Krím

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Krím vagy Krimia, Taurisz orosz kormányzósághoz tartozó nagy félsziget a Fekete- és Azovitenger közt, amelyet a 30 km. hosszu és 9 km. széles Perekopi-szoros csatol a kontinenshez és amely K-felé a hosszukás Kercsi-félszigetben, a Kercsi-szorosnál végződik. A négyszögletü félsziget összes partjainak hossza 1000 km.; ezen partok nagyobbára szaggatottak; az Azovi-tenger felől alacsonyak. A folyók nem hajózhatók; köztük a legjelentékenyebbek: a Szalgir, Buzulcsa, Buiuk-Karaszu, Alma és Kacsa. A tavak száma mintegy 400, de mind kicsiny. A hőmérséklet enyhe, különösen a Jailától a hideg szelek ellen védett helyeken. Sziferopolban a nyári középhőmérséklet 8,5°, Szebasztopolban 9,4°, a téli amott -0,9°, emitt -2°. A hegyes vidékek termékenyek, a sík részek steppék. Amabban a partok közelében a flóra olyan, mint a Földközi-tenger mellékein, mert megterem a szabadban a babér-, füge-, gránátalma-, pisztácia-, mandulafa stb. A steppék ellenben ásványkincsekben gazdagabbak; són kivül bányásznak rajtuk porfirt és különböző szinü márványt. Lakosság és gazdasági életet l. Tauria.

[szerkesztés] Története

A Krím-félszigetnek Taurica (görög: Ταυρις, Ταυριδα, Taurisz, Taurida; latin: Tauric Chersonese, Chersonesus Taurica) volt a neve az ókorban.

Már Kr. e. a 6. században görög gyarmatosításnak volt szinhelye; itt alapították a görögök Pantikapaiont és Theodosiát. Pantikapaion későbben külön állammá nőtte ki magát és Bosporos néven hatalmát csaknem az egész Chersonesusra kiterjesztette. Ez államot meghódította Mithridates, akinek legyőzetésével a római birodalomhoz került. Mint a bizanci birodalom része, Gótia thémát alkotta, 375. a gótokat a hunnok győzték le. Későbben a félsziget fölváltva a magyarok, kazárok, bessenyők és kunok hatalmába jutott. A kunokat 1237. a tatárok űzték el és K.-et 1441-ig a kipcsaki kánság alkotó részévé tették. Ugyanezen időben a genovaiak számos gyarmatot alapítottak rajta, amelyek közt Kaffa tett szert a legnagyobb gazdagságra. 1441. a krími tatár kánságnak vált legjelentékenyebb részévé. 1475. II. Mohammed ezt török fenhatóság alá vetette. Az oroszok már Nagy Péter cár uralma alatt kezdték meg támadásaikat a K. ellen és Törökországban az 1774-iki kücsük-kainardsii békében kényszerült a K. függetlenségébe beleegyezni. De a félsziget függetlenségét csak rövid ideig élvezhette. 1783. Sagin-Girei, az utolsó tatár khán birtokáról bizonyos évdíj fejében az oroszok javára lemondott. A Krími-félszigeten találkozott II. József császár és király 1787. II. Katalin cárnővel, kivel szövetséget kötött a törökök ellen és ez alkalommal mutatta Potemkin az általa alapított falvakat. Ezeknek fele csak papíron létezett, de azért Potemkin mégis a «Tauriai» melléknevet kapta. 1854-55-ben a Krím volt a színhelye a Krími háborúnak.