Felirati Párt

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Felirati Párt név alatt az 1861-es országgyűlésen létrejött politikai csoportosulást értjük, amelyet Deák Ferenc vezetett.

Tartalomjegyzék 1 Előzmények 2 1861-es országgyűlés 2.1 Maga az országgyűlés 2.2 Az országgyűlés következménye 3 Kiegyezés 4 A párt, mint Deák párt 5 A Felirati és a Deák-párt miniszerelnökei

[szerkesztés] Előzmények

1860-ban az uralkodó engedményeket tesz Magyarország felé, az eddigi állapotok rendezésére. Meneszti Alexander Bach birodalmi belügyminiszert és az alkotmányosság részleges visszaállítása felé tesz hajlandóságot. Így kiadja 1860 októberében az ún. októberi diplomát, majd 1861 februárjában a februári pátenst. Ezek a dokumntumok az ország részleges függetlenségét, a parlamentális keretek müködését jelentették volna, de osztrák irányítás mellett. Ferenc József, hogy elfogadtathassa ezeket, összehívta az országgyűlést 1861-ben.

[szerkesztés] 1861-es országgyűlés

[szerkesztés] Maga az országgyűlés

Az országgyűlés, ahogy összeült a kérdést rövid időn belül tisztázta. Egyetértettek abban, hogy a fentebb említett dokumentumokat nem fogadhatják el, Magyarország független és szabad ország szeretne lenni, semmiféle osztrák befolyást nem hajlandó elfogadni. E megegyezést következtében alakult ki egy újabb kérdés, hogyan közöljék ezt az uralkodóval.

A közlésre két lehetőség kinálkozott: ünnepéllyes felirat formájában vagy egyszerű határozat formájában. E két lehetőség körül csoportosult két párt: a határozati és felirati párt. A felirati pártot Deák Ferenc, míg a határozati pártot Tisza Kálmán vezette. Az elején a határozatiak voltak előnyben, de a szavazás előestéjén gr. Teleki László, ezen oldal vezetője, öngyilkosságot követett el. Majd Deák mint Pest belvárosának követe, egész tekintélyével a felirat mellett nyilatkozott. Felirati beszéde és javaslata, az egyik leghatalmasabb alkotása, 1861 május 13-án hangozott el. Ezek hatására a feliratellenes többség önként kisebbséggé változott. (155-152 a feliratiak javára.)

Még Deák mérsékletessége sem tudott igazi eredményt elérni, mert Schmerling a feliratot elfogadhatatlannak találta és az ország jogaiba erősen ütköző királyi leiratot próbált keresztülvinni július 21-én. Erre az országgyűlés augusztus 8-án új felirattal válaszolt Deák vezetésével, melyet most már az országgyűlés egyhangulag fogadott el.

[szerkesztés] Az országgyűlés következménye

Az uralkodó ezek hatására berekesztette az országgyűlést és 1865-ig nem hívta össze. Egy új irányítási rendszert,egy ideiglenes állapotot hirdetett és kinevezte birodalmi kancellárá Anton von Schmerling-et.

[szerkesztés] Kiegyezés

Az 1867-es kiegyezés következtében, amelyet e párt vezetőjének, Deák Ferencnek köszönhettek kialakult egy konszolidált, független és békés állapot. Ebben már az országgyűlés újra működhetett, kibővített hatáskörrel. Az első választásokon még az ő köreikből kerül ki a miniszterelnök, gr. Andrássy Gyula, ők alakíthatnak kormányt. A politka népszerűvé válásával az arisztikrácia is bekapcsolódott, a párt támogatottsága és főleg a párt vezetőjének támogatottsága kibővült, így az 1860-as évek végétől már Deák-párt néven volt ismeretes.

[szerkesztés] A párt, mint Deák párt

A külügyminiszteri pozíció hiánya miatt az uralkodó 1871-ben visszahívta és külügyminiszternek nevezte ki gr. Andrássy Gyulát. Ezzel kezdetét vette egy politikia belharc, amelynek során, 1875-ben új politikai párt, a Deák Párt bomlásából és a Balközép párt tagjaiból létrejött Szabadelvű párt nyert meg. Ez a párt már a hatalmat 1905-ig folyamatosan birtokolta.

[szerkesztés] A Felirati és a Deák-párt miniszerelnökei

• gr. Andrássy Gyula (1867-1871)
• gr. Lónyay Menyhért (1871-1872)
• Szlávy József (1872-1874)
• Bittó István (1874-1875)
• báró Wenckheim Béla (1875)