Farkatlan kétéltűek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Farkatlan kétéltűek | |||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertan | |||||||||||
|
|||||||||||
|
|||||||||||
Archaeobatrachia Mesobatrachia Neobatrachia |
A farkatlan kétéltűek (Anura), közkeletű nevükön békák 5000-nél is több faja a kétéltűek osztályának egyik rendszertani rendjét alkotja. Közös jellemzőjük a farok hiánya kifejlett állapotban, a lapított test, a viszonylag gyenge elülső és izmos, hosszú ugrólábbá fejlődött hátsó végtagok, a dülledt szemek. Mind ragadozók vagy rovarevők.
Zömmel vízközelben élnek, bár akadnak szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott (pl. sivatagi vagy egész életüket vízben töltő) fajok is. Sok békafajnál kiemelt szerep jut a szaporodási időszakban a hangadásnak (brekegés, kuruttyolás és számos másféle hangadás), amelyet felfújható torokzacskók segítségével végeznek el - ez azonban nem minden fajra jellemző.
A békák is kétéltűek, tehát petékkel szaporodnak. Lárváikat ebihalaknak nevezik, ezek változatosan táplálkoznak, általában vízben nevelkednek, kopoltyújuk van és hiányoznak végtagjaik. Fejlődésük során végül tüdejük, hátsó-, majd elülső lábuk nő, végül eltűnik farkuk.
A farkatlan kétéltűek a trópusoktól a szubarktikus éghajlatú vidékekig elterjedtek, de zömük a trópusi esőerdőkben él. Pusztulásuk oka elsősorban élőhelyük szűkülésében keresendő.
Gyakran megkülönböztetik a békáktól a varangyok csoportját, ez azonban pusztán küllem alapján történik, nem rendszertani alapon.