Géza fejedelem

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Géza
Magyarország fejedelme

Géza fejedelem szobra a Nemzeti Történeti Emlékparkban
Uralkodása	kb. 972 - 997
Születése	kb. 949
Halála	997
Előző uralkodó	Taksony
Következő uralkodó	Vajk (1001-től István néven Magyarország királya)
Felesége	Sarolt
Utódai	I. István († 1038)
Dinasztia	Árpád-ház
Apja	Taksony fejedelem
Anyja	Tonuzoba

Géza fejedelem (949 körül - 997. február 1.)

Géza Taksony fejedelemnek s egy előkelő besenyő nőnek – aki valószínűleg Tonuzoba rokona, lánytestvére – a fia volt. Egyetlen fivére, Mihály (pogány neve Györffy György szerint Béla) ismert.

[szerkesztés] Nevének eredete

A Géza név, ahogy ma használják, nem felel meg a régi kiejtésnek és hibás olvasásnak köszönheti eredetét. Nevének eredeti olvasata a Gyevü, Gyeü, Győ, Gyű alakok valamelyike lehetett (ld. az Algyő vagy a Gyevi tanyák földrajzi nevet). Kicsinyítő képzős formája a Gyeücsa, Décse lehetett. Neve -Győrffy György elmélete szerint- a türk Istemi kagán jabghu (nyugati türk dzsebu) méltóságnevéből származik.

Géza még pogány fejedelmi sarjnak született, olyan őstiszteletben nevelkedett, ahol a tisztelet tárgya türk kagán-ős, Istemi lehetett.

[szerkesztés] Ifjúkora

Taksony életében, Tar Zerind halála után elnyerte a bihari dukátust, ami fejedelemmé válásakor Zerind fiára, Koppányra szállt. Még húsz éves sem volt, mikor feleségül vette „nemzetének legszebb asszonyát”, Saroltát (más forrásokban: Sarolt), a közhit szerint Gyula erdélyi vajdának, mindenesetre egy törzsfőnek leányát, aki azután nagy befolyást gyakorolt egész uralkodására. (A 13. századi ún. Varsói Krónika - valószínűleg tévesen - Adelhaid (Atheleida) lengyel hercegnőt tartja Géza fejedelem feleségének, I. István király anyjának).

[szerkesztés] Fejedelemsége

972 táján, Taksony fejedelem halála után ő lett a fejedelem. 973 húsvétjára 12 magyar urat küldött Quedlinburgba I. Ottó császárhoz, és békét kötött Németországgal. Géza megtiltotta a külföldi kalandozásokat (az utolsóhoz, Konstantinápoly 970-es ostromához kapcsolódik a várfal érckapuját buzogánnyal betörő Botond vezér mondája). A fejedelmi hatalomtól függetlenségüket megőrizni vágyó törzsi vezetők ellen kíméletlenül lépett fel, ezért az egykorú feljegyzések „véres kezű”-nek nevezik. Halálakor már csak három törzsfő (Koppány, Gyula és Ajtony) nem hajlott meg a fejedelmi akarat előtt.

A magyarok közül sokan fölvették a keresztény hitet, melyet Géza, aki a keresztségben Stefan (István - az első keresztény vértanú) nevet nyert, 974-ben egész családjával együtt fölvett. Gyermekei, Vajk (utóbb I. István néven Magyarország királya), és két leánya, Ilona (később Orseolo Ottó velencei dózsénak felesége, gyermekük Orseolo Péter) és Sarolta (a név bizonytalan; később Aba Sámuel király felesége) már kereszténynek születtek. Wolfgang barát, Pilgrim passaui és Szent Adalbert prágai püspök karolták fel elsősorban a hittérítés ügyét Magyarországon. Az új hittel karöltve járt az egységes monarchia elvének terjedése. Fiához Gizellát, IV. Henrik bajor herceg húgát adta nőül, akivel páncélos lovagok (Adeodát, Vencelin, Hunt, Pázmán stb.) és iparosok, kereskedők költöztek az országba. Utódává fiát, Istvánt választotta, akinek 25 éves uralkodása «mély nyomokat hagyott a nemzet életében».