MiG–17

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

MiG–17
MiG–17PF a Szolnoki Repülőmúzeumban
Műszaki adatok
NATO-kód	Fresco
Funkció	vadászrepülőgép
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1950. január 14.
Szolgálatba állítás	1952. október
Gyártási darabszám	10 000 felett
Méretek
Hossz	10,36 m
Fesztáv	9,63 m
Magasság	3,80 m
Szárnyfelület	22,60 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg	3 930 kg
Maximális felszállótömeg	6 286 kg
Hajtómű
Hajtómű	1 db Klimov VK–1F utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	33,1 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Maximális sebesség	1 144 km/h 3000 méteren
Hatósugár	1 030 km
Legnagyobb repülési magasság	16 600 m
Emelkedőképesség	65 m/s
Szárny felületi terhelése	237 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány	0,63
Fegyverzet
Beépített gépfegyver	1 db Nugyelman N–37 gépágyú, 40 db lőszerrel 2 db Nugyelman-Rihtyer NR–23 gépágyú, egyenként 80 db lőszerrel

A MiG–17 (NATO-kódja: Fresco) a Szovjetunióban a Mikojan-Gurjevics Tervezőirodában kifejlesztett első generációs sugárhajtású vadászrepülőgép. 1952-ben állították szolgálatba, Lengyelországban és Kínában is gyártották. Különböző változataiból több mint 10 000 db készült.

Tartalomjegyzék

1 Története
2 Szerkezeti kialakítása
3 Fegyverzete
4 Licensz-változatok
- 4.1 Lengyelország
- 4.2 Kína
5 Harci alkalmazása
6 Típusváltozatok
7 Alkalmazó országok
8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

A MiG–17 tervezése 1949-ben kezdődött az OKB–155 tervezőirodában. Az első prototípus 1950-ben szállt fel először. A repülőgépet a korábbi, sikeres konstrukciónak bizonyult MiG–15 továbbfejlesztésével alakították ki, szerkezete nagyrészt megegyezik azzal. A legjelentősebb módosítás az új, kettős nyilazású szárny alkalmazása volt. Belső, törzs közeli részének nyilazási szöge 45°, külső részének a nyilazása pedig 42°. További jól látható különbség a MiG–15-höz viszonyítva a szárnyak felső felületén alkalmazott három-három terelőlap, míg a MiG–15-én csak kettő volt. Elődjével ellentétben a törzs hátsó-alulsó részén, a hajtómű alatt egy vékony pótvezérsíkot kapott. A MiG–17-be a MiG–15-nél is alkalamzott Klimov VK–1 gázturbinás sugárhajtóművet építették, de néhány későbbi válozat már a VK–1 utánégetővel felszerelt változatát, a VK–1F hajtóművet kapta.

Az első, SZI gyári típusjelzésű prototípus Ivan Ivascsenko berepülőpilótával 1950. január 14-én repült először. A berepülések az SZI 1950. március 17-i balesete után a második, radarral felszerelt, SZP–2 prototípussal folytatódtak. 1951-ben egy kétdarabos előszéria készült. A gépekel folytatott próbák kedvező tapasztalatai után 1951. szeptember 1-én döntöttek a sorozatgyártásról, amely augusztusban idult be. A sorozatgyártás során többször modernizálták és többféle alváltozatát alakították ki. A radarberendezéssel felszerelt változatát MiG–17P típusjellel gyártották. 1953-tól gyártották az utánégetős gázturbinás sugárhajtóművel felszerelt változatát, a MiG–17F-t. 1956-ban 46 db radarral és utánégetővel felszerelt MiG–PF változatot átalakítottak a Kalinyingrad K–5 rakéta hordozására, ez a változat a MiG–17PM típusjelet kapta. Kisebb menyiségben fényképezőgéppel felszerelt felderítő-változat is készült. A MiG–17 sorozatgyártása 1958-ig folyt a Szovjetunióban. Ezt követően már csak Lengyelországban, legtovább pedig Kínában gyártották.

