Arabok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az arabok (arabul: عرب ʻarab) nagy és heterogén népcsoport, leginkább a Közel-Keleten és Észak-Afrikában élnek nagy számban.

Tartalomjegyzék

1 Az arabok története
2 Lásd még

[szerkesztés] Az arabok története

[szerkesztés] Az iszlám vallás térhódítása

Az arab világ

Az Arábiát lakó arabok zöme ló- és tevetenyésztő nomád beduin volt. Törzseik a száraz, sivatagos területeken egymás ellen harcoltak az életet adó vízért, az oázisok legelőiért, az állatállományért. Az arabok egy része kereskedéssel foglalkozott, ők bonyolították le a Jemen és Palesztina közötti forgalmat, és bekapcsolódtak a nagy közel-keleti közvetítő kereskedelembe. Jelentős települések alakultak ki a karavánutak mentén. Ilyen város volt Mekka (jelentése: teljes meghódolás istennek) a későbbi világvallás, az iszlám bölcsője. A városban élő Mohamed (570- 632) tevehajcsárból lett kereskedő. Beutazta Arábiát. Utazásai során megismerkedett a zsidó és keresztény vallással, melyekből sokat merített, mielőtt látomásai nyomán 610 táján új tanokkal lépett fel. Mohamed hamar követőkre talált a szegények között. Ezért rövidesen összeütközésbe került a Mekkát vezető gazdag kereskedőkkel, s híveivel együtt menekülni kényszerült. A közeli városban, melyet később Medinának (Medinat-al-Nabi= a próféta városa) neveztek el. Itt talált menedéket és támogatókat. A Mekkából való kivonulás éve (622), a hidzsra vált a mohamedán időszámítás kezdetévé. Medinában megerősödött a hit, és sok követőre talált a nomádok között. Mohamed eszméi, miután a mekkai kereskedőkkel is egyezségre (mekkai zarándoklat), fergeteges gyorsasággal kezdtek terjedni.

[szerkesztés] A hódítások kezdete

Az iszlám egyesítette a korábban egymással harcoló arab törzseket, s ezzel óriási erőt szabadított fel, mely a dzsihád jelszavával a Közel-Keletre rontott, s rövid időn belül óriási területeket foglalt el. Mohamed halálát követően a kalifák vették át az irányítást: Abú Bakr (632 - 634), majd Omar (634-644). Vezetésükkel az előretörő iszlám harcosok pár évtized alatt elsöpörték a perzsa államot és Bizáncot is tönkreverték. Uralmuk alá került Szíria, Palesztina, Mezopotámia (635-641 között), Egyiptom (639-642 között). Az Omajjád-dinasztia (661-750) irányításával a VII. század végére Keleten már az Indus völgyében jártak győztes hadaik, Közép-Ázsiában pedig már Szamarkand, a Selyemút menti gazdag kereskedőváros is behódolt az araboknak. Nyugaton Tarik vezér 711-ben átkelt a Gibraltári-szoroson (Dzsebel-el-Tarik= Tarik sziklája) és Hispánia nagy része arab fennhatóság alá került. A száz éve tartó sikereknek és hódításoknak két állam, egy régi és egy új vetett gátat. 732-ben Poitiers-nál Martell Károly frankjai, 740-ben Kis-Ázsiában a bizánciak mértek vereséget az arabokra, leállítva előrenyomulásukat.

[szerkesztés] Berendezkedésük

Az iszlám uralom megszilárdulásával kiépült az arab állam, melyet bizánci mintára szerveztek meg. A kalifák despotikus uralkodókká váltak. Az arab katonai vezető réteg földbirtokos arisztokráciává alakult, igaz a kalifák hatalmát nem tudták korlátozni, mivel azok elvehették, kicserélhették a birtokaikat. A tulajdonos ugyanis elvben a kalifa maradt. A szolgálati birtok rendszere biztosította a központi hatalom erejét. A földeket szabadok és részben rabszolgák művelték meg. A városok fennmaradtak, sőt virágzásnak indultak, mivel a közvetítő kereskedelem jelentős része az arabok kezébe került. Virágzó korszak kezdődött, az egységes hatalmi ellenőrzés alatt lévő óriási területeken fellendült a kereskedelem. Rendkívül fejlett volt a kézműipar, egy-egy város speciális termékei messzi vidékre eljutottak (damaszkuszi acél - Damaszkusz; kordován csizma - Córdoba; muszlinszövet - Moszul). Az óriási területet már nem bírták egyben tartani. Először a szélső tartományok szakadtak le és önállósultak (Córdobai emírség és Egyiptom). Nemsokára a belső terület is felbomlott. A későbbiek során egy-egy országrész tett szert vezető szerepre. Ennek ellenére a X. században Európa felé újabb hullámban támadtak az arabok, ezúttal elsősorban a tengeren. A megerősödött Európa azonban hamarosan visszaverte őket.