Domokos Pál Péter
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Domokos Pál Péter (Csíkvárdotfalva, 1901. június 28. – Budapest, 1992. február 19.) tanár, történész, etnográfus, a csángók történetének, kultúrájának kutatója. Saját nevén kívül írói nevei Gernyeszeghy Ádám, Páldeák Áron.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Hatgyermekes földműves családban született. A szegénységük miatt csak ketten (ő és a bátyja) tanulhattak. Gyermekkorában megtapasztalta a csíksomlyói kegyhely pünkösdi búcsújának különlegességét. Ekkor találkozott először az ide zarándokló moldvai csángókkal.
A csíksomlyói tanítóképzőbe járt, amit az 1916-os román betörés miatt egy időre meg kellett szakítania, Debrecenben végzett egy évet, majd később otthon fejezte be tanulmányait.
A csíkkarcfalvi tanítóskodás után Krajovában a román hadsereg katonája. Ez időtájt határozta el, hogy az elszakadt magyarságért tennie kell, így beirakozott a budapesti Tanárképző Főiskolára, ahol matematika, fizika, kémia, és ének-zene szakon végzett. Tanulmányai után 1926-ban hazatért, és Csíkszeredán kapott állást a tanítóképzőben.
Tudatosan hordani kezdte vasánapokon és az ünnepnapokon a népviseletet, néptáncokat tanult meg, hogy később ezt a tudását is továbbadhassa. Ő szervezte meg először Csíksomlyón Ezer székely leány napja néven a ma is élő rendezvényt.
Három év után felmondtak neki, mert Magyarországon szerzett diplomáját a román állam nem fogadta el. Ebben az időben olvasott Bartók és Kodály népdalgyűjtő útjairól, akik szinte az összes magyarlakta vidéket felkeresték, kivéve a moldvai csángókat. Domokos Pál Péter ekkor, 1929-ben, huszonnyolc éves korában indult első ízben a csángók közé.
Moldvából visszatérve újra tanítani kezdtett Kézdivásárhelyen, míg végleg el nem tiltották a pályától. Gyergyóalfaluba került kántornak. Három esztendeig, 1936-ig működött ott.
Összegyűjtött anyagát Bartóknak és Kodálynak is bemutatta, akik további kutatásokra ösztönözték.
A bécsi döntés fordulatot hozott az életébe. Hóman Bálint kinevezte a Kolozsvári Állami Tanárképző igazgatójává. Hogy megfeleljen az elvárásoknak, 1943-ban summa cum laude doktorált néprajzból, Kelet-Európa történelméből és magyar irodalomból a kolozsvári egyetem bölcsésztudományi karán. A bukovinai székelyek Magyarországra telepítése kapcsán Teleki Pál is véleményét kérte. Domokos ellenezte a Bácskába való telepítést.
1944 őszén családjával Budapestre menekült, 1945-től a közoktatási, később a népjóléti minisztériumban dolgozott. Innen 1948-ban elbocsátották.
Szárászpusztán birtokot kapott, gazdálkodásba kezdett, családja ezidő alatt Budapesten élt. Egyházaskozár, Szárászpuszta és Mekényes községekben tovább folytatta az anyaggyűjtést.
Alig három év múlva elvitte az ÁVO, majd a földjét is elvették. Fizikai munkásként, jobbára építkezéseken dolgozott, majd később egy általános iskolában taníthatott. Ezután nyugdíjba vonulásáig (1961) Budapesten a József Attila Gimnáziumban, és a Kaffka Margit Gimnáziumban tanított.
[szerkesztés] Kitüntetései
- Bethlen Gábor-díj 1991;
- Széchenyi-díj 1991.
- Magyar Örökség Díj 2002.
[szerkesztés] Munkái
- A moldvai magyarság, 1931 (6. kibővített kiadás Fekete Sas, Budapest, 2001 ISBN 9639352098)
- Adalékok Moldva történetéhez, Kolozsvár, 1940
- Mert akkor az idő napkeletre fordul. Ötven csángómagyar népdal. Kolozsvár, 1940
- Rezeda. 96 csángómagyar népdal. Budapest: Zeneműkiadó, 1953
- „…édes Hazámnak akartam szolgálni…”, Budapest, 1979
- Rendületlenül. Márton Áron, Erdély püspöke, Szeged, 1989
- könyvein felül folyóiratokban is számos publikációja olvasható
Based on work by