[szerkesztés] Szerkezeti kialakítása

A MiG–17 teljesen fémépítésű, duraluminiumból készült középszárnyas, egyhajtóműves repülőgép. Szárnyai erősen nyilazottak, belső része trapéz alakú. Mindkét szárnyon légterelő lapok találhatók. A törzs félhéj-szerkezetű. Az orr-részben kapott helyet a levegőbeömlő nyílás. A levegő-csatorna a pilótafölkét kétoldalról kerüli meg, és a hajtómű előtt egyesül. A törzs hátsó részében helyezkedik el a gáztrubinás sugárhajtómű, amelynek javtásához vagy cseréjéhez a törzs hátsó része teljes egészében leszerelhető. A pilótafülke túlnyomásos, amelyben 250 m-es minimális alkalmazási magasságú katapultülés található. A repülőgép a tözs oldalára szerelt, hidraulikus féklapokkal rendelkezik. Futóműve hagyományos, hárompontos, Az orrfutó a törzsbe, a főfutók a szárnyba húzhatók be. A beépített VK–1 gázturbinás sugárhajtómű tolóereje 25,5 kN, a VK–1F változat tolóereje utánégető-üzemmódban 33,1 kN. A törzsben elhelyezett két üzemanyagtartály össz-térfogata 1415 l. A szárnyakra két, egyenként 400 l-es üzemanyag-póttartály függeszthető.

[szerkesztés] Fegyverzete

A nappali vadász-változatok (MiG–17 és MiG–17F) két Nugyelman-Rihtyer NR–23 23 mm-es gépágyúval, valamint egy db Nugyelman N–37 37 mm-es gépágyúval voltak felszerelve. A két 23 mm gépágyúnak egyenként 80 db-os, a 37 mm-es gépágyúnak 40 db-os volt a lőszerjavadalmazása. A gépágyúkat a törzs orr-részében, a levegőbrömlő nyílás előtt építették ke. A három gépágyú karbantartásoz, javításhoz egy egységként kiszerelhető volt. A radarral felszerelt változatoknál (MiG–17P, MiG–17PF) a 37 mm-es gépágyú helyére is egy NR–23 gépágyú került a radar okozta tömegnövekedés kompenzálására. Minhárom gépágyú 100 db lőszerjavadalmazással rendelkezett. Mindegyik MiG–17-változat alkalmas volt 100 kg-os légibombák hordozására, amelyeket a szárnyak alatt lehetett rögzíteni. Ezekre a rögzítési pontokra 400 l-es üzemanyag-póttartályt is lehetett szerelni. A MiG–17 PM-változata volt az egyetlen, amelynél rendszeresítették a K–5 vezetősugaras irányítású légiharc-rakétákat. Több országban módosították az ott üzemeltetett MiG–17 repülőgépeket, így többféle helyi változat alakult ki. Egyes gépeken alkalmaztak földi célok elleni nemiráyított rakétákat is.

A MiG–17 nappali vadász-változata nem rendelkezett radarberendezéssel. Az éjszakai harcra alkalmas MiG–17P-nél jelent meg az RP–1 Izumrud radar az orr-részbe építve. A MiG–17PF kezdetben szintén Izumrud radart kapott, a későbbi példányokat azonban már a modernebb RP–5 Izumrud–5 radarberendezéssel szerelték fel. A MiG–17PM változat ugyancsak Izumrud radarral rendelkezett, amely a célfelderítésen kívűl a légharc-rakéták célravezetését is biztosította.

[szerkesztés] Licensz-változatok

A Lengyelországban gyártott vadászbombázó változat, a Lim–6bis

[szerkesztés] Lengyelország

Lengyelország 1955-ban kapta meg a MiG–17 gyártási jogát a Szovjetuniótól. A gépet Lim–5 típusjelzéssel a Polskie Zakłady Lotnicze (PZL) mieleci gyára gyártotta. A Lim típusjelzés a Licencyjny myśliwiec ("Licensz-vadászgép") lengyel kifejezésből származik. Az első lengyel változat 1956. november 28-án készült el, a gyártás 1960-as beszüntetéséig összesen 477 db Lim–5 készült Mielecben. Lengyelországban gyártották a Lim–5 AFA–39 fényképezőgéppel felszerelt felderítő változatát Lim–5R típusjelzéssel, a gyártási darabszám azonban nem ismert. 1959–1960-ban 129 db MiG–17PF is készült a PZL-nél Lim–5P típusjellel. A PZL néhány saját változatot i kifejlesztett. 1960-ban a PZL elkészített egy földi támogató váltoatot, amelyet 1960-ban Lim–5M jelzéssel gyártottak, majd 1963-tól a továbbfejlesztett Lim–6bis készült, később pedig a Lim–6M. A Lim-6-nak két felderítő változatát is kifejlesztették Lengyelországban: a Lim–6R-t és a Lim–6MR-t. A földi támogató változatok a MiG–17 eredeti fegyverzetén túl 57 mm-es nemirányított rakétákkal voltak felszerelve.

