Formosus pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Formosus volt a történelem 112. pápája.

Jean-Paul Laurens festménye a hullazsinatról (1870)

816 körül született a Latium-i Ostiában, valószínűleg római polgárok leszármazottjaként. 864-ben Porto püspöke lett, majd I. Miklós pápa megbízására, 867-ben Bulgáriába került hittérítői munkára. 869-ben és 872-ben is járt a nyugati frank király, II. Kopasz Károly udvarában diplomáciai küldetést végrehajtva és nagy nehezen sikerült meggyőznie, hogy a pápával koronáztassa meg magát. 872-ben jelöltette magát a II. Adorján pápa halála után megüresedett pápai trónra, de az új pápa, régi irigye, VIII. János pápa lett, ami miatt hamar elhagyni kényszerült Róma városát. VIII. János zsinatot hívott össze és megüzente Formosusnak: vagy visszatér Rómába, vagy kiátkozza olyan vádakkal, miszerint egyszerre kívánt Bulgária érseke és Róma főpapja lenni, ellenállt a császár akaratának, pápai engedély nélkül hagyta el saját egyházmegyéjét, kifosztotta a római kolostorokat, istentiszteletet tartott a tiltás ellenére, valamint összeesküvést szőtt nyilvánvalóan ellenséges nőkkel és férfiakkal a pápai hatalom megdöntésére. Mivel Formosus mindennek dacára nem tért vissza, az ítéletet ügyében ugyanazon év júliusában hirdették ki. 878-ban a kiátkozást visszavonták, miután Formosus ígéretet tett arra, hogy soha többé nem tér vissza Rómába és nem fogja gyakorolni lelkészi hivatását. II. Márton pápa, VIII. János utódja 883-ban visszahelyezte őt egykori portói egyházmegyéjébe. Ebből a pozícióból választotta meg a konzisztórium 891.október 6-án a keresztény egyház pápájának.

Első teendői közé tartozott Spoletoi Guido német-római császárrá való koronázása 892 áprilisában. További hirtelen intézkedéseihez tartozik a konstantinápolyi pátriárka, I. Photius elűzése után, hogy I. Baszileiosz bizánci császár fiát, Istvánt tegye meg pátriárkának. Elsimította a kölni és a hamburgi érsek ill. a brémai püspök közötti ellentétet is a 892-es frankfurti zsinaton. Odo, Párizs grófja és a majdani III. Károly közötti trónviszályt is eldöntötte, az utóbbi javára. Formosus meggyőzte karintiai Arnulfot arról, hogy szabadítsa fel Itáliát és segítse a pápai államot. Arnulf 894-ben sorra leigázta a Pó-tól északra fekvő királyságokat. Mindeközben Spoletoi Guido meghalt és fia, Lambert nevelése feleségére, Agiltrude-ra, a Karoling-dinasztia egyik ellenlábasára maradt. 895 őszén Arnulf újabb itáliai hadjáratra vállalkozott és 896-ban Formosus német-római császárrá is koronázta. Azonban mikor Spoleto ellen vonult, szélütés érte és emiatt képtelen volt folytatni a hadjáratot. Formosus ugyanezen évben, április 4-én halt meg. Az egyház élén VI. Bonifác pápa követte. VII. István pápa, Bonifác utódja, Lambert és Agiltrude hatására, az Arnulf megkoronázása iránt érzett bosszútól vezérelve, 897-ben egyházi törvényszék elé állíttatta Formosust, amit emiatt az utókor csak hullazsinat néven emleget. A halott testét kiásták, miseruhába öltöztették majd a trónra is felültették, közvetlenül VII. István pápa vádjainak kereszttüzébe. Megállapították, hogy Formosus méltatlan volt a pápai trónra; minden korábbi intézkedését megsemmisítették, minden általa hozott rendeletet érvénytelennek nyilvánítottak. Pápai öltözetét leszaggatták róla, két ujját, amelyet áldásosztáskor használnak a pápák, levágták s ezután a halott testét a Tiberisbe dobták. VII. István pápa halála után, a mindössze húsz napig pontifikáló II. Theodorius pápa Formosus testét visszahelyeztette a Szent Péter Bazilikába, IX. János pápa pedig megtiltotta az elhunyt személyek elleni, ehhez hasonlóan természetellenes vizsgálatok megtartását. Később azonban, III. Sergius pápa, a spoletoiak kegyeltje ismét hitelesítette és hatályba helyezte a Formosus elleni rendeleteket és magasztaló sírfeliratot vésetett VII. István pápa sírjára.