István nádor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

István nádor (Buda, 1817. szeptember 14. – Menton, 1867. február 19.) osztrák főherceg, magyar királyi herceg, Magyarország nádora. Apja József nádor, osztrák főherceg, anyja Hermina, anhalti hercegnő.

Josef Bekel litográfiája

Apja ötvenegy éven keresztül állt a nádori hivatal élén, és mindvégig a birodalmi politika szellemében irányította az ország ügyeit, de ezt nem erőszakkal, hanem okos megegyezések keresésével tette. Mindvégig tisztelettel és megbecsüléssel viseltetett a magyar nemzet iránt, és fiát is ebben a szellemben nevelte. István 1847 januárjától Magyarország királyi helytartója majd e tiszt megtartása mellett 1847 októberétől Pest vármegye főispánja volt.

Népszerűségének köszönhetően, apja halála (1847. január 13.) után a magyar országgyűlés 1847. november 12-én nádorrá választotta. Így 1848. március 15-én ő nyújtotta át a magyar országgyűlés feliratát a királynak. Mint királyi helytartó, március 17-én ő bízta meg gróf Batthyány Lajost az első felelős magyar kormány megalakításával.

1848. szeptember 15-én az országgyűlés Batthyány Lajos javaslatára felkérte a Jellasics horvát bánnal szembenálló magyar hadsereg vezetésére. Kineveztetésével Batthyány a magyar hadsereg dinasztikus érzelmű tisztjeinek lojalitását kívánta biztosítani.

István nádor szeptember 22-én titokban Bécsbe távozott. Távozását a magyar vezetés szökésnek vélte, de mint utóbb nyilvánosságra került, V. Ferdinánd legfelsőbb kézirattal (Handbillet) azonnali hatállyal Bécsbe rendelte. Az udvar – elsősorban a nagy befolyással bíró Zsófia főhercegnő és Windisch-Grätz tábornagy – őt tette felelőssé Magyarország „nyílt lázadása” miatt. Szeptember 25-én lemondatták nádori hivataláról, és édesanyja birtokára Schaumburgba (Nassau) száműzték.

Élete további részében közéleti szereplést nem vállalt, emberbaráti tevékenységet folytatott, kórházakat, iskolákat támogatott. Ásványgyűjteményét tudományos körökben is számon tartották. 1858-ban ugyan viszonya rendeződött Ferenc József császárral, de száműzetése egész ideje alatt csak császári engedéllyel látogathatott Ausztriába. Szülőhazájába, Magyarországra haláláig nem térhetett vissza.

Az 1970-es években István nádor holttestének exhumálásakor nyilvánosságra került az a hír, hogy István nádor halálát pisztolygolyó okozta. A tüzetesebb vizsgálat azonban bebizonyította, hogy Magyarország utolsó nádora természetes halállal (TBC-ben) halt meg.

[szerkesztés] Felhasznált források

• Révai Nagy Lexikona
• Magyar Életrajzi Lexikon
• Szőts István: Az utolsó levél – István nádor „megöletése” (História 1980/7. szám)