Cornelius Nepos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Cornelius Nepos (Kr. e. 100 körül - Kr. e. 25 körül), római történetíró.

A Pó vidékéről származott, közeli barátságban állt Catullusszal, aki sok költeményét neki ajánlotta. Szoros ismeretségben volt a kor több más kiválóságával is, köztük Ciceróval és Titus Pomponius Atticussal is. Politikai tevékenységtől egész életében tartózkodott, könyvkereskedelemmel foglalkozott. Életének utolsó éveiről alig tudunk, annyi bizonyos viszont, hogy barátját, Catullust túlélte.

Fő műve a „De viris illustribus” (Híres férfiakról). Az életrajzokból álló mű teljes egészében 16 könyvet tett ki, ránk azonban csupán a hadvezérek és történetírók életrajzaiból maradtak egyes darabok, és a hadvezérekre vonatkozó részek közül is mindössze a nem római hírességekét ismerjük. A 23 életrajz a perzsa háborúk kezdetétől Hannibál és Hamilkar életrajzáig terjed. A történetírókkal foglalkozó részből Idősebb Cato és Atticus életrajza maradt fenn, illetve erősen töredékesen a Caius Gracchus életével foglalkozó fejezet.

Az elveszett könyvekben feltehetőleg a királyok, költők, grammatikusok és filozófusok biográfiái kaptak helyet. További ránk nem maradt művei közül legjelentősebb a „Chronica” volt (Kr. e. 54), amely az első római próbálkozás volt az akkor ismert történelem kronológiai vázlatának létrehozására. Megírta Cicero életrajzát is „Vita Ciceronis” címmel. Hatása az utókorra figyelemre méltó, századokon át Magyarországon is az iskolai auktorok közt szerepelt.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)