Jékely Zoltán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Jékely Zoltán (Nagyenyed, 1913. április 24. – Budapest, 1982. március 20.) író, költő, műfordító.

[szerkesztés] Élete

Apja Áprily Lajos volt. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Bethlen Kollégiumban kezdte, majd a kolozsvári Református Kollégiumban folytatta és Budapesten fejezte be. 1935-ben a budapesti egyetmen szerzett doktori fokozatot magyar irodalomtörténetből, művészettörténetből és művészetfilozófiából. 1935 és 1941 között az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa volt, 1941-től 1944 őszéig a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban dolgozott, 1946-ban visszatért a Széchényi Könyvtárba. 1954 után szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként dolgozott. A világirodalom nagyjai közül Jean Cocteau, Dante, Mihai Eminescu, Goethe, Alfred Jarry, Thomas Mann, Racine, Schiller, Shakespeare, Georg Trakl műveit fordította.

[szerkesztés] Művei

• A fekete vitorlás (regény), Budapest, 1957
• Bécsi bolondjárás (regény), 1963
• Csillagtoronyban (összegyűjtött versek), 1969
• Isten madara (elbeszélések), 1973
• Az idősárkányhoz (versek), 1975
• Csodamalom a Küküllőn (verses mesék), 1978
• Angyalfia (novellák), 1978
• Őszvégi intelem (versek), 1979
• Évtizedek hatalma (versek), 1979

[szerkesztés] Díjai

• Baumgarten-díj (1939)
• József Attila-díj (1970, 1979)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Szikla-himnusz
• Tavasz van gyermekek
• Arcképe
• Magyar Életrajzi Lexikon