Egyistenhit

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az egyistenhit (monoteizmus) az egy, élő, és személyes Istenbe vetett hit, illetve a róla szóló tanítás. Ellentéte a politeizmus. A Föld lakosságának mintegy fele tartozik a három nagy monoteista vallás valamely felekezetéhez: zsidó vallás, kereszténység, iszlám.

A monoteizmus kialakulása az i. e. 3. évezredig vezethető vissza. Már az ókori Egyiptom vallásának voltak olyan vonásai, amely szerint volt a legnagyobb "Isten" (henoteizmus), a többiek pedig az egy, igaz Istennek voltak valamiféle megnyílvánulási formái. Ez a kristályosodási folyamat a hinduizmus fejlődésének bizonyos fázisaiban is megfigyelhető, míg a buddhizmus nem ismer személyes Istent; az abszolútum amelyről a buddhista iratok szólnak alapjában véve személytelen princípium, a vallás pedig erkölcsi előírásokról és a helyes életvitelről szól.

A monoteizmus a maga legtisztább formájában a szemita hébereknél jelent meg a Közel-Keleten az i. e. 1. évezred elején. A monoteizmus legősibb könyve a Tóra, Mózes első öt könyve. Ennek a kiterjesztése a Talmud. A Héber Bibliához (zsidó szentírás) még számos további könyv tartozik. Ennek az 1. században kibővített változata a kereszténység szent könyve, a Biblia. Az iszlám vallás szent könyve, a Korán (7. század), jelentős elemeket tartalmaz a keresztény, illetve zsidó Bibliából.

[szerkesztés] Monoteista vallások

• zsidó vallás
• kereszténység
• iszlám

Ez a vallási tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

a monoteizmus palesztínából indult ki a kr u. 6. században. szent könyve: ótestamentum és újtestamentum