George Boole

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

George Boole (1815. november 2., Lincoln, Anglia - 1864 december 8., Ballintemple, írország), angol matematikus és filozófus.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Tudományos jelentősége
3 Lásd még
4 Hivatkozások

[szerkesztés] Élete

George Boole édesapja kereskedő volt, nem túl gazdag, de tanulnivágyó és nyitott elméjű. Mivel különösen érdekelte a matematika és logika, az apa adta az első leckéket a fiának; de George Boole különleges matematikai tehetsége még nem jelentkezett ebben az életkorban. Eleinte a klasszikusokat kedvelte, és tizenhét éves koráig nem foglalkozott magasabb matematikával. Körülbelül tizenhat éves korában segédtanító lett egy Doncasteri iskolában, és élete végéig a tanári pályán mozgott. Tanított Lincoln-ban, Waddington-ban, majd 1849-ben kinevezték első matematikaprofesszornak a Cork-i Queen's College-ba. 1855-bel feleségül vette Miss Mary Everestet (George Everest unokahúgát), aki később mint Mrs. Boole, több hasznos tankönyvet írt a férje tanaival kapcsolatban.

Az első megjelent cikke a "Theory of Analytical Transformations," (Analitikus transzformációk elmélete) címet viselte és a Cambridge Mathematical Journal-ban nyomtatták ki 1839-ben. A cikk kapcsán hosszas barátság alakult ki Boole and D.F. Gregory, a lap szerkesztője között, mely ez utóbbinak az 1844-ben bekövetkezett haláláig tartott. Boole kb. 50 cikket írt különböző lapokba, és csak két rendszerező jellegű könyve jelent meg életében: a Treatise on Differential Equations (Értekezés a differenciálegyenletekről) című 1859-ben jelent meg, ezt követte egy évvel később a Treatise on the Calculus of Finite Differences.

(…a szócikk további része lefordítandó…)

Boole-nak öt lánya született:

Mary, aki Charles Howard Hinton matematikushoz ment feleségül
Margaret, akinek a fia (Geoffrey Ingram Taylor) szintén matematikus lett és az Orosz Tudományos Akadémia tagja
Alicia, matematikus
Lucy, vegyész
Ethel Lilian, aki a lengyel tudós-forradalmár Voynichhoz ment feleségül és Ethel Lilian Voynich néven vált ismert íróvá.

[szerkesztés] Tudományos jelentősége

Boole munkáját William Stanley Jevons, Augustus De Morgan, Charles Peirce és William Ernest Johnson folytatták és egészítették ki.

Boole munkássága viszonylag ismeretlen volt, és úgy tűnt, hogy nincs gyakorlati jelentősége. Körülbelül hetven évvel Boole halála után Claude Shannon bukkant rá a Boole-algebrára, amikor filozófiát tanult. Shannon doktori értekezése arról szólt, hogyan lehet a Boole-algebra segítségével optimizálni az elektromechanikus relék rendszerének a tervezését. Ezenkívül azt is bebizonyította, hogy ezekkel az áramkörökkel Boole-algebrai feladatokat is meg lehet oldani. Az eletromos kapcsolók tulajdonságainak használata a logikai műveletekhez az alapja az egész modern számítástechnikának. Így Boole, Shannon közreműködésével, megteremtette a digitális korszak elméleti alapjait.