Ambrus Zoltán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ambrus Zoltán (Debrecen, 1861. február 22. – Budapest, 1932. február 28) magyar író, kritikus, műfordító, az MTA levelező tagja.

Magyarországon jogot végzett, aztán Párizsban tanult. Hazatérve A Hét munkatársa lett. 1900-tól az Új Magyar Szemle c. lapot szerkesztette, és Voinovich Gézával a Klasszikus Regénytárt. Később a Nemzeti Színház igazgatója volt (1917-1922).

Tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak. A századforduló magyar prózájának egyik kiemelkedő művelője, irodalmi értelemben Gustave Flaubert, Guy de Maupassant, Anatole France tanítványa volt. Finom lélektani megfigyeléseivel az új magyar színikritika megteremtője. A francia realista próza kitűnő fordítója és méltatója.

Egyike az első íróinknak, akiknél a modern nagyvárosi lét jelenik meg. Önéletrajzi ihletésű nagyregénye, a Midás király (1891), amelyben a művészlét konfliktusait ábrázolja. A Giroflé és Girofla c. regénye (1901) a dzsentri életforma hanyatlását rajzolja meg.

Művei (regények és novellák) mintegy tizenhat kötetet tesznek ki. Egyéni hangvételű színikritikái, és a realista francia prózából készített fordításai is megőrizték nevét.

Ambrus korának egyik legnagyobb tekintélyű, igen művelt, sikeres irodalmára volt.

[szerkesztés] Művei

Ambrus Zoltán: Midás király I-II. (A Nyugat könyvei) Bp., 1906. Révai; Szépirodalmi könyvkiadó, 1967.
Ambrus Zoltán: A türelmes Grizeldisz, Szépirodalmi könyvkiadó, 1978. ISBN 963-15-1136-7
Giroflé és Girofla (regény, I–II. Budapest, 1901.)
Berzsenyi báró és családja (Tollrajzok a mai Budapestről, 1902.)
A tóparti gyilkosság (kisregények és válogatott elbeszélések); Budapest 1961.