José Echegaray y Eizaguirre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

José Echegaray y Eizaguirre, írói álnevén José Hayaseca (1832. április 19., Madrid – 1916. szeptember 14., Madrid), spanyol drámaíró, politikus.

Közgazdasági tanulmányokat folytatott, majd fizika- és matematikatanár lett, az 1868-as forradalom után pedig országgyűlési képviselő és akadémikus.

Kezdetben álnéven jelentette meg a darabjait; végül több mint 70 művet írt. Először rendkívül jó képességű írónak, nagy pszichológusnak tartották, (második Shakespeare-nek, Calderónnak nevezték) de a századfordulón egyre hevesebb támadások érték. 1904-ben még megkapta az irodalmi Nobel-díjät, de ezt a döntést már akkor is nagyon vitatták. Echegaray az I. világháború alatt halt meg, eddigre szinte teljesen elfelejtették.

Echegaray darabjainak művészi szempontból nincs semmi értéke, tulajdonképpen jól megcsinált színdarabokat írt. Pályája korai szakaszán verses neoromantikus történelmi drámákat írt, Ibsen hatására áttért a tézisdrámákra. A századvégen Magyarországon is játszották; Ambrus Zoltán lelkesedett érte a legjobban.

Legismertebb daraqja A nagy Galeotto (El gran Galeoto, 1881) modern korszatírának készült. 1920-ban World and his wife címmel megfilmesítették. Szintén nagyon sikeres volt a Szent-e vagy őrült? (O locura o santidad, 1877) című "lelkiismereti dráma" (Hargitai György): egy lelencgyerek kideríti származását, és lemond a rá váró örökségről, mire a család az elmegyógyintézetbe záratja. További művei: Bernardo Montilla (?); Mariana (1892); Roberto de Pedrosa (El estigma, 1895; A rágalom (La duda, 1898), El loco Dios (Az őrült Isten, 1900).

Echegaaray-ról De Curzon írt összefoglaló tanulmányt 1912-ben Le Théatre de J. Echegaray címmel.

Ez az irodalmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!