Gerolamo Cardano

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gerolamo Cardano

Gerolamo Cardano (ismert nevei még Jerome Cardan, Girolamo Cardan, Hieronimo Cardano) (Pavia, Miláni Hercegség; ma Olaszország 1501. szeptember 24. - Róma, 1576. szeptember 21.): matematikus, fizikus, orvos, jós.

[szerkesztés] Életpályája

Fazio Cardano és Chiara Micheria törvénytelen gyermeke. Édesapja ügyvéd volt, de a matematikával is kapcsolatban állt, Leonardo da Vincivel geometriáról értekezett. Fazio Cardano az ötvenes éveiben járt, amikor találkozott a nálánál húsz évvel fiatalabb, háromgyermekes Chiarával. Milan rossz szemmel nézte ezt a kapcsolatot, ezért elmenekültek Cardano gazdag barátaihoz Paviába. Cardano már itt született, de édesanyja kevés ideig örülhetett, mert mindhárom korábbi gyermeke meghalt pestisben.

Az ifjú Cardano édesapja mellett dolgozott, de akadémiai karriert szeretett volna. Felvették a Pavia Egyetemre, ahol – apja ugyan ügyvédnek szánta – orvosnak tanult. Nemsokkal ezután édesapja meghalt. Annak ellenére, hogy Cardanot túlzott őszintesége és kritikussága miatt nem szerették, rektorrá választották.

Örökölt egy kellemetlen tulajdonságot: a játékszenvedélyt. Mivel tisztában volt a valószínűség fogalmával, rendszerint többet nyert mint veszített. Egy alkalommal azt hitte, hogy csaltak vele szemben ezért késsel megvágta az egyik ellenfele arcát.

1525-ben megszerezte az orvosi doktorátusát, majd jelentkezett a Fizikusok Kollégiumába Milán városában, ahol édesanyja is élt. Ismerték Cardano nehéz személyiségét ezért törvénytelen születésére hivatkozva visszautasították. Nem túl sikeres orovsi praxist alakított ki és 1531-ben megnősült. Ismét megpróbálkozott a felvételivel, de újra elutasították. Nem tudott elég pénzt keresni a családja eltartásához, ezért ismét a szerencsejátékokhoz fordult. Odáig jutott, hogy felesége ékszereit és néhány bútoruk árát is eljátszotta. Szegényházba került.

Később óriási szerencséjére megkapta édesapja korábbi posztját és matematikát adhatott elő Milánban. Néhány csodaszámba menő gyógyítás hatására tekintélye megnőtt. Újabb viták után végül a Kollégium is befogadta. Ekkor kezdődött Cardano igazi karrierje, nem csak a matematikában, de az orvostudományban, csilagászatban, filozófiában, teológiában is.

Ekkor kezdett el foglalkozni a harmad- és negyedfokú egyenletek radikálokkal (négy alapművelet és a gyökvonás véges sokszori alkalmazása) való megoldhatóságával. Eredménye ma Cardano képlet néven ismeretes, mellyel megoldást szolgáltatott az általános harmadfokú egyenletre. Eredményét fő művében, az Ars Magna c. könyvben publikálta 1545-ben.

Vezető, elismert tudóssá vált és a Fizikusok Kollégiuma rektorrá avatta. A St. Andrews-i püspök skóciában hosszú ideje betegeskedett és közel volt a halálhoz, mikor a királyi udvar fizikusai Cardanoért küldettek és nagy összeget ajánlottak fel, ha odautazik. Cardano élt a lehetőséggel, a gyógyítás pedig sikeres volt. Állandó helyet ajánlottak neki, de visszautazott Paviába.

Az egyik fia, Giambatista feleségül vett egy lányt, aki egyedül azon törte a fejét, hogyan tudna még több pénzt kicsikarni férjéből és gazdag apjából, Cardanoból. A helyzet odáig fajult, hogy Giambatista megmérgezte feleségét. Később mindent bevallott, halálra ítélték és kivégezték.

Ez olyan csapás volt, amit Cardano sohasem hevert ki igazán. De nem ez volt az egyetlen problámája a gyermekeivel. A másik fia, apja szenvedélyét örökölve, szerencsejátékon hatalmas összegeket vesztett. Ezt kénytelen volt úgy fedezni, hogy betört édesapjához, aki feladta a hatóságoknál és száműzték.

Harmadik gyermeke is rossz sorsra jutott, prostituáltként szifiliszben halt meg. Ez arra sarkallta Cardanot, hogy tanulmányt írjon a betegségről.

1570-ben maga Cardano is börtönbe került eretnekség vádjával, ugyanis elkészítette Krisztus horoszkópját. Mivel egyéb ügyekben támogatta az egyházat nem büntették meg súlyosan. Felismerték, hogy az egyetlen indítéka a hírnévszerzés volt. Később maga XIII. Gergely pápa is szívélyesen fogadta.