Makuria

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A keresztény Núbia abban az időben, amikor még három államból állt. Makuria később bekebelezte Nobatiát. A Makuria és Alodia közti határ pontosan nem ismert, valahol a Nílus 5. éd 6. vízesése között lehetett

Makuria (arabul: مقرة; Mukurra) királyság volt a mai Egyiptom déli és Szudán északi részén. Egyike volt azoknak a núbiai királyságoknak, amelyek azután jöttek létre, hogy szétesett a régiót Kr. e. 800 és 350 közt uraló Kusita Királyság.

Területe kezdetben a Nílus harmadik vízesésétől az ötödik és hatodik vízesés közti földig terjedt. Az állam a Nílus völgyében feküdt, de uralta a keletre és nyugatra fekvő kereskedelmi utakat, bányákat és oázisokat is. Fővárosa Dongola volt - az államot gyakran ezen a néven is nevezték.

A 6. század végére Núbia keresztény hitre tért. A 7. században Egyiptomot lerohanták a muszlim arabok, akik 651-ben déli irányban is támadást indítottak, de visszaverték őket. A baktnak nevezett békeszerződés egészen a 13. századig biztosította a térség viszonylagos nyugalmát.

Makuria ezt a külső támadástól mentes időt arra használta fel, hogy terjeszkedjen. Mindjárt az arab invázió idején, vagy később, Merkuriosz király idején, meghódította a szomszédos Nabtiát. A 750 és 1150 között eltelt évszázadokban a királyság stabil és virágzó volt. A 14. században azonban a meg-megújuló egyiptomi támadások és a belső villongások megdöntötték.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Encyclopedia of the Orient, Szudán története (angolul)