Kadesi csata

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kadesi csata (más átiratokban qadesi, qádesi, kádesi) II. Ramszesz (Kr. e. 1301/1279 - Kr. e. 1234/1213) uralkodásának ötödik évében zajlott le az egyiptomi Újbirodalom és II. Muwatallis (Kr. e. 1295 - Kr. e. 1272) Hettita Birodalma között. Valószínűleg ez volt a legnagyobb, harci kocsikkal vívott ütközet, mintegy 5000 harci kocsi részvételével. A harci kocsikon kívül több, mint 9000 gyalogos katona harcolt a csatában.

[szerkesztés] Háttér

A XVIII. és XIX. dinasztia korában Egyiptom fokozatosan visszaszorult az Orontés folyó vízgyűjtőjétől (felső-retnu) a Jordán folyó vonaláig (djadi). I. Amenhotep (Kr. e. 1527 - Kr. e. 1506) uralkodása idején a Mitanni Birodalom fenyegető terjeszkedésbe kezdett Szíriában. I. Thotmesz (Kr. e. 1506 - Kr. e. 1494) uralkodása alatt a Mitanni ellen indított hadjáratoknak köszönhetően Egyiptom elérte addigi legnagyobb kiterjedését, csapatai elérték az Eufráteszt is, az észak-szíriai Mari környékén.

E korszak kezdetén a Hettita Birodalom még mindig inkább kereskedőállamok lazán szervezett csoportja volt; Qádes valószínűleg hatalmasabb ellenségnek számított Egyiptom számára, mivel befolyását egészen a déli Megiddóig ki tudta terjeszteni. III. Thotmesz (Kr. e. 1490 - Kr. e. 1436) 17 ázsiai hadjáratával gyökeresen új helyzetet alakított ki a Közel-Keleten: Egyiptom ekkor vált akkori léptékkel mérve világbirodalommá, ekkor kapcsolódott be igazán a nemzetközi nagypolitikába. Az ázsiai területeket közigazgatásilag nem csatolták Egyiptomhoz, hanem függő államok láncolatát alakították ki, és igyekeztek katonai-politikai ellenőrzést gyakorolni felettük.

Mindez magában hordozta az instabilitás és a befolyási zóna állandó változásának veszélyét. IV. Thotmesz (Kr. e. 1412 - Kr. e. 1402) és III. Amenhotep (Kr. e. 1402 - Kr. e. 1364) középszerű uralkodása alatt Egyiptom tovább vesztett befolyásából Mitannival szemben Északkelet-Szíriában, és Qádessel szemben visszaszorult egészen a Bibliából ismert Hermon-hegyig.

A Kr. e. 1400 és Kr. e. 1300 közötti egyiptomi hadijelentések a Jordán-folyó körüli területek általános destabilizációjáról és a helyi rablócsapatok garázdálkodásáról számolnak be. Egyiptom ekkor került szembe először az új, terjeszkedő kisázsiai hatalommal, a Hettita Birodalommal is. I. Suppiluliumas (kb. Kr. e. 1358 - Kr. e. 1323) trónra kerülése után a hettiták erőteljes terjeszkedő politikába kezdtek, és benyomultak az ekkor már Egyiptom szövetségesének számító Mitanniba. Mitanni királya, Tusratta belső viszály áldozata lett, és a hettita akció egy csapásra véget vetett az állam regionális nagyhatalmi státuszának. Egyiptom fontos vazallus államai, Ugarit, Amurru és Qádes sorra átpártoltak a hettitákhoz; I. Suppiluliumast végül az a járvány állította meg, melyet állítólag egyiptomi foglyok hurcoltak be közéjük: maga a király is a betegség áldozatául esett.

