Diósgyőri vár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A diósgyőri vár egy középkori vár a történelmi Diósgyőr városában, ami ma Miskolc egyik városrésze.

A vár légifotón

Tartalomjegyzék

1 Diósgyőr és a vár története
2 A vár napjainkban
3 Egyéb érdekességek
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Diósgyőr és a vár története

A terület az ősidők óta lakott, a várhegy aljában őskori település nyomaira bukkantak. 1200 táján Anonymus említi először Diósgyőr nevét, igaz, ő még Győr formában: „miután Árpád fejedelem seregével elhagyta Szerencset (…) Bors apjának, Böngérnek adományozta a Tapolca vizétől a Sajó folyóig terjedő földet, amely területnek Miskolc a neve, valamint azt a várost, amelyet Győrnek hívnak.” Legrégebbi épülete, a vár helyén először a 12. században állhatott erődítmény, amelynek azonban a régészek eddig nem találták nyomát; feltehetőleg földvár volt, amely a tatárjárás idején elpusztult.

A vár

A jelenleg álló várat valószínűleg IV. Béla várépítési kezdeményezése után kezdték építeni; ekkor még ovális alaprajzú, egy kerek toronnyal (öregtorony) rendelkező épület volt, melyet sokszögű külső vár vett körül. 1316-ban Újvár néven említik, ez is arra utal, hogy korábbi földvár helyére épült. A várhoz tartozó falu egy 1330-as jegyzék alapján 12 garas adót fizetett, ami arra utal, a megye gazdagabb települései közé tartozott.

A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött. A vár főként azért tett szert jelentőségre, mert a Magyarországról Lengyelországba vezető út egyik állomása volt (Nagy Lajos édesanyja lengyel hercegnő volt; maga Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett.) A király egyik székhelyévé tette Diósgyőrt és átépíttette, korszerűsítette a várat. Sokszorosan tagolt védelmi gyűrűk vették körül a tulajdonképpeni várat, mely négyszögletes udvar köré épült, négy sarkán egy-egy csúcsos tetejű torony magasodott. A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a 13x25 méter területű lovagterem, mely három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok volt (ennek építését már Nagy Lajos lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt). A várat négy méter mély várárok vette körül, vizét melegvizű források táplálták. A vár egyetlen név szerint ismert építőmestere Ambrus mester.

Nagy Lajos és a velencei követ a toronybeli panoptikumban

1364-ben Miskolc városát és környékét a diósgyőri uradalomhoz csatolták. 1381-ben a diósgyőri várban írták alá a torinói békét, amelyben Velence városa kötelezte magát, hogy vasárnap és ünnepnapokon felvonja az Anjou-lobogót a Szent Márk téren. Az eseményt panoptikum örökíti meg a diósgyőri vár északkeleti tornyában.

A magyar-lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, innentől kezdve magyar királynék nyaralóhelye volt. Mária, II. Lajos felesége, az utolsó királyné, aki itt élt, 1546-ban írásban lemondott a várról, amelyet addigra már elfoglalt az erdélyi fejedelem. A török veszély közeledtével a vár északi oldalát megerősítették. 1526-tól a vár nem volt többé királyi tulajdon, 1536-ban a Gyarmati Balassa család tulajdonába került. A család az addigi várpalotát erőddé alakította át, az északnyugati torony elé olasz mintára rondella épült. A karcsú tornyok helyére zömök bástyák kerültek. Ez volt az utolsó nagy átépítés a vár történetében. 1564-től tulajdonosok egész sora követte egymást, a vár pusztulásnak indult. 1596-tól, mikor a török elfoglalja Egert és Mezőkeresztes mellett legyőzi a keresztény seregeket, Diósgyőr ura az egri pasa egészen az 1687-es felszabadulásig. A 17. század végére a vár minden hadászati értékét elvesztette.

Bár a két települést már 1903-tól autóbusz-, 1906-tól villamosközlekedés köti össze, egy 1932-es útikönyv Diósgyőrt még Miskolccal egybeépült szomszédos községként említi. 1945. január elsejével Diósgyőrt hivatalosan is Miskolchoz csatolják, ekkor jön létre a történelmi Miskolcból, Diósgyőrből és a környező településekből kialakuló Nagy-Miskolc. Diósgyőrt és Miskolcot először a köztük felépülő gyár köti össze, majd a két település egyre inkább összeolvad, napjainkban már csak tábla jelzi az egykori történelmi Diósgyőr határát.

[szerkesztés] A vár napjainkban

Nagy Lajos király szobra a vár előtt

A vár helyreállítása 1953-ban indult meg, ekkor még csak az életveszélyesen romos részeket hozták rendbe, de 1960-tól a régészeti feltárás is megkezdődött. A négy torony közül az északkeletiben (a volt királyi lakosztály tornya) jelenleg vártörténeti kiállítás, fegyverkiállítás és a torinói békének emléket állító panoptikum látható Nagy Lajos király és a velencei követ viaszfiguráival; az északnyugatiban kilátó működik, földszintjén pedig éremverde, ahol a turista sajátkezűleg készíthet emlékérmet magának; a délkeleti torony (az egykori királynéi lakosztály) ép, de a turisták számára zárva van (többnyire öltözőként szolgál a várjátékok szereplői számára); a délnyugati torony romos. A vár turisztikai látványosságaihoz hozzátartozik egy valamivel nagyobb panoptikum a külső várban, itt hat életkép nyújt betekintést a középkori Diósgyőr mindennapjaiba. A vár évente kétszer otthont nyújt a diósgyőri várjátékoknak, melynek során Nagy Lajos korát elevenítik fel, lovagi tornák és más előadások tekinthetők meg, a vár mellett pedig középkori vásár zajlik. A vár középső udvarán szabadtéri színielőadásokat szoktak tartani, a nézőtéren 800 ember fér el.

A vár turisztikai vonzerejéből levon valamennyit a tény, hogy a környék viszontagságos történelmének köszönhetően nem veszi körül akkora történelmi városrész, mint az egri vagy a kőszegi várat, és vadregényes erdők mellett a kevésbé romantikus diósgyőri lakótelep bérházai is környezetül szolgálnak neki. Figyelemre méltó többek között a közvetlenül a vár szomszédságában álló Déryné-ház, mely a XIX. század kedvelt színésznőjének szentelt múzeum, illetve a katolikus templom középkori Mária-oszloppal.

[szerkesztés] Egyéb érdekességek

A vár falán emléktábla állít emléket Petőfi Sándornak, aki 1847. július 8-án a diósgyőri várban járt. A költő a várból nézte végig a naplementét, ami Alkony című versét ihlette.

Petőfi Sándor: Alkony

Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,
Lankadtan bocsátja le fejét;
Levelei, halvány sugárok,
Bús mosollyal hullnak róla szét.

Néma, csendes a világ körűlem,
Távol szól csak egy kis estharang,
Távol s szépen, mintha égbül jönne
Vagy egy édes álomtól e hang.

Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez
Ábrándos hang jólesik nekem.
Tudj isten, mit érzek, mit nem érzek,
Tudja isten, hol jár az eszem.