal. A porosz katonatisztként részt vett az 1866-os osztrák-porosz háborúban, és az 1870-71-es franciák ellen vívott csatákban is. Ezután a vezérkarhoz került, de 1911-ben önszántából visszavonult az aktív szolgálattól. Az I. világháború idején visszahívták katonai szolgálatra, és vezérkari főnökével, Ludendorff tábornokkal együtt rábízták a kelet-poroszországi haderők vezetését. A nagy orosz túlerővel szemben brilliáns védekezési taktikát mutatott be. Ez a győzelem nemzeti hőssé tette, és megbízták a keleti front főparancsnokságával, itt erős befolyással rendelkezett az osztrák-magyar csapatok felett is. 1916 augusztusában Falkenhayn utódaként főparancsnok lett, és Ludendorff-fal együtt diktátora lett Németországnak, minden erőt a háború folytatásához csoportosított. A nyugati fronton kis ideig sikerült megmenteni seregét a vereségtől, de a kapituláció biztossá vált. A háború végeztével visszavonult.

[szerkesztés] Köztársasági elnökként

1925-ben, Ebert halála után a weimari köztársaság elnöke lett, ezt a posztot haláláig betöltötte. Az egyre többet betegeskedő idős ember nem tudott ellenállni a nácik befolyásának. Adolf Hitlert 1933-ban kancellárrá nevezte ki, aki Hindenburg halála után az elnöki posztot is magához ragadta.