Brandenburgi Albert

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Brandenburgi Albert: teljes nevén Albrecht von Hohenzollern am Brandenburg-Ansbach, (Ansbach, 1490. május 17. k. - Tapiau, 1568. március 20.) a német lovagrend nagymestere, majd Poroszország hercege.

[szerkesztés] Élete és pályája

Édesapja Friedrich von Hohenzollern Brandenburg-Ansbach Bayreuth őrgrófja. Nagybátyja György őrgróf II. Lajos magyar király egyik nevelője. 1510-ben a császár kinevezte a német lovagrend nagymesterévé. Megpróbálta rendi államot újra teljesen független, szuverén országgá tenni, de tervét részben saját ambiciói is hajtották. Törekvései következtében 1519-ben háború robbant ki I. Zsigmond Ágost lengyel királlyal. A háború súlyosan meggyötörte Poroszországot, s csak 1521-ben lett vége. A lengyelek, hogy elejét vegyék a rend függetlenedési törekvéseinek és német császárság erre történő támogatásának, a francia királyt támogatták, aki azonban a paviai csatában súlyos vereséget szenvedett. A szomszédos észak-német és skandináv államok viszont sorra vették fel a protestáns vallást, s ez szorító gyűrűt vont a Német lovagrend köré. Ráadásul Poroszországban és Livónia földjén terjedőben volt a reformáció.

[szerkesztés] A Német Lovagrend országából világi hercegség

Hohenzollern a nürnbergi gyűlésen kapcsolatba került Luther Márton reformátorral és az ő tanait hirdető Andreas Osiander hatására áttért az evangélikus hitre. A lovagrend egyházi birtokait szekilarizálta és portestáns világi államot hozott létre Porosz Hercegség néven, mely továbbra is Lengyelország hatalma alatt állt. 1525. április 10-én a krakkói piactéren le is tette a hűbéri esküt. Magát a lovagrendet Luther tanácsára feloszlatta, de ezt a lovagok, a pápa és V. Károly német-római császár nem fogadta el, aki új nagymestert nevezett ki Kronenbergi Walter személyében, ki a lovagrend székhelyét inkább áttette a würtembergi (frankföldi) Mergentheimbe. Ez volt a lovagok széke 1809-ig. Az 1530-as években többször felszólították Albertet, hogy adja vissza a porosz területeket a lovagoknak, de ezt nem sikerült elérni, mert Poroszország soha nem tartozott a Német birodalomhoz és a fennálló helyzeten nem változtatott az ügy felülvizsgálatával megbízott császári-kamarai szék sem, sőt a lovagok Európában is csak szétszórt birtokokkal rendelkeztek, amit megcsappant tekintélyük miatt nem bírtak megtartani. Amellett a császárt inkább lekötötte a Münzer Tamás vezette német parasztháború. Hohenzollern csatlakozott a császárellenes protestáns koalíciókhoz, amiket többnyire Dánia és Svédország szerveztek. Poroszországban világi irányítás alá helyezte a közigazgatást és több más ügyet. Privilégiumokat és előjogokat biztosított az őt támogató nemességnek, s megerősítette a városok még a német lovagrend adományozta kiváltságait, s újakat is biztosított számukra. Livónia független állammá szerveződött az újjáéledő kardtestvérek irányítása alatt, s ez meghiúsította arra irányuló uralomkiterjesztéssel járó tervét. Mint a lengyel király vazallusa, katonái harcoltak az oroszok ellen a livóniai háborúban. 1544-ben megalapította a königsbergi egyetemet. Idős korára vallási és politikai kalandorok hatása alá került és uralkodását nagyban veszélyeztették az ezekkel járó viszályok. Halála után a poroszországi evangélikus egyház megszilárdult és helyreállt a rend, az őt befolyásoló kalandorokat pedig kiűzték az országból.