Lidérc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a lap a mítikus lidércekről szól. Ha a Csillagkapu: Atlantiszban található fajra vagy kíváncsi, lásd a Lidérc (Csillagkapu) szócikket.

A lidérc vagy lúdvérc az ősi magyar mitológia egy mitikus lénye, mely a néphagyományban szélesen elterjedt.

Eredendően gonosz, az Isten (atyácska), mint teremtő erő mellett a romboló erőt képviseli. Atyácska köpéséből jött létre. A babona azt tartja, hogy a lidérc a rossz szellem szolgája, vagy maga a gonosz. Alakja a bolygó tűz, az a kis kékes láng, amely a mocsaras vidéken, a földbe temetett állati testek fölött szokott éjjelente fellobbanni. A kukorékoló tyúk a lidérc egyik alakja.

A lidércet saját szolgálatukba is tudták állítani az emberek. Ha egy fekete tyúk tojását a hónuk alatt kikeltették, akkor a belőle kikelő lidérc az illető saját, vigyázó lidérce lett.

[szerkesztés] A szépirodalomban

J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című regényében a Gonosz szolgáit, a nazgulokat magyar fordításban gyűrűlidércnek is nevezik.

Wass Albert: "Se szentek se hősök" című regényében a lidérc a mocsár felett megjelenő fényként jelenik meg újra és újra egy nő képében. Éjről éjre közeledik a kunyhóhoz, melyben Broszkoj, a sötét múltú egyszerű halász él, mígnem egy reggel csak üresen imbolygó csónakját találják a tavon. Az egyetlen nyom egy 80 centis női hajszál a csónak repedéseiben...

Ez a vallási tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!