Az Ehnaton néven is ismert IV. Amenhotep (Kr. e. 1364 - Kr. e. 1347) fáraó uralkodásának idején az Amarna-levelek világos képet rajzolnak ki Egyiptom palesztinai és szíriai térvesztéséről. Horemheb és I. Ramszesz (Kr. e. 1306 - Kr. e. 1304) hadjáratai sem hoztak tartós sikereket. I. Széti (Kr. e. 1304 - Kr. e. 1290), Ramszesz fia azért indított nagyszabású hadjáratot, hogy Egyiptom birodalmának fényét újra az egy évszázaddal azelőtti magaslatokba emelje. A karnaki feliratok részletesen bemutatják Palesztina és Szíria elleni harcait: 20 000 harcosával visszafoglalta az elhagyott egyiptomi őrhelyeket és megerősített városokat; békét kötött a hettitákkal, átvette a tengerparti területek feletti ellenőrzést, és folytatta a rablóbandák elleni harcát Palesztinában. Második hadjáratában Qádesig is eljutott, legalábbis erről tanúskodik ott felállított győzelmi sztéléje. Ugyanebben az időben ismerte el újra Amurru is Egyiptom fennhatóságát. Fiára, II. Ramszeszra a megszerzett területek megőrzésének és az újabb hódítások feladatát hagyta.

[szerkesztés] A csata

II. Ramszesz és II. Muwatallis az Orontés forrásvidékét környező hegyek lábánál került szembe egymással Kr. e. 1274 májusában; ez a terület mind a Hettita Birodalom, mind Egyiptom befolyási övezetének legszélső határán, a mai Szíria területén helyezkedett el.

A Karkemisben állomásozó hettita hadsereg élén álló II. Muwatallis célja feltehetően a frissen elpártolt Amurru visszatérítése volt, az egyiptomiak pedig új vazallusukat akarták megvédeni. A számos szövetségesét összetoborzó Muwatallis seregeit a qádesi hegyek mögött sorakoztatta fel, azonban Ramszesz úgy gondolta, hogy az ellenség Aleppo környékén található; a félretájékoztatott uralkodó az igazságra csak két hettita futár elfogása után jött rá. Ramszesz azonnal futárokat küldött a leszakadt és az Orontés túlsó partján haladó Ptah és a Széth seregtesteknek, hogy mielőbb zárkózzanak fel; ám mielőtt a fáraó serege egyesülhetett volna, Muwatallis mintegy 2500 harci kocsival támadást intézett az Amon és a Ré seregtestek ellen, és kifosztotta az egyiptomiak táborát. A hettiták technikai fölényét az egyiptomi sereg képtelen volt ellensúlyozni: a hettita kocsik három embert szállítottak, a kocsihajtó mellett két harcost, közülük az egyik pajzsával a kocsihajtót védte. Az egyiptomi kocsikon csak egyetlen katona harcolt a kocsihajtó mellett.

Az egyiptomiak visszavonultak, és noha maga Ramszesz kitüntette magát személyes bátorságával, mégis alig menekült meg a fogságba eséstől. A csata végéről két verzió maradt ránk: az egyik szerint egy válságos pillanatban váratlanul feltűntek az Amurruból - nyugatról, Libanon területéről - érkező segéderők (tengerészek) és visszaszorították a hettitákat; az egyiptomi sereg újra egyesült, és kis híján bekerítette a hettita sereget, de Muwatallis harci kocsijai rendezetten visszavonultak az Orontés túlpartján várakozó gyalogságukhoz. Ez azonban kevéssé valószínű, a másik változat inkább hihető: a testőrség kivágta magát, és megmentette Ramszeszt, aki elmenekült a hadszíntérről.

[szerkesztés] Következmények

II. Muwatallis a csata után fegyverszünetet kért Ramszesztől. Noha mindkét oldal győzelemként könyvelte el a csatát, Ramszesz serege súlyos veszteségeket szenvedett, és képtelen volt további területeket foglalni. A hettiták nem sokkal később visszafoglalták Qádest és Amurrut is. Az eldöntetlen csatát követő presztizsveszteség Ramszesz dicsekvő feliratai (mint például az Abú Szimbel-i) ellenére felkelések sorozatához vezetett az egyiptomi birodalmon belül, és a fáraó egészen Kr. e. 1269-ig nem tudott véget vetni a hettitákkal való nyílt ellenségeskedésnek.

A két birodalom közötti konfliktust végül II. Ramszesz uralkodásának 21. évében, Kr. e. 1258-ban az új hettita királlyal, III. Hattusilissel (Kr. e. 1265 - Kr. e. 1235) megkötött békeszerződés zárta le.

A szerződés szövegét ezüsttáblába vésték, melynek egy agyagmásolata fennmaradt. E tábla kinagyított változata megtalálható New Yorkban, az ENSZ-székházban, egyikeként a legkorábban megkötött nemzetközi békeszerződéseknek.