[szerkesztés] Kína

Kínában az első MiG–17-t 1956-ban szerelték össze, akor még a Szovjetuniótól kapott alkatrészekből. Ezek a gépek egyes források szerint Kínában J–4 típusjellel üzemeltek. 1957-re azonban Shenyangban már megszervezték a MiG–17 kínai sorozatgyártását. A kína, hazai használatra szánt változat típusjelzése J–5 volt, az exportra került gépek F–5 típusjelzést kaptak. 1964-től Kínában is gyártották a MiG–17PF-el megegyező, radarral felszerelt változatot, J–5A, illetve F–5A típusjellel. Kínában kifejlesztették a MiG–17 egyetlen kétüléses kiképző-gyakorló változatát is, amelyet JJ–5 (FT–5) jelzésel gyártottak. A JJ–5-höz a Kínában JJ–2 néven gyártott MiG–15UTI kétüléses pilótafülkéjét használták fel. Ezt a változatot 1966–1986 között gyártották, egyúttal ez volt a legtovább gyártott MiG–17 változat is. (Kínán kívül sehol – így a Szovjetunióban – sem készült kétüléses változata a MiG–17-nek. Kiképzési célokra mindenhol a MiG–15UTI kétüléses változatot használták.)

[szerkesztés] Harci alkalmazása

A MiG–17 első harci alkalmazására a vietnami háborúban került sor, melynek során az észak-vietnami erők nagy számban használták a típust. Habár lassúbb és korszerűtlenebb volt, mint a háborúban szintén alkalmazott MiG–21, a vietnemi pilóták kedvelték jó menőverezőképessége miatt. Előfordult, hogy jóval korszerűbb és gyorsabb amerikai vadászrepülőgépet is sikerült lelőni MiG–17-el. A gépet az arab-izraeli háborúk során az arab hadseregek oldalán is bevetették.

[szerkesztés] Típusváltozatok

A MiG–17PF orrába épített Izumrud–5 radarberendezés

MiG–17 – az alapváltozat Klimov VK–1 gázturbinás sugárhajtóművel felszerelve (NATO-kódja: Fresco–A)
MiG–17A – növelt üzemidejű változat Klimov VK–1A hajtóművel
MiG–17ASZ – földi támogató változat földi célok elleni 57 mm-es nemirányított rakétákkal felszerelve
MiG–17P – minden időben alkalmazható, radarral felszerelt változat (Fresco–B)
MiG–17F – Klimov VK–1F tánégetős gázturbinás sugárhajtóművel felszerelt változat (Fresco–C)
MiG–17PF – minden időben alkalmazható, Klimov VK–1F hajtóművel és radarral felszerelt változat (Fresco–D)
MiG–17PM – radarral felszerelt, a K–5 rakéták hordozására alkalmassá tett változat (Fresco–E)
MiG–17R – Klimov VK–1F hajtóművel és fényképezőgéppel felszerelt felderítő változat

[szerkesztés] Alkalmazó országok

A MiG–17-t üzemeltető országok

A MiG–17-t, valamint külföldi változatait, a Lim–5-t és a J–5/F–5-t a Varsói Szerződés összes országában, valamint számos fejlődő országban alkalmazták. Az üzemelteő országok: Afganisztán, Albánia, Algéria, Angola, Banglades, Bissau-Guinea, Burkina Faso, Bulgária, Csehszlovákia, Egyiptom, Etiópia, Indonézia, Irak, Jemen, Kambodzsa, Kína, Kongó, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyelország, Líbia, Madagaszkár, Mali, Magyarország, Marokkó, Mongólia, Mozambik, Német Demokratikus Köztársaság, Nigéria, Pakisztán, Románia, Szomália, Szovjetunió, Sri Lanka, Szudán, Tanzánia, Uganda, Vietnam, Zimbabve.

A MiG–17-t legtovább üzemeltető ország Albánia volt. Néhány üzemképes példánya magángyűjtők tulajdonában az Amerikai Egyesült Államokban is megtalálható. Magyarországon a MiG–17F és MiG–17PF változatok álltak szolgálatban 1955–1974 között.